Civitas.
Civitas. – 1. Összfoglalata mindazon törvényes jogoknak, melyek a római polgárt megillették. Megszerzésök háromféleképen történhetett: 1) római polgár lett, ki oly törvényes házasságból született, melyben mindkét félnek megvolt a connubiuma; 2) a római polgárjogot adományozhatta a király, a köztársaság idején a nép s végre a császár, még pedig akár egyeseknek, akár valamely község vagy vidék összes szabadszületésű lakóinak. A köztársaság két első századában a hódítást rendszerint követte a polgárjog kiterjesztése, de később már fukarabb volt a római állam s a socii véres háborúk árán szerezhették meg csak (lex Julia 90-ben Kr. e.). Julius Caesar volt az első, ki Gallia népeinek megadta a polgárjogot, példáját követték különösen Claudius császár, a Flaviusok, Hadrianus, míg végre Caracalla a birodalom összes lakóit megajándékozta vele. Ulpianus fr. 17 Dig. De statu hom. I 5. Végre 3) megszerezhette a rabszolga is, ha ura a törvényes formák mellett szabadon bocsátotta. A római polgárjog ismertető jele volt a hármas név viselése s a tribus megnevezése, melybe a polgárok soorzva voltak. CIL III 10519 (Aquincum): C. Val(erius) C. fil(ius) Claudi(a tribu) Secundus. A szabadság elvesztésével természetesen elveszett a római polgárjog is (maxima capitis diminutio), de a hadi fogságból visszatérőé újra feléledt (postliminium). A számkivetés csak a római polgárjogtól fosztott meg (minor vel media capitis diminutio), az lévén az elv, hogy senki sem lehet egyszerre két város polgára. A civitas közjogi elemeit képezték: 1) a jus suffragii. Eredetileg csak a patriciusoknak volt szavazati joguk a comitiákban. Viszont később a comitia tributákban más mint plebejus nem szavazhatott, jóllehet a plebiscita az egész polgárságot kötelezték; 2) a jus honorum, a hivatalnokokká való választhatás joga. Kr. e. 300 óta e tekintetben nem volt különbség patricius és plebejus között; 3) a jus provocationis, melynek erejénél fogva a hivatalnokok itéletei a néphez megfelebbezhetők voltak; 4) a jus census, mely kötelezte is a polgárokat, hogy a census jegyzékében minden vagyonukkal együtt szerepeljenek. Magánjogi alkatrészei voltak: a commercium, a vagyonszerzési képesség a jus civile oltalma alatt s ebből kifolyólag a végrendelkezés lehetősége (testamenti factio); a connubium, mely képessé tett a jus civile értelmében törvényes házasságkötésre (justum matrinonium). A császárság korában már csak ez utóbbi jogoknak volt értelmök. – II. Civitas volt a neve minden városnak, melynek lakói a polgárjog birtokában voltak s a város ügyeit maguk vezették. L. Municipium és Colonia. A római jogú városok mellett voltak azonban a római birodalom területén ú. n. civitates liberae, városok, melyek régi függetlenségüket a római uralom daczára megtartották. A civitates foederatae önállóságát a rómaiakkal kötött foedus, a civitates sine foedere immunes et liberae városokét pedig törvény vagy senatusconsultum biztosította. De ily városok, melyek államot képeztek az államban, csak kevés számmal s csak a keleten fordultak elő. – III. Civitas végre jelent néptörzset, minőkre a celták (l. Celtae) oszoltak. Augustus a galliai civitasokból 64 közigazgatási kerületet alkotott, egy-egy központi teleppel, melyekből idővel a városok fejlődtek ki (pl. a civitas Parisiorumé Lutetia volt). Hasonlók voltak a viszonyok Pannoniában is, csakhogy itt a civitas mint közigazgatási kerület a III. században is még fennállott (CIL III S. 10418)s a katonák, mint a diplomák (CIL III D. II. XII. XXIV. XXXIX. XLII. XLVI) bizonyítják, azon civitas nevével voltak bevezetve a lajstromokba, melyhez tartoztak. Feliratokból csak a civitas Eraviscorum (CIL III S. 10418) s a civitates duae Boiorum et Azaliorum (CIL IX 5363) ismeretesek eddig Pannonia területén. A többiek nevét Potlameus (II 14, 2. 15, 2) és Plinius (n. h. III 146–148) jegyezték föl. V. ö. Fröhlich, Budapest Régiségei III 146–152. K. BÁ.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
