Etióp nyelv
Etióp nyelv, a sémi nyelvek déli csoportjához tartozó, a délarab, vagyis a sábai nyelvből elágazó nyelv, mely hajdan az Abissziniában virágzó axumi birodalomban uralkodott. Az E.-nek, valamint a vele élő népnek helyesebb, eredeti neve: Geez a. m. vándorlás, azaz a vándorlók, szabad emberek, illetőleg ezek nyelve. Az E. elnevezés onnan ered, hogy az abessziniaiak az Αιδιοπια görög elnevezést alkalmazták birodalmukra. Az E. legrégibb irott emlékeiül egészen a legujabb időkig a Tazena axúmi pogány királytól (körülbelül 500 Kr. u.) származó két feliratot ismerték. Legujabban Bent Tivadar angol utazó még régibb E. nyelvemlékeket fedezett fel; nevezetesen kisebb feliratokon kivül egy 29 soros axúmi királyfeliratot; ez ujabb leletekkel, melyek legelőször a német filologusoknak 1893-ban Bécsben tartott gyülésén lettek bemutatva, az E. nyelvet és irást egészen a IV. századig kisérhetjük vissza. Az E. legrégibb emlékei közé tartozik továbbá a geez nyelvü bibliafordítás, mely a Makkabeusok könyveinek kivételével az Ó- és Uj-Testamentom összes kánoni és apokrifus könyveire kiterjed és melyhez különösen az apokrifus könyvek köréből még több könyv kapcsolódik, melyek egyéb egyházakban semmiféle tekintélyt nem értek el, részben egyéb fordításban nem is maradtak fenn. A sémi nyelvek közül az E. legközelebb az arab nyelvhez áll, ennek némi jellemző sajátságai (p. némely hangokban mutatkozó differenciálás, az igetövek gazdag fejlettsége, a nyelv gazdagsága triliterális és pluriliterális gyökerekben, a névszó többesszámu alakjainak belső képzése, az accusativus, ugy mint az igében a subjunctivus mód alaki megjelölése stb. kivüle csakis az E.-ban találtatnak, a szókincs tekintetében is e két nyelv áll egymáshoz legközelebb; a sémi nyelvek némely gyökerei, illetőleg ezeken belül a szavak bizonyos jelentései, csakis az arab s É. nyelven vannak meg. Másrészt azonban az É. nyelvbe már régi időben, de még inkább a nyelv későbbi fejlődése alkalmával, a nép érintkezései és országának geografiai helyzete következtében számos afrikai elem hatolt be (ugynevezett khamitikus szavak és talán nyelvtani sajátságok is), melyek egyéb sémi nyelvekben nem fordulnak elő.
Az etióp irás valószinüleg a Délarábiából Abissziniába bevándorlott népség befolyása alatt, a sábai (délarab) irásmódból fejlődött ki. Ez irás balról jobb felé indul, de kezdetben, a mint most a fentemlített Bent-féle feliratokból kitünik, régibb időben jobbról balfelé irták, akár minden egyéb sémi irást. Ugyszintén régi időben csakis a mássalhangzókat jelölték, a magánhangzókra nem haszháltak külön jeleket. Pontosan meg nem határozható időben azonban, valószinüleg egyidejüleg az irás irányának megváltoztatásával, az É. irás 26 mássalhangzó jeléhez még a magánhangzók megjelölése is járult, de nem különálló jelekkel, hanem a magánhangzó jelöléseinek a betükbe való bekebelezése által, ugy hogy minden betünek aszerint, amint a, u, î, e, ebreve, vagy magánhangzó nélkül, ô-val, ejtik, hét különféle alakja van. Körülbelül ezer év óta a geez nyelv megszünt élő nyelv lenni, és csakis az egyházban és irodalomban tartotta fenn magát. Az élő használatban részint az amhara nyelv (l. o.) lépett helyébe, részint pedig az u. n. tigré nyelvjárások, melyek nemcsak a régi okszúmi birodalom területén (Tigré, északkeleti Abisszinia), hanem az északról vele határos országokban is el vannak terjedve és a geez nyelv ifjabb hajtásait képviselik. Az E. irodalom tulnyomólag egyházi jellegü s nagyrészt a kopt és görög egyházi irodalomból való fordításokból áll. Legrégibb emlékei a fentemlített bibliafordítás, melyből az Ó. T. egy részét Dillman adta ki: Octateuchus Aethiopicus (Lipcse 1883), mely a pentateuchot, Jósuát, a Birákat és Ruthot foglalja magában, a többi történeti könyvek 1861-ben jelentek meg. Az etióp Uj-testamentumot 1584. Rómában nyomták ki, azonkivül a Walton-féle poliglot bibliában is fel van véve. Megjelent továbbá több apokrifus-pszeudepigrafikus és sok egyéb vallásos, hagiologiai, himnologiai s egyéb egyházi könyvek kiadása.
Ujabb időben az etiópok történelmi irodalmának is több emléke adatott ki; legkiválóbb ezek között a Zotenbergtől kiadott: Chronique de Jean, éveque de Nikiou (Páris 1883). Azonkivül még Basset René (1883), Dillman (Zar'a Jacob és Amda Tsion etióp királyok történetei 1884), Pereira (Historio de Mina Ademas Sagad rei de Ethiopia, Lisszabon 1888, Chronica de Susenyos rei de Ethiopia u. o. 1892) és Perruchon (Vie de Lalibala roi de l'Éthiopie, Páris 1892) adtak ki ujabb időben az etióp történetre vonatkozó szövegeket. Az etióp folklore-hoz nevezetes adalékot nyujtott Guidi, Proverbi, strofa e favole abissine (Giornale d. societa africana italiana, V. kötet 27-82-ik lapjain) és Basset René számos közleményben, legutóbb Contes d' Abyssinie (Revue des traditions populaires, VII. köt. 391-409. lapjain). A nagy európai könyvgyüjtemények számos etióp kézirattal birnak; leggazdagabb e tekintetben a British Museum. A magyar nemzeti muzeum könyvtárában is van egy vaskos etióp kéziratfólians. Az E. nyelvet nagyobb terjedelemben legelőször Wemmers Jakab ismertette a Congregatio de Propag. fide nyomdájában (Róma 1638-1663) kiadott szótárában. Tudományos tekintetben utat törtek Ludolf Hiob-nak az E. nyelvtant és szótárt tárgyaló munkái (London 1661). Az E. tudományos tárgyalásában nagy haladást jelez Hupfeld, «Exercititationes aethiopicae» (Lipcse 1825) cimü dolgozata. Az E. tanulmányokat az ujkori filologia szinvonalára emelték Dillman Ágost, előbb giesseni most berlini tanár nyelvtani s szótári munkái, ugy mint nagyszámu ediciói: Grammatik der äthiopischen Sprache (Lipcse 1851); Lexicon linguae aethiop. (u. o. 1862-1865); Chrestomathia aethiopica, szótárral (u. o. 1866). Kezdőknek szolgál Prätorius-nak a «Porta linguarum orientalium» sorozatában mint VII. kötet megjelent kézikönyve: Grammatica aethiopica cum paradigm. litteratura, chrestomathia et glossario (latinul és németül, Berlin 1886); Scolart, Storia della litteratura abissina (Nápoly 1888). A tigré nyelvcsalád egyik ágának is birjuk már tudományos nyelvtani feldolgozását Prätoriustól (Grammatik der Tigrinasprache, Halle 1871) és Schreibertől (Manuel de la langue Tigrai (Bécs 1887.).
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
