A „SZÜLÉK HATALMA”
81A „SZÜLÉK HATALMA”
A szerződések polgárias mellérendelő viszonyaival szemben az alárendeltség, a személyek fölötti hatalom modellje – Kövy Sándor, a híres sárospataki főiskolai professzor régies szóhasználatával élve – a „szülék hatalma”.
A hatalmi formákon belül, nehogy kísértésbe essünk, s modern fogalmaink alapján értelmezzük a „szülék hatalmát”, Kövy fejezetszerűen is elkülöníti azokat, akiket „időkorbeli állapotfok”, azaz kiskorúságuk, életkoruk vet a szülői vagy gyámi hatalom alá. A társadalom szerkezeti egészét szem előtt tartva ez is igen jelentős tömeg, a népesség egyharmada.
A szülék hatalma esetében ennél általánosabb, a hagyományos viszonyok legsajátosabb formájáról van szó: „Ez alatt a’ Szülék hatalma alatt vagyon az ember akármennyi esztendős legyen is, mind addig, mig magát maga emberségéből nem táplálja, vagy az ősi Jószágból Szüléik a’ részt nekik ki nem adják…; a lányokat férjhez nem adják (Kövy S. 1798: 19–20. Kiemelés T. Z.). A „magát maga emberségéből táplálni” képtelen felnőtt személyek egy része a familiáris közösségek egyénekre és újfajta tulajdonos közösségekre bomlásával sodródik majd a „gazdai hatalom alatti” munkástömegbe. Megjegyzendő, hogy a hagyományos világban ez a fenti familiáris alárendeltség inkább szokásos jog volt, meghúzódni egy rokon háztartásban, mint a fiatalok korlátja az önállósulásban az egyébként alacsony szülői élettartamok mellett – egyben a háznép mint termelői közösség kiterjesztésének egyik forrása is volt. Ha a tulajdonlás polgári rendszere éket is vert a szélesebb rokonság automatikus eltartási közösségekként való működése és az örökösök mint tulajdonosi közösség közé, a rokoni alapon megállapítható eltartási közösség fogalma a modern korban is megmaradt. Ezt azonban, amennyiben szokásszerűen nem működött, már peren keresztül kellett érvényesíteni (Tóth Z. 1989a: 80–84).
A „szülék hatalma”, amit Kövy 18. század végén használt kifejezése még tartalmaz, a személyek felfogásának az általános európai, az apára és az anyára, nemek szerint arányosabban terhelt, kétoldalú (bilaterális) formájára utal (Goody J. 1983: 161). A hagyományos paraszti nagycsaládok kutatásánál ezzel találkoztak még a 20. századi néprajzi gyűjtések is (Fél E. 1944a, 1944c; Morvay J. 1956: 10, 31, 1966: 484).
Logikája és frazeológiája szerint harmonikusan illeszkedik ezek közé a hagyományos hatalmi, tulajdonképpen közösségszervező formák közé – Kövynél harmadikként – „…az Urasági hatalom, melly alatt vagynak a’ Nemes Ember Conventionátus tselédi, és a’ Jobbágyok, a’ kiknek-is az Urok az első Bírájok”.
Miközben 1848 után is éltek ezek a szervezeti hagyományok, a városokban, részint a régi német jog közvetítésével, részint az Osztrák Polgári Törvénykönyv használatával a Nyugat-Európában általános tiszta római jogi (polgári) atyai hatalom nálunk is tért hódít a 19. század folyamán. Miután a földesúri patronátus a polgári forradalomban, az úri joghatósággal – elvben – megszűnt a korábbi nem szabad háztartásfők fölött, a szülék hatalmának folytonos láncolata megszakadt: a háztartási státusok egész kérdése magánjogi szintre került. Itt él tovább, ha lehet, még hangsúlyozottabb szerepet kap az „atyai hatalom” mint a polgári jogrendszer jobbkézszabálya – és nem csak magánjogi érvénnyel!
82Az atyai hatalom végső megszemélyesítője – ahogy a mesékben – a magyar király. Ennek jegyében adták Ferenc József 1867-ben kiadott hitlevelében a császár szájába azt az akkor már szinte cinikusnak hangzó, de feltétlenül felmondandó leckét, hogy: „Hosszabb tanácskozások után (ui. az 1865. decemberi pesti országgyűlés óta – T. Z.) Isten kegyelméből végre atyai szívünknek örömére az alkotmány visszaállítása által sikerült elhárítani… nehézségeket…”
Hiszen, a polgári forradalmakban személyekké előléptetett egyének „személyi szabadságjogaival”, a viszonyok minden kulcspontján megoldott patronátusi kötelékek között is, a politikai részvétel jogát is lényegében ez, a szülék hatalmából levált atyai hatalom szabályozta. A valamikor a társadalomszervezet közösségi, familiáris egységének számító háztartás, a változás irányát tekintve tulajdonosi-gazdasági közösséggé alakult. Az egyén külső társadalmi állását ezen túl az atyai hatalmat gyakoroló törvényesen kijelölt tulajdonoshoz, a gazdához való viszony határozta meg. Az „önnön táplálásukra” helyzetüknél fogva képtelen felnőtt családtagok és idegenek, mint „gazdai hatalom alatt álló” személyek, egyelőre kiszorultak a politikai részvétel jogából (1848: V, 1871, 1874, 1886, 1913: XIV, 1818: XVII).
Csupa alá-fölérendeltségi viszony, aprólékosan kidolgozott átjárókkal. A hagyomány nem torlaszolta el a vízszintes irányú (mellérendelő, szerződésszerű, „Szent Pál-i”) kapcsolatok teremtésének a lehetőségét sem, ezeket a viszonyok életszerű korrekciójára rendszeresen igénybe is veszik.
A szerződés mint mellérendelő aktus, sokszor a hierarchikus kapcsolatok zsilipjeként működik – lefelé is, fölfelé is. A rendi osztálystruktúrában fölfelé lép, aki szóban vagy írásban szerződik urával arra, hogy egy összegben, summában vagy taxával váltja meg jobbágyi szolgálatait (Makkai L. 1964). Másfelől süllyedést jelent, s a „szerződés tényénél fogva” minősíti a Hétszemélyes Tábla döntvénye jogvesztettnek a cselédnek szerződő szegény nemesembert (Sápi V. 1967: 16). És hogy megfordítva, a szerződések mögött a polgári korban is állhat a „família”, illetve a szerződés ott is zsilip funkciót tölthet be, legvilágosabban az 1876. évi cselédtörvény (XIII. tc.) szövege tükrözi:
„1. § A cseléd és a gazda közötti viszony a két fél között megegyezéssel létrejött írás- vagy szóbeli szerződésen alapul…
2. § A cseléd a fentebbiek alapján történt szolgálatba való lépésével a gazda, illetőleg családja háznépének tagjává válik, miből mindkét félre nézve a pusztán anyagi kötelezettségeken tulmenő, jelen törvényben körülirt viszonyos jogok és kötelességek támadnak.”
A polgári értelmű egyéni szabadság éppen a hierarchizált szervezetek közti egyéni mozgás lehetőségére vonatkozik. A norma azonban félreérthetetlenül a függőleges irányú, hatalmi természetű viszonyoknak ad elsőbbséget. Így épül föl a társadalom döntő mód függőleges irányú kapcsolati és információs hajszálerezettsége. A rendszer modellje mégsem valamely hatalmi szervezet, hanem a patriarchális háztartás, a família, és mint látni fogjuk, ennek mély világszemléleti gyökerei vannak.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
