Sombory család. (M. Nagy-Zsombori)
Erdély ország legrégiebb családainak egyike. Előnevét valamint nevét is legősiebb birtokáról Kolos megyében fekvő Magyar Nagy-Sombor helységről vette. Azonban a család nevet némelyek a mai helyesirás szerint Zsombory-nak irják.
Vannak, kik a család őstörzsét tán Gyula Erdélyi fejedelem atyjában Zombor-ban keresik. Eltekintve ezen állítástól, ismertebb törzseűl a XIII. század elején bizonyos nagy Simon neveztetik, ettől a családfát máig ízről ízre lehozzák * ekképen: Nagy Simonnak fia volt Mihály 1290., ennek fia Jakab, * ennek János 1333-ban; ennek I. Miklós kitől a családfa következőleg sarjadzott le:
Kővári Erdély nev. családai 429.
Hodor szerint János Zsigmond val. királynak 1561. aug. 6-án kelt kerestető parancsában e Jakab helyett a Sombory család törzseűl Brassói Nagy Miklós neveztetik; és alább ezen Jakabot Brassoi Nagy Miklós fiának írja.
I. tábla.
I. Miklós; II. János 1438.; I. Gergely 1526. (Gerendi Zsófi); Tamás; Ilona (Ördög Simon); Zsófia (Toroczkai László); I. Péter 1557. (Bethlen Klára); Folyt. II. táblán.; Benedek; IV. János; II. Mihály.; I. Kristóf; Sára; III. János (Őssi Bora) Folyt. a köv. lapon.; V. János.; II. Kristóf.; Sára (Szentpáli Menyhért)
III. János, ki az előbbi lapon. (Őssi Bora); Márton (Tötöri Borbála); II. Miklós.; III. Mihály.; Kata (Dobokai Imre); Anna (Almádi Endre); Borbára (1. Gyulai Mihály 2. köblösi Teke Fer.); I. György (Tamásfalvi Bora); Magdolna (véglai Horváth János); IV. Mihály. I. Zsigmond (Tordai Zsófia); Bora.; Klára.; Mária (Dobai Péter)
II. tábla.
I. Péter, ki az I. táblán. 1571. (Bethlen Klára); I. László 1590. (Valkai Zsuzsa); II. Péter † 1549. előtt (Majádi Jusztina); I. István 1629; II. Gergely.; III. Péter.; II. László; I. Sándor. I. Farkas.; Anna.; Erzse.; I. Gábor (Gerendi Anna); Bora (Mogyorósi Bánffy Gábor); Zsuzsa (Valkai Miklós); II. Sándor (Tamásfalvi Vitéz Judit); VI. János 1661. (Szenczi Zsófia); Folyt. III. táblán.; III. Gergely 1656. (Tamásfalvi Bora)
III. tábla.
VI. János, ki a II. táblán. 1661. (Szenczi Zsófia); III. Sándor 1720. (Ajtoni Kriszt.); Judit (Keczeli Zsigmond); IV. Gergely 1771. 1790. (Almádi Judit); VII. János 1729. (Toldi Mária); II. Zsigmond 1755. (Almádi Krisztina); Jusztinai (Palatkay Zsigmond); Folyt. IV. táblán.; Folyt. V. táblán.; II. Farkas (Kabos Krisztina); Bora (Ujfalvi Sámuel); Ádám 1770. (b. Diószegi Teréz); Róza (Mohai István); Katalin (Keczeli János); I. Lajos (h. sz. p. Szentpáli Ágnes); II. Gábor 1758. † 1801. előtt. (Salánky Rákhel); II. Lajos (Fogarasy Julian); Sámuel (Murányi Rákhel); Klára (Rettegi József); III. László (Horváth Krisztina); III. Elek (gr. Toldy Eulalia); IV. Sándor; X. János (gr. Toldy Róza); Julianna (Kabos János); III. Lajos.; N. leány.; Ágnes † 1783. előtt (Szucsáki Fer.); Krisztina (1. Cserey Zsigm. 2. Zeyk Mózses)
IV. tábla.
VII. János, ki a III. táblán.; 1729. (Toldy Mária.); Druzsiána (Kabos Sándor) özvegye 1794.; III. Farkas (Pécsy Julia); Ferencz (Petr. Horváth Zsuzsa); Imre Szabolcsi főisp. hely.; N. (Szilágyiné Szatmárban); Gyula (Hatfaludy Janka); Sarolta.
V. tábla.
VI. Zsigmond, ki a III. táblán. 1755. (Almády Krisztina); I. Elek 1790. (Palatkay Klára); VIII. János (Butka Zsuzsi); IX. János (Cserényi Ágnes); II. Elek.; Julianna (gr. Kún Zsigm.) (2. b. Győrfy József); Julianna (Cserényi Fer.); Endre (Kabos Zsuzsi); Teréz (Szombatfalvy Gergely); II. István (Alsó Róza); III. Miklós.; Eszter.; József (Miksa Anna); Bálint (Kolumbán Julia); Zsuzsi.; Karolina.
A származási rend, mely itt közöltetett * – a XVI. század elejéig I. Gergelyig tisztázásra és okodatolásra vár.
Kővári id. m. 249. lapon Fancsali gyüjteménye után, és Hodor Károly közléséből. A két családfa különbözik egymástól, mint alább látni fogjuk.
Okleveles adat szerint az bizonyos, hogy a család egyik törzsőse Rosnyói Nagy Miklós (Nicolaus magnus de Rosnou) volt, kinek fiai János és Jakab * vissza adván a királytól elfoglalt Feketehalom várát, melyet ők Brassói Simon fiának Salamonnak, rokonuknak hagyományából birtak, ezért 1331-ben I. Károly király Salamont illető minden ősi vagyont a Brassói kerületben nekik adományban ád. *
Tehát a táblán álló Jakab nem Mihálynak fia, vagy ha az, úgy másik Jakab is volna; de Miklósnak fia János sem él 1430-ban, hanem 1331-ben tehát egy századdal előtt.
Fejér Cod. diplom. tomo VIII. vol. 3. pag. 527. az oklevél. E helyet Kővári idézi, nem helyesen, és figyelembe sem vette, vagy nem olvasta?
Okleveles bizonyság szerint az előbbitől különböző, és már Sombori névvel élt János, ki ellen és társai ellen vingárti birtoka elfoglalása miatt tiltakozott a váradi káptalan előtt 1411-ben vingárti Geréb László, osztályosai neveikben is. *
Fejér, Cod. dipl. tomo XI. p. 485.
1414-ben Sombori Jánosnak fia Benedek és társai neveikben mártonfalvi Greb János eltiltja Jaki Pétert s a többit Szepespataka és veresegyházi rétje elfoglalásától. *
Fejér, Cod. dipl. tomo XI. 587.
1427. és 1428-ban vingárti Geréb Jánosnak többi közt Sombori János elleni perében halasztási parancs kelt. *
Fejér, Cod. dipl. tomo XI. 590.
1434-ben I. Gergely és Tamás testvérek Doboka megyében Galponya és Kendermező egész helységekbe a Drágiakkal együtt beiktattatnak. *
Hodor szerint.
1449-ben György (avagy Gergely) Stána helység határát járatja. *
Kővárinál id. h. György, Hodor Gergelynek nevezi.
II. Péter (Kővári szerint) Drágfi (tán Drági) Kelemennel egyezkedett.
Legnevezetesebb embere volt a családnak a XVI. században László, 1575-ben fejedelmi ügyész, midőn Békes István hívei a kolosvári országgyülésen elitéltettek. Járt követségbe Lengyel országba Báthori István királyhoz Zsigmondnak fejedelemmé választása végett. 1583-ban az erdélyi dézmák bérlője volt. Ugyan ez évben Zsigmond nevelője és az igazgató országtanács tagja lett. Élt még 1589-ben is. * Válkai Zsuzsannától egyik fija
Wolph. Bethlen Hist. II. 379. 463, III. 199. 288. Erd. tört. tára I. 166. Budai Fer. Polg. lex. III. 254.
Sándor fiatal korában bejárta Német és Olaszországot; 1594-ben Németországba országos követűl küldte öt Báthori Zsigmond.
1661-ben, midőn Kemény János a török had üldözése elől Oláhláposra hátrált, a nyomába lévő tatárok az utat Emberfőnél megtévesztvén, és balra Nagybánya felé térvén, véletlenűl Sombori Jánost, feleségét és sok ezer parasztot elfogtak. *
V. et nova Dacia VIII. p. 276.
I. István 1629–1630-ban Doboka vármegye főbirája volt.
III. Sándor felesége Ajtoni Krisztina jogán 1722. nov. 19-én Kis-Jenőben Doboka vármegyében birtokos, és ezen már kifogyott ág törzse.
IV. Gergely 1771-ben Doboka vármegye törvényszéki valós. ülnöke, 1790–1-ben kir. hívatalos.
I. Elek 1790–1-ben szintén kir. hívatalos. Meghalt 1808-ban. Özvegye 1819-ben még élt és birt K. Jenőben.
Ádám él 1770-ben, utóbb 1790–1-ben Doboka vármegye országgyülési követe. Meghalt 1804-ben.
VII. János 1729-ben neje jogán Doboka megyei Sólyomkőn birtokos. Meghalt 1755. jun. 18-án kora 54 évében.
II. Gábor törzse a már kihalt Doboka megyei borsai-ágnak.
II. Lajos Doboka megyében 1793–99. kir. pénztárnok, 1820–25-ig főbiró.
Imre született Nagy-Somboron (Kolos várm.) 1787. oct. 28-án, Bihar megyében kezdte hívatalos pályáját, hol 1826-ban már másod, majd első alispán, az 1830. évi országgyülésen követ, utóbb (már 1833-ban) kir. táblai ülnök, Szabolcs vármegye főispáni helyettese és udvari tanácsos lett, és az volt 1848-ig. Lakott Álmosdon.
IV. Sándor nyugalmazott cs. kir. székely huszár ezredes.
Endre 1840–47-ig Kolos vármegyei főbiró.
Bálint lakik Galponyán. 1849-ben az oroszok ellen viselt beszterczei csatában karját veszté.
József lak. N. Somboron. A bányászati pályán teljesen kiképzett férfiú.
Farkas ágán áll ennek fia Ferencz, ki 1836. jun. 15-én halt meg. Gyermekei Petrichevich Horváth Zsuzsannától Gyula és Sarolta; amaz Hatfaludy Janka férje.
I. Eleknek fia II. István, kinek özvegye Alsó Róza, a szerencsétlen anya, ki miután – mint Kővári írja – Eszter leánya 1850-ben szekrény-kulcsot nyelve, fia Miklós pedig szép férfi, 1854. maj. 17-én aszkórban hala el, magát 1854. maj. 26-án homlokba lőtte.
Erdélyben ezen kivül más Sombory (vagy Zsombory) család is él. Névszerint Udvarhelyszékben Zetelakán, Zaránd és Küküllő vármegyékben is voltak és vannak Zsomboriak.
Zetelaki S. József kath. pap, és irodalmi ember. Testvére István r. kath. lelkész és hosszú időn át a m.-vásárhelyi növelde Igazgatója. György 1771-ben Küküllő vármegye számfölötti törv. széki ülnöke, 1796-ban kir. pénztárnok. László (de M.-Vásárhely) 1790–1-ben Zaránd vármegye országgyülési követe, és országgyülési jegyző 1794-ben Hunyad várm. követe. Sámuel ki magát „de M. Vásárhely” irta, 1809-ben Küküllő megye kir. pénztárnoka, 1815-ben törv. széki ülnöke. Sándor 1815–1827-ben Küküllő megyei szolgabiró 1846-ig. István m.-vásárhelyi tanácsnok; 1836. és 1846-ban országgyülési követ. Sámuel 1837. körűl Abrudbánya város aljegyzője.
A fentebbi Györgynek fija György 1796-ban Küküllő megyei adórovó biztos, „de Dézsfalva” irta magát.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
