Διαιτητης
Διαιτητης, az egyes biró, békebiró neve Athenaeben. – 1. A nyilvános δ.-ek testületét (kimutathatólag már az 5. században is) az összes hadköteles polgárok épen kiszolgált korosztálya alkotta, tehát a hatvanadik évüket épen betöltött polgárok. Hivatalukat egy évig viselték s aztán az ujonnan sorra kerülő korosztálybeliek váltották fel őket. A ki nem fogadta el a számára kisorsolt ügyben való biráskodást, arra a törvény az ατιμια (l. o.) büntetését szabta, kivéve, ha más hivatalban volt, vagy külföldön tartózkodott. A 325/4. évi δ. lajstrom szerint (l. CIA II, 943) ez évben 103 δ. volt Athenaeben. Aristoteles (kinek πολιτεια ’Αϑηναιων cz. műve a δ.-ekre nézve most a főforrás) hivataloskodásukat a «negyvenes biróságéval» (διχασται χατα δημους οι τετταραχοντα, l. o.) együtt és csupán vele való összefüggésben tárgyalja (53. fej.). Szerinte a «negyvenes birák» kötelessége volt a tőlük felvett, de hatáskörüket meghaladó polgári peres ügyeket a δ.-eknek az archontól átvett lajstroma alapján valamelyik δ. számára kisorsolni, még pedig tekintet nélkül arra, melyik phyléből való a δ. Ez aztán megvizsgálta az ügyet és ha a békéltetés nem sikerült, sommás itéletet (αποϕασις, γνασις) mondott. A δ. itélete ellen a jogorvoslat a következő volt. Ha az itéletet in contumacian hozta meg a δ., akkor az elmarasztalt fél semmiségi panaszt (τημ υη ουσαν αντιλαχειν) jelenthetett be ellene s ez esetben egy másik δ.-nek sorsolták ki az ügyet; ha pedig megjelent a fél a vizsgálatnál és az itélethozatalnál, de nem volt megelégedve az itélettel, akkor az ügy összes okiratokkal és a δ. itéletével együtt visszakerült a «negyvenes birák» (l. ezt) illető négyes osztálya elé s az aztán a heliaea elé terjesztette az egész ügyet; a törvényszék pedig, mely 1000 drachmás pörig 201 tagból, nagyobb értékre vonatkozó pörben 401 tagból alakult meg, ez esetben csupán a δ. irataiba foglalt bizonyítékok alapján mondta ki a döntő itéletet. A δ.-ek hivataloskodása ellen viszont a δ.-ek testületénél lehetett εισαγγελια (l. ezt) beadni s elmarasztalás esetén a bűntetés ατιμια volt; de az elitélt biró a heliaához felebbezhetett (εϕεσις, l. ezt). Kötelesek voltak-e számadásra is az év végén, nem bizonyos (az Aristoteles-féle tudósításban a «negyvenes birák» szerepét ujabban más tisztviselőkre is kiterjesztik [Gilbert]. Ez csak annyiban változtat Aristoteles előadásán, hogy e szerint a törvényszék elé sem mindig épen a «negyvenes birák» terjesztették a δ.-ektől birált ügyeket, hanem más tisztviselők is. Egyébiránt valószínű, hogy a δ.-ek hatáskörébe kivált épen azok az ügyek tartoztak, melyeknek megbirálására [10 drachma határáig] a «negyvenes birák» voltak illetékesek s igy legtöbbnyire csakugyan a «negyvenes birák» sorsolták ki számukra az ügyeket). A δ.-ek intézményének czélja ugyanaz volt, a mi a «negyvenes biráké»: a heliaea munkájának apasztása. Ezért a δ. biráskodásával járó perköltségek is csekélyre voltak szabva: a vádló és a vádlott egyaránt egy-egy, drachmát fizettek a perfelvételkor (παραστασις) s ugyanannyit minden halasztási kérvényért. Veszedelemmel sem járt ez az eljárás akkorával, mint a heliaea előtt való tárgyalás, mert a δ. itélete csak pénzbirságra szólhatott. – 2. Magán δ. mindenki lehetett, a kit a felek kölcsönös megegyezés (επιτροπος, l. ezt) utján békebirójuknak megválasztottak. Ilyenkor a felek irott szerződéssel, sőt sokszor óvadékkal is kötelezték magukat a döntés érvényességének elismerésére. Az ilyen δ.-ek (rendesen hárman-hárman) kivált méltányossági okok szerint döntöttek az ügyben s itéletük ellen sem felebbezésnek, sem semmiségi panasznak nem volt helye. – Irodalom: A régibb gazdag irodalom Aristoteles idézett munkájának feltalálása óta elavult. Ujabb összeállítást l. Busolt, Die griech. Staats- und Rechtsalterthümer, 2. Aufl. 1892, 270 skk. Gilbert, Handbuch der griechischen Staatsalterth. 2. Aufl. I. 1893. 435. l. GY. GY.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
