A RABSZOLGASÁG, A SZOLGASÁG ÉS A SZEMÉLYEK SZÜLETÉSE
A RABSZOLGASÁG, A SZOLGASÁG ÉS A SZEMÉLYEK SZÜLETÉSE
A legitimációnak ez a hódítási legendaváltozata kapcsolódik az egyéni jogfosztottságot szélsőségesen, de nagyon is valóságosan jelképező rabszolgaság intézményéhez: „A pórosztály Magyarországban nagyrészint azon bennszülöttekből származott, kiket a győzedelmes magyarok meghódoltatván szolgaságra kárhoztattak. Kálmán király a rabszolgaságot megenyhítette…” az úrbér és a paraszti földhasználati jog elrendelésével (Horváth M. 1841/1986: 42).
A kereszténység által kezdettől fogva tiltott, mégis az újkori Európa reálisan létező szervezeti formakészletéhez a rabszolgaság szintén hozzátartozott. A társadalmi szervezeti hagyományok szempontjából azonban éppen a rendi és polgári elvek fordulatánál lett különös jelentősége, amikor az egyén meghatározása került előtérbe. 74A polgári közbeszéd bőségesen élt is, nemegyszer vissza is élt a fogalomnak evvel a szerepével. Történetileg tudunk a tatárok olasz kereskedővárosokkal folytatott rabszolgakereskedéséről, amelybe alkalmanként az erdélyi fejedelmek is belekapcsolódtak (Tardy L. 1977; 1980). Erdélyben a 16–18. században is felbukkant mint balkáni eredetű cigányrabszolgaság (Varga János 1969: 574).
A hagyományos szervezeti normák eredeti jelenségkörnyezetének hű leírásához feltétlenül hozzátartozik annak beszámítása, hogy a rabszolgaság a 19. század első felében még nem volt puszta publicisztikai túlzás. Az Amerikai Egyesült Államok függetlenségi nyilatkozata ellenállást indokoló pontjainak egyike a „keresztény király” emberkereskedése (Kemény G. 1947: 266). Emigrált negyvennyolcas honvédeink az amerikai polgárháborúban találkoznak még a kérdéssel. Időben és térben sokkal közelebb, a szomszédos román fejedelemségekben a jobbágyival kevert formában élt a jobbágyfelszabadításig, sőt adósrabszolgaság formájában a havasalföldi 1907-es felkelésig. Enyhültebb, familiáris formában, mint az alávetettség és a bánásmód sok, felnőttekre nézve már elviselhetetlen formája a gyerekekkel kapcsolatban maradt fenn Magyarországon legtovább, például az adósság fejében az ingyen gyermekmunka (Sápi V. 1967: 36. skk).
Magyarok személy szerint is találkoztak azonban a rabszolgasággal. A fogságba esett magyar katonák ezrei kerültek a napóleoni háborúkban rabszolgaságba. Benda Kálmánt, a kor avatott történészét is megdöbbenti, hogy: „…a szabadság, egyenlőség, testvériség jelszavát zászlajára író francia köztársaság, amely felszabadította a francia gyarmatok rabszolgáit, pénzért rabszolgapiacra vitte hadifoglyait…” (Benda K. 1978: 215).
A rabszolgaság fogalma Magyarországon, s ahol európai feudalizmus volt, a második világháborúig, a társadalmi műveltség árnyalatokban gazdag skáláját jelentette. A szolgaság rendies formái éppen a „személy” (persona) született, isteni és természettörvények szerint való – a jog, a rendi „szociológia” nyelvén szólva – megszüntethetetlen „jogalanyiságával” válnak el a más, rabszolga jellegű formáktól.
Az osztrák polgári törvénykönyv II. József megelőző rendeletei után 1815-ben még szükségesnek látta a rabszolgaságot „Leibeigenschafttal” együtt törvényen kívül helyezni (OPTK I. rész 1. fejezet 16. §). Frank Ignác – mint Magyarországon irányadót – egy 1837-es rendeletet említ: „Mihelyst valaki rabszolgával az Ausztriai birodalomba lép, azonnal tudtára adatik, hogy az itten szabad ember…” Újkori műveltségünkben tehát ez a forma is közelről ismert, de jogelveinkbe ütközik: „…hazánkban ember soha jószág nem lehet (omnis homo persona est, nec res); mert a rabszolgaságot törvényünk nem ismeri” (Frank I. 1845: 97–98).
Pedig ő is jól tudta, hogy műve megjelenése évében még az érvényes és használatos törvénykönyvekben, a nevezetes antik regulák között volt a következő: „A rabszolga nem szerezhet magának tulajdonjogot elbirtoklással se, mert ő maga tárgya a birtoklásnak, legföllebb bírlal, s általa a gazdája birtokol és szerez az elbirtoklással” (Vécsey T. 1903: 30).
Mint láttuk, hagyományos társadalmi műveltségünk rabszolgasággal kapcsolatos elemeit nem lehet jellegükre nézve sem ókorinak, sem merőben idegennek tekinteni. Ez volt a mérföldköve a személy történeti születésének, egyben a polgári egyén (individuum) s az egyéniesülés (individualizáció) előfeltétele.
75A feudális személyi függés alanyi kapcsolat, mindenkire, a nemességre is kiterjedő alávetettség. Bizonyos formák között elfogadott alárendeltség, amely éppen a mindkét féltől megkövetelt azonosulásnál, a „hűségnél” fogva lesz hihetetlen lelki és művelődési bonyodalmak forrása. A durva elnyomással szembeni meghunyászkodással szemben a rendi hierarchia a keresztények között, az egyetlen, mindkét fél fölött álló Istentől rendelt feljebbvalókkal való belső azonosulást követelt. Az engedelmesség kényszerből morális kérdéssé vált.
A rendszer normatív elveinek alapját képező „feudális” viszonyoktól világosan elválasztották azokat a magánviszonyokat, amelyekben az önkéntes, szerződésszerű kapcsolatok teremtését is lehetővé tették. A rendi műveltségnek mint a viszonyok teljességét szabályozó hagyománynak tartalmaznia kellett azokat az elveket is, amelyeken a rendiekkel, közösségi kötöttségben születettekkel – mint az ősi birtoklás – párhuzamosan a magánviszonyokból származó „gazdasági” típusú szervezetek kialakulhattak.
A bánásmód, amellyel kapcsolatban a rabszolgaságot szokás emlegetni, a polgári korban már általában nem lépi túl a rendies szemlélet szerint közönségesen alacsonyabb rendűnek ítélt csoportokkal szemben elfogadott normát: személyes szabadságukban törvényesen gátolják, tortúra alá vetik őket, verik, de el nem adhatják.
Az 1946. évi XIX., „A munkavállalók egyéni szabadságát, jogegyenlőségét és emberi méltóságát sértő egyes jogszabályok hatályon kívül helyezéséről” szóló törvényben felsoroltak az új, nem tulajdonos ’plebs’-szel szemben a polgári korban megengedett bánásmód tükreit az 1907-es, úgynevezett „derestörvényig” tartó evolúciójukban (1876: XIII. tc. cselédtörvény, 1884: XVII. tc. ipartörvény, 1898: II. tc. a vízi munkálatokról, 1899. XLI. és XLII. tc. erdőtörvény, 1900: XXVIII. tc. az erdőmunkásokról, 1900: XXIX. a dohánykertészekről, 1907: XLV. tc. cselédtörvény).
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
