A KERTI ROZSDAFARKU. Ruticilla phoenicurus (L.) 1758. | Madaraink

A KERTI ROZSDAFARKU.
Ruticilla phoenicurus (L.) 1758.

[Motacilla phśnicurus L. – Sylvia phśnicurus LATH. – Ficedula phśnicurus BOIE. – Ruticilla sylvestris, arborea, hortensis BRHM. – Luscinia phśnicurus SUND. – Lusciola phśnicurus KEYS. & BLAS. – Rut. phśnicura BP. – Erithacus phśnicurus DEGL.]

XXXII-ik tábla

ERDEI SZÜRKEBEGY ACCENTOR MODULÁRIS (L) KERTI ROZSDAFARK RUTICILLA PHOENICURA (L)

Népies nevei: l. előbbi fajnál, melytől nem különböztetik meg.

Jegyei: kisebb mint előbbi; 2-ik evezője leginkább a 6-ikkal egyezik, többnyire valamivel hosszabb, a 3–4–5 a szárny leghosszabb tolla; szárnyfedői rozsdásak.

Leirása. Öreg hím: homloka és szemöldöke fehér; felül hamuszürke, a szárnyon nincs fehér folt s az evezők feketésbarnák, barnás szegélylyel; álla, pofái és torka fekete (téli tollazatban a torok fekete tollai szürkésen szegélyzettek); begye, melle és az alsó test oldalai, úgy farcsíkja, farka, farkfedői, – a középső barna tollakat kivéve – élénk rozsdavörösek; hasa, alsó farkfedői halavány rozsdásfehéresek; csőre és lábai feketék; szemei sötétbarnák. A tojó torka és melle elmosódott szennyes rozsdásfehér; hasa szürkésfehér; felül barnásszürke. A fiatalok szárnya és farka olyan, mint az öregeké; felső részeik barnásszürke alapon feketésen harántsávosak és sárgásrozsdásfehéren petyezettek, torkuk és nyakuk eleje rozsdásba hajló sárgásfehér, feketén foltozott; hasuk szenynyesfehéres, feketésbarnán foltozott, a hasoldalak rozsdásba hajlók. Igen vén tojók majdnem oly szinezetüek, mint a himek.

Mértéke: H. 13,4–13,9; Sz. 7,5–8; F. 5,3–6; L. 2,1–2,3; Cs. 1,2–1,3 cm.

Közép- és Dél-Európában közönséges, de majdnem a Sarkkörig felterjed, tehát északabbra, mint az előbbi. Ázsia szomszédos részeiben a Jeniszei folyamig találták. Görögországban, Kis-Ázsiában, Kaukazusban egy hozzá közel álló faj vagy fajta helyettesíti (Rut. mesoleuca), melynek szárnyán fehér folt látszik.

E nálunk gyakori, s kertekben, gyümölcsösökben, előhegyekben, ligetekben – a hol odvas fákat, szőlőházikókat talál – mindenütt számos madár, az országos középnap szerint: április 6–7-én érkezik meg telelő helyeiről: Afrikából, Palesztinából. A himek pár nappal mindig megelőzik a tojókat. Szokásaiban, mozdulataiban az előbbi fajtól alig különbözik, legföljebb, hogy fákon szivesebben s legtöbbet tartózkodik, noha épületeken is látjuk néha; de inkább alacsonyan, mint a magasban. Éneke változatosabb, szép, tisztán csengő strófa; többször más madárhangokat is utánoz. Hivogatója hüid-dödödö; hűid, hűid-tök tök tök, fűjt-tk-tk-tk, tk-tk.

Április végén, május első felében költ. Fészkét fali lyukakba, faodvakba, kisebb kerti hajlékok, szőlőházikok padlására, tetőzet réseibe nem valami szilárdan rakja, belseje azonban sima, csinos. Száraz levelek, moha, gyökerecskék, növényszálak, tollak, szőrők, gyapju szokott a fészek anyaga lenni, melylyel a kiválasztott üreget melegen kitölti. 5–6 tojásból álló fészekalja rendes, ritkán akad hét tojásból álló is. Tojásai zöldeskékek s 13 nap alatt fakadnak meg. (XL. tábla).

Tojásmérték: H. 17,5–19,5; Sz. 13,5–14,6 mm.

A kirepült fiókákat perczig se hagyják el s folyton aggodalmasan kisérgetik, etetik, féltésöket szüntelen hangzó kettyegetésökkel és messze hallatszó hüid-del árulván el. Egy-egy kireptetett fészekalj az egész vidéket megélénkíti, mert a különben is mozgékony, ügyes, szép madarak nyugtalansága ekkor annyira felcsigázódik, hogy mindent elfelejtenek az aprósággal szemben. Juniusban költenek másodszor s szeptemberben távoznak tőlünk.*

Az a mit dr. MADARÁSZ a Zeitschrf. f. d. ges. Orn. 1884. 119. lapon ir róla, hogy márczius elején jön s októberben megy el, sőt át is telel, nem erre a fajra, hanem a házi rozsdafarkúra tartozik.

Élelme rovarokból, légyfélékből, bogarakból, hernyókból, álczákból, rovarpetékből s őszszel mellesleg bogyókból áll. Hasznos, kertjeinket diszítő, kedves dalu madár létére számot tarthat barátságunkra. Szivesen fészkel a költő ládikákban (L. I. köt. 54. kép), főleg ha nyilásuk meglehetős nagy; könnyen megtelepíthetjük tehát házunk táján.

Arcanum Newspapers

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!

Show me