ASPIRÁCIÓK, MOBILITÁS
ASPIRÁCIÓK, MOBILITÁS
A paraszttársadalom valamennyi rétegének legfőbb szándéka volt parasztnak maradni vagy paraszttá válni, vagy legalábbis parasztnak látszani. A fentiekben példaként felsorolt paraszti státusjegyek viselőinek az osztályukhoz, rétegükhöz való tartozását hangsúlyozta, a felemelkedni kívánó az odatartozás szándékát, a lesüllyedő pedig az odatartozás látszatát kívánta elérni általuk. E státusjegyek viselői olyan státuscsoportokat alkottak, amelyek nem azonos réteghelyzetűeket foglalnak magukba. Létezett azonban egy másfajta, a paraszttársadalomból kifelé irányuló aspiráció is a parasztság körében. A felette álló osztályok, rétegek életmódja szolgált ehhez mintául, ami a magyar társadalom természetéből következően lehetett polgári és rendies jellegű egyaránt. Az egyes paraszti rétegek mintái más-más osztályhoz, réteghez, státuscsoporthoz köthetők. Az elit és a felső réteg tagjai a dzsentrik életmódját utánozták, de számukra is és a középréteg tagjai számára is mintául szolgálhatott a kispolgári életmód, míg a parasztmunkások az ipari munkásságét szándékozták követni (Hoffmann T. 1975; Losonczi Á. 1977). A minták megvalósítása rendszerint a javak használati módjában, fogyasztásának elvében jelentkezett, általuk ugyan azonos státuscsoportba kerültek az áhított felettük álló réteggel, miközben megmaradtak eredeti társadalmi réteghelyzetükben. Ezeket a parasztokat nevezte 515Erdei Ferenc „nemes parasztoknak”, másokat „jobbágyparasztoknak” (Erdei F. 1942a).
Az aspirációk valóra váltására több stratégiát dolgozott ki a parasztság. A földterület gyarapítása vagy szerzése volt a legkézenfekvőbb megoldás, amelynek révén be lehetett kerülni a parasztság felső vagy alsóbb rétegébe. Az állattenyésztés kínálkozott a legjobb lehetőségnek, ezen belül is a külterjes, tanyai gazdálkodás éppen az állattenyésztéshez szükséges feltételek megléte miatt. Alföldi tanyásból, bérlőből szerencse mellett – jó termés, jószágszaporulat –, kemény munkával, némi kockázatvállalással kisparaszt válhatott (Veres P. 1957). A mezőgazdaságon kívül – az iparban, bányászatban – szerzett pénzt, sőt még a felvett hiteleket is rendszerint a földbe fektették be, bár igen elenyésző volt azoknak a száma, akik ily módon kerülhettek magasabb rétegbe a parasztságon belül.
A tanyás gazdálkodásnak fontos szerepe volt a felfelé jutásban. Élve a piacgazdaság lehetőségével, a felső rétegbe tartozók véglegesen beköltöztek a tanyáról, különválasztva a gazdálkodás és a lakótér színterét, „városi életformára rendezkedtek be, ami egész évre, egész életre szóló életforma lett” (Bibó I. 1973). Ugyancsak a polgárparasztok sorába jutottak azok a nyugat-dunántúli középrétegbe tartozó parasztok is, akik sertésneveléssel, sertéshizlalással, speciális növénykultúrák művelésével foglalkoztak.
A parasztság tagjai más társadalmi rétegbe vagy csoportba általában nem közvetlenül kerültek be, hanem egy másik réteg, csoport közvetítésével. A felvevő szerepet az önálló iparosok és az altiszti réteg játszotta, de nyitott volt még az út a munkások, leginkább a közlekedési munkások közé (Andorka R. 1971). Ezek azok a rétegek, amelyek a munkamegosztás során ugyan még paraszti önellátó gazdaságban élve, de elég korán megjelentek a falu társadalmában is, átmenetet képezve parasztok és nem parasztok között, de szoros kapcsolatban, élénk csereviszonyban egymással. A parasztságból való kikerülés még akkor is „kiemelkedést, felemelkedést” jelentett, ha nem járt életmódváltozással, éppen a magyar társadalom hierarchiája miatt, amelyben a parasztság a legalsó helyet foglalta el: „…a falusi a város legnyomorultabb kültelkét vagy legkietlenebb elővárosát is különb világnak érzi, mint faluját, s a birtokos gazda is kívánatosabbnak tartja a bankszolgai, rendőri, levélhordói állást, vagy a gyári munkásságot, mint a maga szabad gazdaságát” (Erdei F. 1942a: 157). Az iskolai továbbtanulás ugyan szűk csatornája volt a parasztok felemelkedésének, mégis több példát ismerünk; elsősorban az elit vagy a felső rétegbe tartozók taníttatták gyermekeiket, általában a legidősebb fiút, de ez előfordult alsóbb rétegbe tartozó, polgárias jellegű családok között is. Ez utóbbi gyakran számított kivételesnek, ezért is vált Takács István festő Mezőkövesden szinte népi hőssé (Molnár M. 1989b), de ugyanezért írták versben egy tardi fiú sírkövére: „Itt nyugszik az úr Jézus nevében / egy elfelejthetetlen fiú / Pelyhe István / aki 8 gimnáziumi osztályt végzett / és jegyzőgyakornok / és joghallgató volt / milyen nagy volt a fájdalma olyan / legyen az üdvössége / állíttatta édes atyja / Pelyhe István és édesanyja Nagy Anna” (Szabó Z. 1937: 221).
A parasztság helyzetének megváltoztatásában, mint láttuk, kettősségéből következően többféle folyamat játszódott le. Az egyik a piacgazdasághoz való alkalmazkodás folytán kialakult polgárosodás; a másik a tudásviszonyok megváltozása révén 516kialakult kispolgáriasodás. E folyamatok két irányban működtek, a parasztság rétegei között, illetőleg az egyes rétegeken belül. Ily módon társadalmi helyzetváltoztatást vagy pozícióváltoztatást jelentettek. A parasztság jelentős része mindemellett a patrónus-kliens kapcsolaton belüli stratégiával megmaradt parasztnak, vagy pedig születésszabályozással, előnyös házasságkötéssel szándékozott megtartani társadalmi helyzetét. Milliókban mérhető azoknak a száma, akik elvándoroltak a faluból vagy kivándoroltak az országból. Ők azok, akiknek nagy része már a falu közösségéből is „menekült, a rendi paraszti életkeretből” (Erdei F. 1942a) és jelentős részük nem is tért vissza. Más részük azonban visszakerült a közösségbe, ahol megszerzett javaik révén felsőbb rétegbe kerülhettek, például egy Amerikából hazatérő vagy pedig rétegén belül kedvezőbb pozícióba jutott, például egy városban szolgáló lány.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
