I. Imre (I. Gábornak fia) 1654-ben Árva megye szolgabirája volt. Unokája Ádám (szül. 1678. jan. 16.) Árva megye alispánságát viselte. Ennek többi közt fia Ferencz két fiat hagyott maga után, t. i. Györgyöt (sz. 1753. † 1774.) (kinek ágából, és pedig – úgy látszik – György fiától származott a most Hont megyében élő Zmeskal Zsigmond;) és Lászlót, ki Nógrád megyébe házasodott, nőűl vévén Pelargus Máriát, kitől Gábor és Ferencz fia maradt. Az előbbi, tudniillik Gábor, e század elején 1812–16. körűl Nógrád megyének alszolgabirája, majd főbiztosa volt. Nejétől Máriássy Zsuzsannától fiai Sándor, ki 1842–49. Nógrád megye alszolgabirája, 1850-től cs. k. járásbiró volt 1860-ig, legutóbb mint törvényszéki ülnök nyugalmaztatott. Testvére Zsigmond, volt honvéd.
Nincsenek a családfán István, Árva megyének 1766-ban főjegyzője, és György, ki 1793-ben lett kir. udvarnok.
A Zmeskal család nemesi czímere – mint fölebb a metszvény mutatja – a paizs ezüst udvarában zöld téren fölemelt farkú, futó vörös ökör, derekán kék övvel, mely mellé égő fáklya van tűzve. A paizs fölötti sisak koronáján három strucztoll leng, a jobb oldali fehér, a középső vörös, a baloldali kék. Foszladék jobbról ezüstvörös, balról ezüstkék.
A család átalában ágost. evang. vallású, kivévén az I. táblán Márknak fiát Istvánt, és ennek fiát György-Ráfaelt, kik katholikus vallásúak.
A családnak – mint emlitők – egyik régiebb, még I. Vencziszló előtt elvált ága Sziléziában bárói ágon virágzott, és ott Grauden, Oschin és Sauervitz, Felső-Luzsiczában pedig Tessnitz, Oberneudorf és Vanovitz helységek birtokosa volt. Ez ágból domanoviczi báró Smeskal József-Henrik, császári tanácsos és ezen tisztség főnöke, utóbb herczeg Lichtenstein tanácsosa, és oppelni főkapitány 1716. october 1-én Bécsben VI. Károly császár által csehországi grófi rangra emeltetett. Meghalt 1760. máj. 2-án, eltemettetett a sauerviczi egyház sírboltjába. Neje freudenthali gróf Würben Jozéfa Mária még előbb, 1755. novemb. 22-kén halt meg, eltemettetett Neukirchenben. Utódaik nem maradtak, és birtokaik utánnok sógoruk gr. Würbenre szállottak, ki azokat az illető jobbágy-községeknek eladá, melynél fogva a sauerviczi fényes várkastély is elpusztúlt. Henrik-József grófnak emléke fenmaradt a leobschützi k. tanodában is, melynek alapkövét ő tette le 1752. aug. 17-kén. Egyébiránt ez ág ismertetése nem körünkhöz tartozik, arról a sziléziai, Cseh- és Porosz családtani munkákban bővebben olvashatni.
Ezen ágnak bárói czímere a magyarországi Zmeskalok nemesi ágá-éval teljesen egyenlő, sőt a grófi czímer is, mint itt a metszvény mutatja, – csak bővitése amannak; t. i. ez egy függőlegesen kétfelé osztott paizs, a jobboldali ezüst udvarban zöld téren a kék öves vörös ökör látható (de fáklya nélkül), a baloldali kék udvarban vizirányos három ezüst pólya látszik. A paizs fölött grófi koronán, két koronás sisak áll, a jobb oldaliból az ismert három strucztoll nyúlik föl, a baloldaliból pedig a vörös ökör emelkedik ki. Foszladék jobbról ezüstvörös, balról ezüstkék.