Lepra
Lepra 1. A betegség neve és tünetei. A betegséget az ÓSZ (a rev. Károliban az ÚSZ is) poklosságnak, az ÚSZ leprának, a betegségben szenvedőket pedig poklosoknak, illetve leprásoknak nevezi. Az ÓSZ több szót is használ jelölésére (cára'at, beheret, szö'ét, nega'). A LXX és V a h. cára'at-ot fordította leprának. Az ÓSZ-ben a poklosság szó számos bőrbetegség gyűjtőneve is, a betegségek tünetei a lepra tünetei is lehetnek. Az ÚSZ-ben olyan esetekkel találkozunk, amelyeknél már megállapítást nyert, hogy lepráról van szó. A lepra hosszú lefolyású (2–20 év) fertőző betegség. Többnyire a beteg orrváladékából cseppfertőzéssel terjed, de a bőrsérülések is válhatnak leprává. Lappangási ideje több év, ez is arra utal, hogy az ÓSZ-ben poklosságnak nevezett megbetegedések sok esetben nem leprás megbetegedések voltak. A leprának három típusa ismeretes: 1. Bőrlepra. A bőrön fehér, rózsaszínű, viszkető, középen gyógyuló, a szélek felé terjedő foltok jelentkeznek, a fájdalom és a hő érzékelése megszűnik, a tapintásé viszont megmarad. Később a foltok helyén különböző nagyságú göbök (lapromák) keletkeznek, amelyek elhegesedhetnek vagy kifekélyesedhetnek. Ez az állapot 2–20 évig is eltarthat. Ritkán gyógyul. Rendszerint átmegy a következő kórképbe, vagy halállal végződik. 2. Ideglepra. Ez is eltarthat 2–20 évig. A bőrön előbb foltok, majd kifekélyesedő hólyagok jelentkeznek. Ezután ideggyulladások lépnek fel, ami viszketéssel, fájdalommal jár. Később a fájdalom és hőérzés megszűnik. Izom-bőr-csontsorvadások, ízületi torzulások fejlődnek ki, végül pedig bekövetkezik az ujjak, végtagok üszkösödése, leválása, ami halállal végződik. 3. Kevertlepra. A bőr- és ideglepra tünetei és végkifejletei együttesen jelentkeznek (vö. 3Móz 13).
2. A leprások elkülönítése. A mózesi törvények szigorúan előírják a poklosok elkülönítését. Az elkülönítésnek két formája volt: a meghatározott és a meghatározatlan időre való elkülönítés. A betegek megvizsgálása és a döntés meghozatala a papok dolga volt. Ha a poklosságot nem lehetett egyértelműen megállapítani, akkor a beteget hét napra elkülönítették. Ha a betegség nem terjedt tovább, hét nap múlva újabb hét napra elkülönítették. Ha az újabb vizsgálat eredménye megerősítette az előzőt, akkor a pap tisztának nyilvánította. De ha a leprára utaló jelek megerősödtek, akkor az első vagy a második hét után a pap tisztátalannak jelentette ki. Voltak esetek, amikor azonnal meg lehetett állapítani a poklosságot. Ilyenkor nem került sor az időleges elkülönítésre, a beteg a leprásokra vonatkozó törvény hatálya alá került. El kellett hagynia a tábort, később a lakott területeket. Megszaggatott ruhában, gondozatlan hajjal, betakart bajusszal kellett járnia, s ha közeledtek feléje, kiáltania kellett, hogy tisztátalan (3Móz 13,45k). Elvileg fennállt a gyógyulás vagy a tévedés lehetősége, ezért nevezhető ez meghatározatlan időre való elkülönítésnek. A B tudósít olyan esetekről is, amikor az elkülönítés nem történt meg. B-n kívüli példa Naámán, aki a király hadvezére volt poklosan is (2Kir 5,1.4). Géházi poklosan is megmaradt Elizeus szolgálatában, igaz, esetében valószínűleg a tisztának minősítendő poklosságról van szó (2Kir 5,27; vö. 3Móz 13,12k). Az elkülönítés, kirekesztés az ÓSZ-ben elsősorban nem orvosi, hanem kultuszi szempontból történt. A poklos tisztátalan, érintése tisztátalanná tesz. A poklos istentiszteleten nem vehetett részt, áldozatot nem mutathatott be. A poklos pap nem mutathatott be áldozatot, sőt az áldozati ételekből sem ehetett (3Móz 22,4).
3. A leprások megtisztulása. A leprások gyógykezeléséről a B-ban nem esik szó. Előfordulhatott, hogy valakit tévesen nyilvánítottak tisztátalannak, s megtörténhetett, hogy a szervezet legyőzte a kezdődő betegséget. A gyógyulást a B megtisztulásnak nevezi, amit azonban követnie kellett a kultuszi megtisztulásnak. Ha a pap, a táboron kívül, megállapította a gyógyulást, akkor a gyógyultnak két áldozatot kellett bemutatni. Az elsőt a táboron kívül, élővíz közelében. Ehhez az áldozathoz két tiszta madarat, cédrusfát, bíborfonalat, izsópot kellett vinni. A pap az egyik madarat levágta, vérét vízzel teli cserépedénybe csurgatta. Majd az élő madarat, a cédrusfát, bíborfonalat, izsópot belemártotta a véres vízbe, hétszer meghintette a megtisztulni akarót, tisztának nyilvánította, s az élő madarat elengedte. Ez utóbbi jelképes cselekedet azt jelenti, hogy a poklosságból meggyógyult a halálból tért vissza. A másik áldozatot nyolc nap múlva a szent helyen kellett bemutatni, amihez három bárány, háromtized véka finomliszt és egy fél liter olaj kellett. A szegényeknek egy bárányt, egytized véka finomlisztet, fél liter olajat kellett vinni. Az áldozatok bemutatása után a meggyógyult kultuszi értelemben is egészen tiszta lett (3Móz 14).
4. Ruhák, házak poklossága. Az ÓSZ-ben szó van a szövetek, ruhák, bőrkészítmények, falak, házak poklosságáról is. Ezeknek mibenlétét közelebbről nem ismerjük. Valószínűleg gombásodásról, falak esetén salétromos, vagy ehhez hasonló kiütésekről van szó. Ha a foltokat mosással, kivágással, a kövek és a vakolat kicserélésével nem sikerült megszüntetni, akkor a szöveteket, ruhákat, bőrkészítményeket el kellett égetni, a házat le kellett bontani, és tisztátalan helyre kellett szállítani. Ha a ház poklosságát sikerült megszüntetni, akkor ugyanazt az áldozatot kellett bemutatni, mint az emberért a táboron kívül (3Móz 13,47–59; 14,33–57; vö. 3Móz 14,3kk).
5. Isten Úr a lepra felett. Mint más betegség, úgy a lepra esetén sem lehet kimondani, hogy minden esetben valamilyen konkrét bűn büntetése (vö. Jn 9,2k; Ézs 53,2–5). De Isten adhatta csapásul, büntetésül, erre utal a h. hannega' – »a csapás« kifejezés is. Isten poklossággal sújtotta Mirjámot (4Móz 12; vö. 5Móz 24,8k), Géházit (2Kir 5,27), Uzzijjá királyt (2Krón 26,16kk). A Mózesnek adott egyik jel az volt, hogy keze egy szempillantásban poklos, majd tiszta lett (2Móz 4,6k). Isten Mózes imádságára meggyógyította Mirjámot (4Móz 12,13), Elizeus meggyógyította Naámánt (2Kir 5,8kk). A messiási jelek között szerepel a poklosok megtisztulása (Mt 11,2kk). Jézus sok leprást tisztított meg (Mt 8,2kk; Lk 17,12kk; 5,12kk), s tanítványainak is hatalmat és megbízatást adott, hogy leprásokat megtisztítsanak (Mt 10,8). (Ld. még BETEGSÉGEK)
NA
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
