Vörösmarty szerelme
Vörösmarty szerelme
Ennek a névtelen, nagyobb hírre sohasem emelkedett s nemsokára végkép el is hallgatott fiatal költőnek köszönheti irodalmunk a Vörösmarty első nagy művét, vagy legalább annak akkor, oly gyorsan létrejöttét. E kis műből merített ösztönt, lelkesedést, bátorságot, sőt termékenyítő eszméket is nagy művéhez a költő, kinek – a Béla király Névtelen Jegyzője krónikájával költői inspirációk közt foglalkozva – már régebben forrt fejében az ősi dicsőség éposza. De lelkesedéséhez s költői hangulatának megtermékenyítéséhez még egy közelebbi, bensőbb és egyénibb indító oknak is kellett járulni. S az első szerelme volt, melyre a Perczel-család körében Tolna vármegye Völgység-vidékén töltött évei alatt gyúladt, növendékeinek szép, fiatal és lelkes testvére: Perczel Etelka iránt. Szerelme oly nagy, oly lángoló, oly mély és igaz volt, hogy bár, úgy látszik, rokonszenvök kölcsönös volt; mégis, mikor Vörösmarty végkép feladta reményét, hogy bírhassa s a leány másnak neje lőn, a költő még sok évig egész elevenségében őrzötte szerelmét, a nélkül, hogy titkát felfedezte vagy csak említette volna is. Mily mélyen bevéste magát lelkébe e kép, szívébe e szenvedély, számos lírai költeményén kivül epikai alkotásai is bizonyítják. Ő – a mint egy Stettnerhez írt levelében maga mondja, bár a hölgy megnevezése nélkül – az a Szép leány, ő az a Szánakodó, ő a kinek álmait hogy súgja meg, esengve fordúl a Szellőhöz, ő az a Szép virág, ő a Csaba szerelme, ő az a Helvilla, kihez álmaiban fordúl s kinek halálát is elsiratja gondolataiban; ő, a kiért ismét a Csermelyhez tér, a kiért a Vágy gyötri s kinek haját, száját, szemét, egy épp oly pajkosan enyelgő, mint melegen érzett költeményében énekli meg; végre ő, a kiért évek múlva is sovárogva, esengve fordúl a Szerelemhez. De lírai költeményeinél, melyek úgy is mind első időszakából valók s a későbbiek magaslatára csak egyes sorokban vagy versszakokban emelkednek; sokkal szebb képet rajzolt s maradandóbb emléket állított szerelme hölgyének epikai alkotásai egyes hölgyalakjaiban, melyeket szenvedélyes előszeretettel rajzolt az imádott mintájára. »A deli Hajna, a szöghajú nyájas Etelka, szép Zenedő, szelid Enikő, bús Ida, – mondja Gyulai – mind a költő kedvesének eszményített képei. Zalán futásában a délszaki tündér panasza tulajdonkép a Vörösmartyé, Cserhalomban a kún ifjak énekeiben kedvesét dicsőíti, Egerben a haldokló Omár búcsúja saját szerencsétlen szerelmének hattyú-dala.« S nemcsak a kép, a keret is felejthetetlen neki, melyben azt meglátta s bámúlta: Bonyhád vidékét a bájos Völgységet is dicsőíti Zalán futása s egy szép helyében és Széplak még szebb bevezetésében.
Vörösmarty kézirata. (A költemény első fogalmazása.)
Egy kis gyermek halálára
első fogalmazásban
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
