Vármegyei levéltár.
Vármegyei levéltár.
A vármegyei levéltárakra Mária Terézia 1752-ben kibocsátott utasításában hívta fel a főispánok figyelmét. A helytartótanács felhívására, 1772 augusztus 16-án jelentette a vármegye főispánja, hogy a Sátoraljaújhelyben épült új székházban a levéltárnak megfelelő helyiségeket rendeztetett be, a hol a vármegyének eddig idegen hajlékban őrzött iratait elhelyezik. Egyszersmind az 1729. XXV. t-cz. értelmében a szolgabírákat és a tisztviselőket levéltárba. A vármegyei levéltár ügye azonban még ezzel nem nyert elintézést, mert az 1773. augusztus 16-án tartott közgyűlésből tett alispáni jelentés szerint, a kiválasztott helyiségek nem készültek el, a vármegyei tisztviselők pedig az adóügyekkel annyira el vannak foglalva, hogy a levéltár rendezését nem végezhetik. (Századok 1903. évf. Illéssy János czikke.) Így azután a levéltár rendezése a XIX. századra maradt. E fáradságteljes munkát vagyis a „vármegyei levelestár megzavarodott rendjének helyreállítását” nemzeti irodalmunk jelese, Kazinczy Ferencz végezte, 1825-től 1831-ig. Hátralékos tiszteletdíját 1832-ben fizette ki a vármegye az özvegyének (Adalékok 1904.). De már előbb érdemes és fáradságos munkát végzett az iratok rendezése körül Szirmay Antal főjegyző és történetíró is. Voltaképpen az ő alapvető ténykedését folytatta a levéltárban Kazinczy, a ki az „Autographa” czímzésü két iratcsomóba külön-külön rendezte együvé a legbecsesebb és legrégibb okiratokat és azokat kiegészítette a saját gyűjteményéből való értékes pecsétlenyomatokkal, aczélmetszetekkel, névaláirások gyűjteményével. Még Szirmay és Kazinczy előtt pedig a tudós Kovachich György Márton, kir. kamarai levéltárnok, nézte át Zemplén vármegye archivumát és adott irásba foglalt javaslatot annak jó rendbe tétele felől a vármegyének.
