I. SZÍN. | William Shakespeare összes művei

Britanniában. Kert Cymbeline palotája mögött.

Két Nemes jön.

1. NEMES.
Nincs itt, csak ránczolt homlok: úgy a vérünk
Se jár korunkkal, mint a hogy királyunk
Kedvétől udvaronczink arcza függ.

2. NEMES.
Mi baj?

1. NEMES.

Leánya, trónörököse,

Kit ő neje (a csak nem régen nőül
Vett özvegy) egyszülött fiának szánt,
Magát egy árva, de derék nemesnek
Adá. Hozzá ment, s most számüzve férje,
A nő fogoly, s külsőleg gyászt visel
Mindenki; bár hiszem, hogy a királyt
Sziven találta a dolog.

2. NEMES.

Csak őt?

1. NEMES.
S ki veszté a leányt; úgy a királynét
Ki legfőbb óhajtá a nászt; hanem
Az udvaroncz-sziv – bár arczát királya
Kedvéhez szabja – csak örül azon,
Min a király busúl.

2. NEMES.

S mind ez miért?

1. NEMES.
Ki veszté a herczegnőt, érdemetlen
A rágalomra is. A ki nyeré
(Már mint ki elvevé; oh a derék
S azért ép számüzött!) olyan, ha párját
Keresnők e világon, némi híja
A mérközőnek mindig volna. Nem
Hiszem, hogy ily külső s bel-tartalom
Jutott kivüle másnak.

2. NEMES.

Tuldicséred.

1. NEMES.
Uram, nem túl azon, a meddig ér;
Sőt megszorítom inkább mértekét,
Semminthogy megszerezném.

2. NEMES.

Ki s mi ő?

1. NEMES.
Nem áshatok egész tövéig. Atyja
Sicilius volt, ki Róma ellenében
Cassibelanhoz fűzte hirnevét;
De czimeit Tenantiustól nyerte,
Kinek dicső, bámult sikerrel szolgált,
Így nyervén a Leonatus nevet.
Volt még a szóban lévő nemesen
Túl két fia, kik akkori csatákon,
Kezökben karddal haltak el, min atyjok
(Már agg s törzsén aggódó) elbusult,
S nem sokkal élt tovább; nemes neje,
Teherben azzal, a kiről beszélünk,
Szülésbe halt. Királyunk fogta pártul
A kisdedet s Posthumus Leonatusnak nevezte;
Fölnevelé s apródjává tevé;
Oktatta minden tudományra, mit
Kora megbirt, s mit ő úgy szítt be, mint mi
A levegőt: mihelyt kapá, és őszszé
Lett tavaszában már. Az udvaron
Élt, s (ritkaság!) dicsérték egyaránt
S szerették: ifjak példaképe volt,
Érettebb kornak mintatűköre,
Tisztes korúknak véneket vezérlő
Gyertek; s kiért számüzetett, nejének –
De hirdeti a nő saját becse,
Mire becsülte őt s erényeit:
Választásából ismerhetni meg,
Minő gyöngy férfi ő.

2. NEMES.

Már tisztelem

Beszédedből is. S kérlek, a király
Egyetlen gyermeke e lány?

1. NEMES.

Egyetlen.

Volt két fia (ha érdemes, jegyezd
Meg), három éves az idősb, a másik
Pólyába’ volt, hogy dajka-kéz alól
Ellopták, s nem gyanitják még ma sem,
Hová lehettek.

2. NEMES.
S már hány éve ennek?

1. NEMES.
Mintegy húsz éve.

2. NEMES.
Hogyan hordhatni el királyi vért;
S ily rosszul őrizeni, renyhén keresni,
Hogy nem lelék nyomát.

1. NEMES.

Bár különös,

Vagy a hanyagságon nevetni kell;
Hanem igaz.

2. NEMES.
Hiszem.

1. NEMES.

De hagyjuk. Itt

Jön a nemes, a herczegnő s a királyné.

(Elmennek.)