Nevének változatai: 1603-ban Kötelesmezeő. 1600-ban Koeteles Meszzeo. 1863-ban Kettelesmező.
Nevét a szláv trst szóból veszi, mely kötélsást, nádat jelent, ezt bizonyitja Trestye, Trestiea oláh neve is, melyet a szlávból vett át.
A balázsszegi patak jobb partján egy emelkedő oldalon fekszik a magyar-láposi járásban, a megye székhelyétől, Deéstől 63·7 kilométernyire.
Kötelesmező, mivel Kővár tartozékainak legutolsó 1567. évi felsorolásában még elő nem fordul, az 1567–1603. évek közt keletkezett, mert csak 1603-ban fordul elő először, mint a kővári uradalom csernefalvi járáshoz tartozó falu.
1609-ben Báthory Gábor Monostor-Kápolnoki Pap Lukácsot, Istvánt, Jónást és Pétert e birtokban megerősiti, úgy azonban, hogy az Kővártól soha el nem idegenithető.
1612-ben Kovácskápolna ura Lónyay Menyhért a fenntnevezett Pap családot az itteni Ronkamező miatt perbe fogta, de azt a törvény a Pap családnak itélte oda.
1630-ban Brandenburgi Katalin e birtokot Bánházy Istvánnak adja zálogba, melyben őt Rákóczy György fejedelem is megerősiti még ez évben.
1650-ben mint tisztán fiskális birtok, Kővárhoz tartozik.
1659-ben Barcsay Ákos e birtokot, mely Bánházy István magvaszakadtával testvérére Pálra szállott, Teleki Mihálynak adományozta, ki azt Bánházy Páltól magához váltotta.
1702-ben birtokosa Teleki Pál.
1715ben birja gr. Teleki Pál.
1809-ben birtokosai: gr. Teleki Károlynak van 7 jtelke, gr. Teleki Imrének 6 gr. Teleki Józsefnek 4, gr. Teleki Tamásnak 4.
1820-ban birtokosai: gr. Teleki Imre és János, gr. Teleki Tamás özvegye és gr. Kornis Ignácz özvegye.
4991863-ban gr. Teleki István és a m. kir. kincstár részére úrbéri kárpótlást utaltak ki.
Jelenlegi birtokosa (1898): a gr. Teleki család; 2000 h.
Jobbágyszolgálmányok: az 1603-ik évi urbarium szerint adó: szent-mihálynapi 2 frt; szent-györgynapi u. a.
Ajándékok: 3 drb sajt ŕ 12 denár, 3 budai justa vaj ŕ 12 denár, 1 harmadfű tehén, 1/2 nagybányai mérő borsó, köles, lenmag.
Tized: minden disznócsorda után 1 disznó vagy megváltva drbját 4 denárral, a malaczot 2 denárral. Minden juhnyáj után 1 juh és 1 bárány, a kinek kevesebbje van, 1 báránybőr vagy helyett 25 denár. Méhektől szintén tizedet adnak vagy minden méhkas után 2 denárt. Disznóadó gyanánt kosárpénzül 4 denárt adnak.
Robot: minden kaszáló után 1 boglya szénát adnak.
A birák és szabadosok karuly- vagy őzpénz fejében 60 denárt fizetnek fejenként.
Lakossága román; földmivelés, zsendelykészités, szénégetés és fakereskedéssel foglalkoznak. Első betelepülő állitólag a Mán, azután a Dáncs és a Sovre családbeli volt. Husvétkor a szegényeket a templom tornáczában való megvendégelése s a szent-györgynapi öntözés szokásos. Táplálékuk a málé s ritkán búzakenyér, szalonna-, juh- és tehéntejfélék. Öltözetük házilag készült harisnya, guba, sapka, nyáron kalap, bocskor és csizma vegyest.
Épületeik fából valók, zsendely- és szalmafedelüek. Házuk két osztályú, tapaszos és fehérre meszelt.
Gör. keleti egyházközség, egykori templomának oltárköve a falu északi részén most is látható. Jelenlegi kőtemploma 1868 tájt épült a község közepén. 1870 nov. 20-án szenteltetett fel a Szent-Mihály és Gábor főangyalok tiszteletére. Három harangja felirásuk szerint 1851, 1855. és 1882. évből valók. Kolozsvárt s Budapesten öntötték. Papjai: Sovre Lup, Pantyilimon és Ilyés, a jelenlegi Dáncs István.
Felekezeti iskolája 1868 tájt keletkezett. 1858-ban a magyar-láposi gör. kath. iskola részére adózott. 1897 óta az állam a tanitó fizetéséhez 185 frttal járul. Tanitó Borbocz János.
Éghajlata mérsékelt és egészséges, délről, észak- és nyugatról hegyek védik, csak a keleti szélnek van kitéve. Jégverés gyakori.
1720-beli összeírás szerint legelője, tűzrevaló fás erdeje elegendő, 500határa szerfelett terméketlen, rétje nincs, legelője a hegyeken nagyon köves.
Határa jelenleg is terméketlen, kevés gabona-félét s több zabot, paszulyt és kendert termelnek. A határ legnagyobb része erdő alatt fekszik és köves, kopár. Állatai: szürkés-fehér szőrü szarvasmarha, ló, sertés, kecske, juh, házi szárnyasok: lud, récze s több tyúk és méh. Gyümölcse: alma, körtve, cseresznye, többfaju szilva, meggy, dió nemesitett és vad állapotban.
Itatója a balázsszegi patak, Valea Kosáruluj (a községen át folyó patak): Forrásai: Obcsina Benucza, a község közepén Fontana Szatuluj és Cieterne, csorgó.
Épületnek való köve bőven és többféle. Egykövü és erekü patakmalma a gr. Teleki Géza tulajdona.
Határhelyek: 1612-ben Ronkamező, földterület.
1864-ben Valea Kosaruluj, részei: fundu luncsi, delucz, lunka mare s Pe szocsi, Pe gye lukre, Viele ursiuluj, Inre valcsele, Pe sub maguricze, Valea hotaruluj, Virvu maguriczi, La Sztanyistye, Pe gajdos, In marmancsele, Pe radicini, In zavoj, La tilie, Pe pereu ruszeszk, Pe szekatura, Fordulásu lokuluj, Pojana lupuluj, Sub albinea.
Lakossága: 1903-ban 8 jobbágy lakosa van, kik ugyanennyi házban laknak, puszta ház 4 van benne.
1700-ban fiaikkal együtt 20 jobbágy, 22 zsellér lakosa van s az egész községben 17 ház.
1720-ban 45 jobbágy, 5 zsellér lakosa van fiaikkal együtt s 22 lakóház.
1831-ben 307 gör. kel. lakosa van.
1886-ban 461 lakosból 452 gör. kel. és 9 zsidó.
1891-ben lakossága 534, ebből 528 görög keleti román és 6 izraelita.
Adója 1898-ban 815 frt 25 kr.