’Αρχη, αρχειν
’Αρχη, αρχειν, archon, archontes, αρχων, αρχοντες. – A. Atticában. – I. A közhivatalok és a köztisztviselők általános megnevezései. Mikor a királyság helyébe a nemesek uralma, s később a népuralom lépett, az addig egy kézben egyesült államhatalomnak kezdetben több, aztán sok egyén közt kellett megoszlania, kiknek hatásköre kezdetben nagyobb, a királyéhoz hasonló volt, de később, a mint a szuverén nép mindig jobban magának tartotta fenn az ügyek intézését, mindinkább megszorult. Ezek a felelősséggel tartozó (υπευϑυνοι), hivataluk gyakorlásában sérthetetlen (s ennek jeléül koszorút viselő), elvileg fizetéstelen egyének voltak a tisztviselők, αρχαι; működésük neve: αρχειν. Hatáskörüket Aristoteles (pol. 172, 26 és kk. Bekker) a római «referre, judicare, imperare» fogalmaknak nagyjából megfelelő «βουλευσασϑαι, κριναι, επιταξαι» szavakkal jelzi. De a mi kivált az itélkezést illeti, az attikai tisztviselők illetékessége e tekintetben csak a pörök felvételére és a törvényszéki eljárás vezetésére szorítkozott. Nemcsak számadással (ευϑυναι) tarotztak hivataloskodásuk végén, hanem előleges vizsgálat alá (δοκιμασια) is kerültek a hivatal elfoglalása előtt, mely vizsgálat azonban nem képességét puhatolta a jelöltnek, hanem csak polgári állására (ει γνησιος εξ αμϕοιν), testi állapotára, s főkép még arra vonatkozott, birtokában van-e teljes polgári jogainak, azaz, nem ατιμος-é? (l. ’Ατιμια). Közvetlenül a hivatalba lépés előtt hivatalos esküt is tettek az összes jelöltek. Lyc. Leocr. 79. Aristot. pol. Ath. 55, 5. Két hivatalt egyszerre, vagy egy hivatalt egy évnél tovább és ismételten (a hadi tisztviselőket kivéve, Arist. pol. Ath. 62, 3) senki sem viselhetett. A tisztviselők kétfélék voltak; rendesek és rendkívüliek. Az elsők ezek közül ismét kétfélék: választottak és ki-sorsoltak, még pedig rendesen egy-egy vére, s egy bizonyos, az alkotmányban pontosan meghatározott hatáskör betöltésére. A rendkívülieket szükség szerint, valamely néphatározattal megszabott hatáskör betöltésére alkalmazták; ilyenek voltak a közmunka-felügyelők, továbbá, a kik valamely állami ügy intézésével megbízva harmincz napon túl működtek, végtére, a kiket egyes ϕυλη-k választottak meg bizonyos állami pénzekből fedezendő munkák intézésére. L. Aesch. Ctes. 13–15, 28–30. Az egyes hivatalok mellett szereplő jegyzők (γραμματεις) választására és minőségére nézve nem tudunk bizonyosat. E jegyzőkön kívül még másodjegyzők (υπογραμματεις), kikiáltók (κρυκηες) és törvényszolgák (υπηρεται) is szerepelnek bizonyos tisztviselők mellett. A tanács (βουλη, l. o.) tagjait is a tisztviselőkhöz számították (l. Plato, Apol. 32, B: αλλην μεν αρχην ουδεμιαν … ηρξα, εβουλευσα δε, v. ö. arg. ad. Demosth. Androt. 588), mit az is mutat, hogy előleges vizsgálatra és számadásra ők is kötelesek voltak. – II. Archontes, οι εννεα αρχοντες: az attikai 9 archon (ο αρχων, ezek közül az első, az ú. n. α. επωνυμος), a királyság megszűnte után keletkezett legfőbb tisztviselő-collegium. A monarchiából a köztársasági államformába való átmenet története tele van mondai vonásokkal, s némi biztossággal csak az Aristotelesnek tulajdonított πολιτεια ’Αϑηναιων felfedezése óta vázolható. Ennek értesítése szerint a királyság nem szűnt meg egyszerre; csak megszorították a királyi hatalmat a πολεμαρχος hivatalának felállításával, valószinüleg akkor, mikor az ion bevándoroltak és a bennszülött törzsek egy állami közösségben egyesültek. Erre mutat az, hogy kezdetben a π. hivatala Ion családjában örökös volt. Arist. 3, 2. Az archonság keletkezése a legmegbízhatóbb hagyomány szerint Medon királysága idejére esik (Arist. 3, 3); de legrégibb hatásköréről semmi hirünk. Úgy látszik, az ekképen korlátolt királyság még Medonon túl is megmaradt a Medontidák örökében: πολεμαρχος és αρχων ellenben (amaz nemsokára, emez kezdettől fogva) minden eupatrida lehetett. Mind a három hivatal nem élethosszig tartó, hanem kezdetben 10 éves volt, s később, nem tudni mikor, egy évessé vált. A hat ϑεσμοϑετμς (ϑεσμοϑεται) hivatalnak felállítása Aristoteles szerint sok évvel későbbre esik, s kezdettől fogva csak egy éves volt. Arist. 3, 4. Választhatók voltak egész Solon idejéig mindezen hivatalokra a földbirtokos eupatridák: a választás Solonig nem a nemesek vagy a nép, hanem az Areopagus (l. o.) tanácsának joga volt. Arist. 8, 2. Solon a választhatóság jogát a maga új adóosztályainak két elsejére, a πεντακοσιομεδιμνοι-okra és a lovagokra (ιππεις) ruházta (Arist. 26, 2, de a lovagokra nézve ezt csak következtetni lehet). Az alkalmazást a választás és sorsolás bizonyos keverékéhez (κληρωτας εκ προκριτων) kötötte: minden ϕυλη (törzs) választott 10–10 jelöltet s a kilencz archont e negyven jelölt közül sorsolták aztán ki. Arist. 8, 1. Solontól kezdve a 9 archon egy testületet (οι εννεα αρχοντες, néha mind ϑεσμοϑεται) alkotott, melynek hivatalos helyisége a δεσμοϑετειον volt, elnöke pedig nem a αρχων. Különben hatáskörüket a néptörvényszék (ηλιαια, l. o.) felállításával s a néphez való felebbezés behozatalával megszorította Solon. Miután a Pisistratidák uralma alatt rövid időre ismét választás lépett a sorsolás helyére. Clisthenes után 487-ben olyan módon újították meg a Solon f. eljárást, hogy a községektől (δημοι) kijelölt 500 jelölt közül ϕυλη-ként sorsolták ki a kilencz archont, s tizedikül jegyzőjüket. Arist. 8, 1. Ephialtes halála után 457-ben a ξευγιται is választhatók lettek (Arist. 26, 2), kik eddig csak kisebb hivatalokat viselhettek Aristoteles iratának felfedezéséig Plutarchus Aristid. 22 nyomán Aristidesnek tulajdonították a választói jog kiszélesítését, még pedig az összes polgárokra). Mikor kapott a negyedik osztály (ϑητες) jogot a megválasztásra, nem bizonyos. Kizárva az archonságból, legalább a 4. században aligha voltak, de törvényesen bevéve sem, legalább Aristoteles egy helye (7, 4 a végén) erre mutat. – Az archonok hatáskörének részletes ismertetéséről csak az Euclides utáni időkben lehet szó. Ekkor hatáskörük már igen megszűkült. Politikai hatalmuk sem egyenkint, sem összesen nem volt, még csak a javaslattételre sem, s tevékenységük főrésze a törvényszéki ügyekben való vezető szerepre szorítkozott, melyet azonban szintén megosztottak más tisztviselőkkel. Együttesen, mint testület, a birák és talán a tisztviselők kisorsolásánál működtek. Egyenkint hatáskörük és illetékességük a következőképen oszlott meg. – 1. Az αρχων (επωνυμος), kinek nevéről az esztendőt elnevezték, felügyelt az árvákra, özvegyekre, örökösleányokra (επιχληροι), s számukra gyámolat rendelt; vezette mindazokat a pöröket, melyek a családi jogra vonatkoztak; a vallásos szertartások közül ő rendezte a nagyobb Dionysus-ünnepeket, melyekre meghatározta a karvezetőket (χορηγοι) és elintézte az esetleg keletkező vagyoncsere-pöröket (l. ανιϑοσις), ő rendezte továbbá a Thargeliákat, s a angy ϑεωριαι-okat, köztük a delosit. Két, saját maga kinevezte παρεδρος-a volt. Hivatalos helyisége a prytanem (πρυτανειον). – 2. A βασιλευς, ki a régi királyoktól nevüket (v. ö. a római rex sacrificulusszal) és vallásos teendőiket örökölte, a szent helyiségek s vallásos intézmények főfelügyeletét vitte. Ő rendezte a mysteriumokat, a Lenaeákat (Ληναια l. Dionysus szó a.) és a fáklyásversenyeket, melyekre valószínüleg ő szemelte ki a gymnasiarchusokat. Ő vezetett minden vallásos jellegü pörös eljárást, többi közt a vérvádakét, gyilkossági ügyekét is. Neje (a βασιλισσα v. βασιλιννα) jelképezte az Antestheriák alkalmával Dionysus esküvőjén az isten aráját. Neki is két παρεδρος-ra és külön hivatalos helyisége volt: a στοα βασιλειος a piaczon. – 3. A πολεμαρχος a hadügy vezetését az 5. század folyamán elvesztette, s régi hatáskörének egyedüli maradéka Artemis Agrotera és Enyalius áldozatainak vezetése, és az ú. n. επιταϕια rendezése volt. Harmodius és Aristogiton emlékére is ő mutatta be a halotti áldozatokat. Vezette a zsellérek (μετοικοι) és felszabadult rabszolgák (ισοτελεις) összes pöreit, melyek ezeknek politikai helyzetére vagy egymáshoz való viszonyaira vonatkoztak, s általában az volt az idegenek számára, a mi az αρχων a polgárok számára. Szintén két παρεδρος-a volt; hivatalos helyisége az ú. n. ’Επιλοκειον, melyet azelőtt πολεμαρχειον-nak neveztek. Arist. 3, 5. – 4. A hat ϑεσμοϑετης (ϑεσμοϑεται szűkebb értelemben) nem törvényhozó, mint nevük jelentené, hanem csak ellenőrzője a törvényeknek; minden évben át kellett nézniök a törvényeket, s gondoskodniok az elavult törvények eltörléséről és újak indítványoztatásáról. Ők vezették a törvényszéki eljárást az összes esetek legnagyobb részében, nevezetesen, ha idegen államokkal való törvényszéki szerződés volt szóban (Pollux, 8, 88), továbbá az ενδειξεις, legtöbb esetében, nemkülönben az εισαγγελια és προβολη esetében, a tisztviselők δοκιμασια-ja és a hadvezérek ευϑυναι-ja alkalmával, s kivált a törvényhozással kapcsolatos vádakban, tehát a törvényellenes indítványt (παρανομων) tárgyaló pörök esetén, és általában mindig, ha az ügyvezetés más tisztviselő hatáskörébe nem tartozott. Ők határozták meg a pörök terminusait, s ők sorsolták ki az egyes törvényszéki osztályokat az illető hatóságoknak. Arist. 59, 1. Hivatalos helyiségük a ϑεσμοϑετειον volt. – B. Spartában az εϕοροι (l. o.) voltak a főtisztviselők; a többieket vagy az απελλα (népgyülés) választotta, vagy a királyok és az εϕοροι nevezték ki. Szintén számadásra voltak kötelesek, s fel is voltak függeszthetők hivataluktól. Arist. pol. 48, 29, Bekker. Polgáriakra és katonaiakra oszlottak. Polgáriak voltak a királytól kinevezett προξεϖοι és a négy Πυϑιοι, továbbá az εμπελωροι (l. o.), αρμοσυνοι (kik a nők magaviseletére ügyeltek), és απμοσται (l. o.). Katonaiak: a ναυαρχοι (l. o.), s helyetteseik, az επιστολεις (l. ’Επιστολευς), a πολεμαπχοι (l. Πολιεμαρχος, 2), és mások (l. Exercitus, I) – C) Boeotiában. A boeotiai szövetség főtisztviselője (a 4. század közepétől kezdve) αρχων nevet viselt; hol az egyik, hol a másik szövetséges városból választották. Más, régibb és mindvégig megmaradt tisztviselők voltak a Βοιωταρχαι (l. o.). Később (278 óta) a szövetség feje egy στρατηγος volt, ki mellett azonban a Βοιωταρχαι is megmaradtak. A boeotiai lovasságot egy ιππαρχος vezette. Az egyes városokban (pl. Thebaeben) egy αρχων és három πολεμαρχος állott az ügyek élén. Orchomenusban κατοπται (számvevők) és ταμιαε (pénztárosok), Thespiaeben τεϑμοϕυλακες (végrehajtó) nevű tisztviselőket említenek a források. – Irodalom: A régibb munkák és értekezések az Aristoteles f. irat felfedezése miatt többnyire elavultak. Azóta jelentek meg: Gilbert G., Handbuch der griech. Staatsalterthümer (2. Aufl. Leipzig, 1893) I. 238–295. l. Busolt G., Die griech. Staats u. Rechtsalterthümer (2. Aufl. München, 1892, 219–233). Schoemann-Lipsius, Griechische Alterthümer (I. Berlin, 1897) 430–470. I. Müller-Strübing H., Studien zur Verfassung von Athen während des pelop. Krieges. I. Über die Civilbeamten (Jahrbücher f. Phil. 1893. 513–554). Weinberger W., Die Dokimasie nach der ’Αϑην πολιτ. (Wiener Studien, 15, 1. 148–149). Lecontère C., L’archontat Athénien (histoire et organisation) d’après la πολει. ’Αϑην. (Louvain-Paris, 1893). Nálunk: Télfy J., Corpus iuris Attici. 45–91. I. Gyomlay Gy., az attikai köztisztviselők ellenőrzéséről stb. (Egyet. Phil. K. VII, 1883, 673–722. 805–835). Pintér E. az attikai eskü stb. (Lugosi főgymn. ért. 1882). GY. GY.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
