Nevének változatai: 1456-ban Kethke. 1458-ban Keethke. 1492-ben Kuthke. 1677-ben Költe. 1721-ben Ketke. 1831-ben Ködke. Oláhul Kutka.
Neve az ószláv kyta, kytuka, kytka szóból származik, mely az oláh nyelvbe is átment, jelentése cserjés.
Északról délre hajló hegy tetején fekszik, a 638 méter magas Dumbalives hegy közelbéen, a róla nevezett kis patak eredeténél, mely Erdőszombattelkén, Oláh-Vásárhelyen át ömlik a czegei patakba. A vármegye székhelye Deéstől 27.2 kilométernyi a kékesi járásban.
Kötke első megemlitésénél 1456-ban mint Bálványosvár tartozéka fordul elő, a Bánffy- és Várdaiak birják, de ellentmondással, miből per lett. E közben Mátyás király Erdély alkormányzója Vingárdi Geréb Jánosnak adományozta, a kitől 1463-ban az ismét az előbbi tulajdonosok kezébe került. A Bánffyak Mátyás király ellen pártot ütvén, birtokaiktól megfosztattak s így Bálványosvárával Kötkét is Mátyás 1467-ben a váradi püspökségnek adományozta. 1492-ben is mint a Bálványosvár tartozéka emlittetik.
1553-ben Szamosujvár tartozéka.
1594-ben Báthory Zsigmond e birtokot Wass Györgynek adományozta oda, mely akkor oláh falunak mondatik.
1600-ban Mihály vajda e birtokot Perusits Máténak adományozta oda és Erdély rendei biztositják Perusitsot arról, hogy őt a Mihály vajda által adományozott e birtokban meg fogják tartani, az esetre pedig, ha azt előbbeni adományosának Wass Ferencznek kellene visszaadnia, akkor őt más hasonlóval elégitik ki.
1609-ben a czegei Wass család birtoka.
1627-ben Bethlen Gábor Wass János és Györgyöt e birtokukban megerősiti.
1647 és 48-ban Rákóczy György e birtok harmadrészét Bogáthi Druzsánnának: 1. Barcsay András, 2. Wass Ferencz, 3. Márk vajda özvegyének s leányának Wass Juditnak, kihalásuk után pedig néhai 502Wass György fiainak Lászlónak és Jánosnak adja zálogba, kiknek itt 1649-ben magyar jobbágyai vannak.
1656-ban Rákóczy György e birtokot nagymegyeri Keresztesi Ferencznek s nejének Béldy Katalinnak adja zálogba.
1657-ben a deésaknai kir. sóbányához tartozó fiskális jószág 1654 óta.
1676-ban birtokosa Keresztesi Zsuzsánna Mocsi Szabó Gáborné.
1677-ben febr. 7-én Keresztessy Pál és Samunak adta Apaffy fejedelem. 1694-ben birtokosa Szilvásy János, kinek anyja Keresztesi Zsuzsánna Szilvási Boldizsárné.
1717-ben e birtokot Szilvási János tartja zálogban a Keresztesiektől.
1738-ban birtokosa Cseszteliczki Szilvási János fia Boldizsár.
1750-ben Mária Terézia királynő e birtokot két izre zalathnai Dobra Péternek s gyermekeinek Anna Boér Józsefnének s ezek gyermekei Boér Ferencz és Ágnesnek adományozta.
1769-ben birják néh. berivói Boér Józsefnek Annától Dobra Péter leányától való gyermekei: Ferencz és Ágnes ifj. Szeredai Péterné.
1770-ben összeírt birtokosok: nagyberivói Boér Ferencz női és anyai, szentháromsági Szeredai Péter pedig férji jogon.
1786-ban birtokosai: Révai Pálnak van 10 jobbágya, 5 zsellére, Boér Ferencz özvegyének 10 jobbágya, 4 zsellére.
1809-ben birtokosai: Fülep Antalnak van 10, Biró Farkasnak 5, Révai Annának 3, Szeredai Pálnénak 1/2 telke.
1820-ban birtokosa a fiskus, ki azt 1817-ben Dobra Péter utódaitól magához váltotta Boér Ignácztól, Szeredai Miklóstól, Fülöp Antaltól, mint Szeredai Ferencz részének zálogbirtokosától Révai Annától Gyöngyösi Józsefnétől és Szoboszlai Ferencznétől.
1863-ban Katona Eszter és a kir. kincstár úrbéri kárpótlást kapott.
1866-ban az itt összeírt 35 füst közül 1 nemesi füst volt. Nemesi jogú birtokosa a kir. fiskus volt.
Jelenlegi birtokosa (1898) a magy. kir. kincstár, 377 h. 484 öl.
Jobbágyszolgálmányok: 1553-ban jobbágyai szentmártonnapi adóval, évente 1 tehénnel s mint oláh falu, ötveneddel tartoznak.
503E község ős lakói a szlávok voltak valószinüleg, kik idő folytán eloláhosodtak. Időnként magyarok is laktak benne. Jelenlegi lakosai románok s kizárólag földmiveléssel foglalkoznak. Főtáplálékuk a málékenyér s veteményfélék. Ruházatuk gyapjuból, kenderből házilag állitják elő.
Házaik s a melléképületek fából valók, szalmafedelüek.
Gör. kath. egyház temploma fából épült Mária Terézia királynő idejében, a szent archangyalok tiszteletére szentelve, harangjai is ez időből valók. 1837-ben önálló egyházközség, jelenleg Erdő-Szombattelke leányegyháza.
Iskolát az anyaegyházzal közösen tart.
Éghajlata mérsékelt és kiválóan egészséges, szél gyakori, jégverés emberemlékezet óta nem volt.
1721-ben határa két fordulós, nagy része a hegyek oldalain, jobbára északban terméketlen, tavaszi vetésre alkalmas, trágyázva nincs, alkalmas minőségü őszi gabonát s erdei szénát termelnek, tűzre való fás erdeje elegendő; hadi út terheitől nem szenved. Vásárba és őrölni Szamosujvárra járnak, melytől 2 mértföldnyire fekszik.
Mivelés alatt levő szántója 54 köb. vetésre való. Elvetettek ez évben 11 köb. őszi, 4 köb. tavaszi gabonát s termett 55 kal. búza, rozs, 16 kal. árpa, zab, 6 kal. kender s van másfél véka törökbúza vetésük, borsó, lencse 2 véka, rétjén 18 szekér szénája lett. Van 8 ökör, 5 tehén, egy ló, 30 juh és 6 sertésük.
1822-ben határa 3-ad osztályu.
1837-ben határa közepes gabonatermő, erdeje kevés. Jelenleg határa gyenge; terményei: kevés búza, zab, alakor, paszuly, tengeri, burgonya, kender és len. Gyümölcse: alma, körtve, szilva, baraczk, cseresznye, meggy és dió.
Itatója név nélkül való forrásaiban elegendő; köve kevés, ez is patakjaiban.
Határhelyek: 1749-ben Bóllyos és Dumbráva, erdők.
1769-ben Koszta máre, Budis, Kinyepist, Szkepeczel, Livagye, Arinsa, Pruny, Zepogye, Gaura Drakuluj, Vatastyi, Oszoj ketre Szambo, Malájesty, Csergou, Styein, Pogorel, Korvi, Tejatura, Rezora Funaczilor, Jezuny, Gyalu Berbat, Tyiroe.
1819-ben Brebin, Bogyis erdő, Cseszetel, Kopocsel, Gejorgyina, 504Krucsi, Szteny, Ariusa, Lunka, Mesztesztej, Gursecz, Szálas, Pirlog, Csorgou, Szekepeczel, Hirtope, Podás, Kelimán, Stegyine, Szimbo, Boltyez, Szálts, Poklas, Ruzor Funaczuluj, Dorgou, Belyicze, Pereu Tatáruluj, Vetástye, Köböltő, Oszoj, Kraki.
1864-ben Dosz, Bogyis, Pe gyál, Hutsu Bogszeguluj, Pesztye Válye Funaczelor, Muncsel, Dumbrava, Kaszte mare, Hirtoptyile, dülők.
Lakossága: 1553-ban van 7 jobbágy és 7 zsellér lakosa s az egész községben 14 ház.
1600-ban 17 jobbágy lakosa van, kik ugyanennyi házban laknak.
1603-beli összeírás szerint az egész falu az előző évi háború alkalmával úgy elpusztult, hogy egyetlen lakója és háza sem maradt.
1700-ban 8 jobbágy és 2 szegény lakosa van s az egész községben 8 lakó- és 3 puszta ház.
1721-ben 4 jobbágy, 2 zsellér és 3 kóborló lakosa van, kik ez utóbbiak kivételével 6 házastelken laknak, el van pusztulva 3 ház.
1750-ben 6 jobbágy, 4 zsellér, 3 kóborló, együtt 13 családfő lakosa van, kik 10 házastelken laknak, el van pusztulva 3 ház.
1831-ben 199 gör. kath. lakossal.
1837-ben lakossága 182, házak száma 26.
1857-ben házak száma 41, lakossága 248 gör. kath.
1891-ben 282 lakosból 277 gör. kath., 3 ev. ref. és 2 izraelita.
Adója: 1721-ben 119 frt. 1898-ban 554 frt 32 kr.