Fazekas Mihály: Aggodalom

Aggodalom

Virágzásom idejében

Akármerre kerültem,

A természet nagy kertjében

Minden nyitott körűltem;

Minden újult, éledett,

Minden örvendeztetett.

Héj de már hogy meghervadtam,

Ha lehajtom fejemet,

Azt súgja a főld alattam,

Hogy maholnap eltemet.

Sorsom így ha képzelem,

Elgyalít a félelem.

De ha nézem a temérdek

Csillagokkal tölt eget

És tanácsot tőlle kérdek;

Ő magához integet,

Hol kinyílva tölthetem

Újra munkás életem.

Lelkem azt örülve látja

És repülne hirtelen;

Csak az fáj, hogy test barátja

Tőlle válni kénytelen;

Ő a világi sok bajt

Únva nyúgalmat óhajt.

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!