Megjelenik
Megjelenik H. bó', j-r-d, j-p-c (hifilben); g. epifainó, epifania, erkhomai, parouszia. Valamely személy vagy lény érzékelhető feltűnése, láthatóvá válása. A fogalom elsőrenden a vallásos nyelvhasználatban jelentős. Ennek megfelelően különbséget tehetünk a) a láthatatlan, szellemi világból és b) a látható világból származó személyek vagy lények megjelenése között. Szócikkünkben csak az a) jelentéssel foglalkozunk.
A B elsőrenden Isten megjelenéseiről beszél. E megjelenések, szigorú értelemben véve, szemmel nem láthatóak. Isten oly módon jelenik meg, hogy az emberi érzékszervek által észlelhető, érzékelhető.
Isten megjelenéseit vagy eljöveteleit 4 nagy csoportba sorolhatjuk: 1. a legrégebbi elbeszélésekben álomban jelenik meg (1Móz 20,3: Abimelek; 32,24: Lábán; 4Móz 22,9.20: Bálám; 1Sám 3,1kk: Sámuel; vö. Mt 1,20; 2,13: József stb.). 2. A 2. csoportba tartoznak a kultuszi cselekmények során történő megjelenések (2Móz 20,24; 1Sám 4,7; Zsolt 24,7.9; Ez 43,2.4; 44,2). 3. A megjelenések legfontosabb csoportja az ún. EPIFANIA- és TEOFÁNIA-események, amikor Isten ragyogva, tündökölve megjelenik lakóhelyéről (5Móz 33,2; Zsolt 50,2k; 68,18; Ézs 30,27; 40,10; 59,19k; 66,15; Ez 1,4; Hab 3,3; Zak 14,5a). 4. Végül megjelenik majd egykoron, hogy népét jogaihoz juttassa és ítélkezzék a népek fölött (1Krón 16,33; Zsolt 80,2k; 94,1; 96,13; 98,9; Dán 7,22).
A megjelenések célja, hogy jelenlétét megbizonyítsa, isteni kijelentéseket közöljön és a hívőket bátorítsa. E megjelenések egzisztenciális megrendülést és elementáris félelmet válthatnak ki a hívőkben (mysterium tremendum). Így jelenik meg Isten Ábrahámnak (1Móz 12,7kk; 17,1kk stb.), Izsáknak (1Móz 26,2), Jákóbnak (1Móz 28,16kk; vö. 48,3), Mózesnek (2Móz 3,18; 4,1 stb.), Sámuelnek (1Sám 3,21), Salamonnak (1Kir 3,5; 9,2), Zakariásnak és Máriának (Lk 1,11.26kk stb.). Isten a maga dicsőségét is megjelenteti, hogy minden ember láthassa (Ézs 40,5; 60,2). De nem csak az övéit segíti eljövetelével, hanem ellenségeit is megítéli. Ezért az ÓSZ-i kegyes buzgó imádságban kérte: »Uram, megtorlás Istene, jelenj meg ragyogva« (Zsolt 94,1; vö. Zak 9,14). A népek félni fogják nevét, amikor megjelenik ragyogva (Zsolt 102,17). Malakiás próféta félve kérdi: »ki bírja majd ki eljövetele napját, és ki állhat meg, amikor megjelenik« (Mal 3,2).
Az angyalok is megjelenhetnek Isten követeiként az emberek előtt (1Móz 22,11; 32,2; 2Móz 14,19; Bír 2,1; 6,11kk; 13,6.8.9.10; Józs 5,14; 2Sám 24,16; 2Kir 19,35; Zsolt 34,8; Ézs 37,36; Zak 1,14; Mal 3,1k; Mt 1,20; 2,13.19; 4,1; Lk 1,11; 2,9; 22,43; 24,23; Jn 20,12; ApCsel 5,19; 8,26; Zsid 13,2).
A »napok végén«, azaz e világkorszak utolsó napján Isten királyként jelenik meg, dicsőségben és hatalommal (Zsolt 47; 93; 95-99; Ézs 2,2.11; 66,15kk; Jer 4,9; Mik 4,1). Az ősegyház Jézus TESTTÉLÉTELében és parúziájában Isten megígért eljövetelének személyes megvalósulását látta: »Isten megjelent testben« (1Tim 3,16). Az »igaz« és »kegyes« Simeon, aki várta »Izráel vigasztalását«, azaz a Messiást, a gyermek Jézusban meglátta azt, akire »próféták és királyok« (Lk 10,23k) oly régóta vágyakoztak (vö. Lk 2,27kk). Ezért néha az epifánia a parúziával azonos (vö. 2Thessz 2,8). A Krisztus-eseményben maga Isten jelenik meg e világban, és mivel Jézus földi megjelenése eszkhatológiai esemény, ezért a Tit 2,11 és 3,4 úgy is értelmezheti ezt, mint Isten »üdvözítő kegyelmének«, »jóságának« és »emberszeretetének« megjelenését. Ebbe a gondolatkörbe tartoznak az ún. krisztofániák, Jézus feltámadása utáni megjelenései, amelyek lényegében »negatív epifániáknak« tekinthetők (Mt 28,9kk; Mk 16,9kk; Lk 24,13kk; Jn 20-21; ApCsel l,3kk; 1Kor 15,5-7).
Krisztussal kapcsolatosan inkább az ő eszkhatológiai eljöveteléről van szó: »Várjuk a mi boldog reménységünket, a mi nagy Istenünk és üdvözítőnk, Jézus Krisztus dicsőségének megjelenését« (Tit 2,13; vö. 2Thessz 2,8; 1Tim 3,16; 6,14; 2Tim 4,1; 1Jn 1,2). A világ végezetén fog visszatérni a mennyei seregekkel, hogy Isten országát megvalósítsa és végrehajtsa az utolsó ítéletet (Mt 13,41; 16,27; 24,30k; 25,31kk; Mk 8,38; 13,26k; Lk 9,26kk; Kol 3,4; 2Thessz 1,10; 1Tim 6,14; 2Tim 4,1; Tit 2,13; Zsid 9,28; 1Pt 1,7; 1Jn 2,28).
A hívők reménysége az, hogy amikor Krisztus megjelenik, akkor vele együtt ők is megjelennek dicsőségben (Kol 3,4), és elnyerik a dicsőség hervadhatatlan koszorúját (1Pt 5,4). (Ld. még ELJÖVETEL; TEOFÁNIA)
VG
