pokol
pokol: I. Az ÓSz-ben. A keresztény teol.-ban a ~ az a hely, ahol a bűnösök haláluk után örökké bűnhődnek. Az ÓSz ezzel szemben a halottaknak csak egy tartózkodási helyét ismeri, a ® seolt (® hádesz, ® holtak országa); minden halott ide kerül, a jók és a rosszak egyformán. Amikor a ® megfizetés kérdése előtérbe került, a teol. eljutott annak feltevéséig, hogy a seolban más-más helyre kerülnek a jók és a rosszak (Hénoch [etióp] 22; 102,4 kk.; 103; ZsidTört 18,1.3). Lehetséges, hogy ehhez az elképzeléshez kapcsolódik a gazdagról és a szegény Lázárról szóló példabeszéd (Lk 16,19–31). A fogság után (vö. Iz 66,24) a seolon kívül az eszkatologikus bűnhődés helyének gondolata is felmerült, ahol Izr.-nek Jahvéhoz hűtlen fiait és az összes bűnösöket örök tűz fogja gyötörni (® Gehenna). A gehennának és a seolnak kezdetben egymástól független fogalma később – legalábbis részben – egybeolvadt; először a sötétség motívuma került át a seolból a gehennába, végül (főleg a Kr. u. 1. sz.-i szövegekben) a seol legalsó része lett a gehenna és ezzel az eszkatologikus bűnhődés helyéből az a hely lett, ahol a „közbülső” (= a feltámadásig tartó) időben bűnhődnek a rosszak. – II. Az ÚSz-ben. A) Jézus átvette kora szóhasználatát; a bűnösök eszkatologikus bűnhődésének színhelyét gehennának nevezte (a magyar fordításban ~: Mt 5,23; 18,9; Lk 12,5; vö. Jak 3,6). Ezenkívül vannak részek az ÚSz-ben, amelyek szó szerint ugyan nem említik a gehennát, de egyértelműen utalnak rá (Mt 13,42.50; 18,8; 24,51; 25,41); Keresztelő János is ezt a helyet tartotta szeme előtt (3,12; Lk 3,17), a Júd 7; Jel 19,21; 20,10.14; 21,8 alapján szintén erre kell gondolnunk. A seolra vonatkozó elképzelések hatottak a gehenna fogalmára; ennek kiinduló pontjai: Mt 8,12; 22,13; 25,30; 2Pét 2,17; Júd 13. Lk 16,24: itt a gehenna már az a hely, ahova a bűnösök közvetlenül a haláluk után kerülnek, és ahol a feltámadásig tartó „közbülső” időben bűnhődnek. – A ~ a bűnösök és a bukott angyalok eszkatologikus bűnhődésének végleges helye (Mt 25,41; Jel 19,21; 20,10; 21,8). 2Pét 2,4 és Júd 6: itt olyan helyről van szó, ahol a bukott angyalok a „közbülső” időben bűnhődnek (vö. Tartarosz), a Jel 20,7 szerint börtönben, Hénoch (etióp) 18,11–19; 88,1 szerint szakadékban, ahol a sötétség tartja őket foglyul az utolsó ítéletig, amikor is örökre a tüzes tóba (= gehenna) vetik őket (Jel 20,10). – B) Sajátos, újra meg újra visszatérő motívuma a ~nak a tűz (Mt 3,12; 5,23; 13,42.50; 18,8 kk.; Mk 9,43–47; Lk 3,17; Júd 7; Jel 19,21; 20,10.14 kk.; 21,8), amely kiolthatatlan v. örök (Mt 3,12; 18,8; 25,41; Mk 9,43.47; Lk 3,17; Júd 7). A féreg, amely még az oszló holttestekkel tele ® Hinnom völgye képének emlékét őrzi, nem pusztul el (Mk 9,48; Vg.: 9,44.46). Mt 8,12; 13,50; 22,13; 24,51; 25,30: a poklot „sírás és fogcsikorgatás” jellemzi. A sötétséggel, amely a seolra vonatkozó elképzelés maradványának, ill. átvételének minősül (8,12; 22,13; 25,30), szemben áll a kivilágított ünnepi terem fényessége, amely az üdvözültek boldogságára utal; ilyenformán képes beszéd elemét kell benne látnunk. Jóllehet Jn, az ApCsel és az ap.-ok levelei gyakran említik a bűnösök örök bűnhődését (Jn 3,36; 5,14.29; 6,53; 10,9; Róm 6,23: bűnhődés és halál vár rájuk; Fil 3,19; 2Tesz 1,9: pusztulás, örök kárhozat lesz osztályrészük; 1Kor 6,9: nem jutnak be Isten országába), a büntetés módját és helyét közelebbről nem határozzák meg.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
