Etiopia
Etiopia (Aethiopia), e névvel a régi görögök biztos határok közé nem szorított területet neveztek (ugyanazt, amit az egyiptomiak és héberek Kusnak hivtak), amely a Vörös-tenger mindkét partjára kiterjedt és amelyben sötétbőrü emberek laktak; szorosabb értelemben véve azonban E. alatt a mai Nubiát, Abissziniát és a szomalik és gallák földjét értették. Ugyanigy hivták a keresztény abissziniaiak a maguk országát is, amelyet Axum fővárosáról Axumi-országnak is hivtak. Keletkezése és legrégibb története homályba van burkolva. A hagyomány szerint legrégibb királyaik Salamon- és Makeda (Sába) királynőtől származnának; Ela-Abreha és Acbeha testvérkirályok uralma alatt a IV. sz.-ban hozták volna be a kereszténységet; ez azonban csak az V. sz.-ban terjedt el nagyobb mértékben. Az E.-i királyok uralma még ekkor is kiterjedt DNy-i Arábiára. Ez csak akkor gyengült meg, és utána csakhamar meg is szünt, midőn Himjar királyával, Du-Nuvaszszal nem egészen szerencsés háborukat viseltek. 1270. Jekuno-Amlak visszaállította az ősi dinasztia uralmát, amelyet a Zague-család közel 400 éven át attól megfosztott volt. Jekuno-Amlak utódai, különösen Zara-Jakab (1434-1467) Baeda-Marjam (1468-1478) alatt érte el E. virágzása második korát; ezen királyok a keresztény befolyást messze kiterjesztették, háboruikban a szomszédos törzsekkel győztesek maradtak és közülök nem egyet adófizetőikké tettek. Dávid király korában (1508-1540) kezdetét veszi az ország hanyatlása. E hanyatlásnak okai voltak a mozlim törzseknek és a galla népeknek támadásai. A XVI. sz.-ban ugyanis az adali mohammedánusok a törököktől segélyezve elkezdték elnyomni az abissziniai királyokat; főképpen Achmed vagy más néven Granje, Adal szultánja egyenként foglalta el az egyes tartományokat és annyira sarokba szorította E. királyát, hogy az csak a járhatatlan vidékeken talált még menedéket. Granje ellen, Dávid király kérelmére, a portugál király, de Gama Kristóf vezérlete alatt 450 puskást és néhány ágyut küldött az abissziniaiak segítségére; ezek Claudius uralma alatt érkeztek meg a háboru szinhelyére és annak csakugyan egészen más fordulatot is adtak; lassanként Granje hadait visszaszorították és E. régi határait egyidőre visszaállították. Csakhamar azonban véglegesen a törökök kezébe került a tenger melléke. Ezen mozlim-háborunál jobban gyöngítették E.-t a gallák támadásai, akik a XVI. sz. második felében öltöttek veszedelmesebb alakot. Egy sz.-nál tovább ismétlődtek azután és D-felő lassanként Abisszinia legszebb tartományait pusztították és foglalták el. Csakis a XVIII. sz. elején volt a gallák ereje megtörhető. Hozzájárult még E. erejének gyöngítéséhez a római kuria térítési kisérlete is. Már akkor, midőn a portugálok a mozlimok ellen segítséget küldöttek, érkeztek E.-ba az első térítők. Eleinte azonban a nép ellenállása miatt eredményt elérni képesek nem voltak. Susneus (1607-1632) király uralma alatt azonban a jezsuiták térítő kisérletei már nem voltak hiábavalók. Susneus alávetette magát a római kuriának és erőszakkal igyekezett népét a nyugati egyház tanaira téríteni. A nép azonban föllázadt ellene és igy Susneus a vallás gyakorlatát szabaddá tette, utóda pedig a jezsuitákat ujból kiüzte országából. A következő királyok (János 1667-1682, I. Jazusz 1682-1706, Takla-Haima-not 1706-1708, Teofil 1708-1711, Jusztus 1711-1716, III. Dávid 1716-21, Bakafa 1721-1730, II. Jazusz 1730-1755) uralma kevés üdvöset hozott az országnak; egyes tartományok függetleníteni kezdték magukat; Joasz (1755-1769) alatt pedig Mihály rasz (eredetileg Tigre helytartója) a királyi hatalmat árnyékhatalommá tette. Ez jeladás volt arra, hogy a többi tartományok is függetlenítsék magukat és a vezető hatalomért küzdjenek, aminek következményei hosszas polgárháboruk voltak mindaddig, amig 1854. Kasza törzsfejedelemnek II. Tódor név alatt sikerült a nagyobb tartományokat hatalma alá hajtani. (A továbbiakra nézve l. Abisszinia cikket.) V. ö. Basset, Études sur l'histoire de l'Éthiopie. Páris 1882.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
