Orvos
Orvos H. rófe', hóbés; g. iatrosz. Míg a fejlett kultúrájú Egyiptom és Babilónia városaiban már hivatásos orvosokat alkalmaztak a betegségek gyógyítására, addig Izráel történelmének korai szakaszában még csak ügyes sebkezelőkről és csontkovácsokról hallunk, akik mesterségüket csak mellékesen gyakorolták (a Kr. e. 2. szd.-ban keletkezett apokrifus Sirák fia könyve beszél először orvosokról, 38,1-15). Ennek megfelelően a »gyógyító« embereket rófe'-nak hívták, melynek eredeti jelentése: »sebet megtisztítani, összevarrni« (ruf '-gyök). A sebeket kinyomkodták, olajjal vagy balzsammal bekenték (Ézs 1,6; Jer 8,22), néha sebpakolást is alkalmaztak (2Kir 20,7; vö. Ézs 38,21). Az eltört karra tartókötést tettek (Ez 30,21; 34,4), az ilyen tevékenységet végzőket nevezték hóbésnek (Ézs 3,7; Hós 6,1). Egyéb betegségek esetében a pap volt illetékes, különösen bőrbetegségek esetében (3Móz 13k). Ez azonban nem gyógyítás volt, hanem azt állapították meg, hogy a beteg tiszta-e vagy sem, azaz részt vehet-e a kultuszban (5Móz 24,8; Lk 17,12kk). Gyógyító erővel a próféták, Isten emberei rendelkeztek, de ekkor is minden gyógyítást vagy gyógyulást Isten áldó munkájának tulajdonítottak (2Kir 5,1kk; Ézs 38,15; 2Móz 15,26: »én, az Úr, vagyok a te gyógyítód«).
Az ÚSZ-ben ugyan egy ízben »orvosnak« (iatrosz) mondja magát Jézus (Lk 4,23), itt azonban nem önmegnevezésről van szó, hanem egy közszájon forgó, gunyoros mondást idéz Jézus. Az ÚSZ-i csodatörténetek szilárd tartozéka az orvosok tehetetlenségének említése (pl. Mk 5,26 par). A Jézus korabeli zsidóságban az orvosoknak nem volt nagy társadalmi tekintélyük. A betegségeket általában démonikus eredetűeknek tartották, leküzdésükben fontos szerepe volt az exorcizmusnak. A rabbinikus zsidóság kauzális összefüggést látott az egyes bűnök és a betegségek között, ennek megfelelően engesztelő áldozatokkal próbálták Istent kiengesztelni. Jézus is alkalmazza ugyan az exorcizmust, de tagadja a bűn és betegség közötti kauzális összefüggést (Jn 9,3kk). A gyógyulások Isten országának jelei (Mt 8-9). Ezért mondja: »Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek« (Mt 9,12).
A Kol 4,14-ben Pál Lukácsot »szeretett orvosnak« nevezi. (Ld. még BETEGSÉGEK)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
