A KERTI POSZÁTA. Sylvia simplex LATH. 1787. | Madaraink

A KERTI POSZÁTA.
Sylvia simplex LATH. 1787.

[Sylvia hortensis BECHST. – Motacilla hortensis GM. – Sylvia ćdonia VIEILL. – Epilais hortensis KAUP. – Curruca hortensis, grisea BRHM. – Sylvia salicaria NEWT.]

XXXIII-ik tábla

KIS POSZÁTA SYLVIA CURRUCA (L) KERTI POSZÁTA SYLVIA SIMPLEX LATH.

Jegyei: gyengébb a verébnél; fejtetője, mint egész felső teste, egyszínű barnásszürke, szintúgy egyenes végű farka is; a szárny kissé sötétebb, mint a hát, világosabb tollszegélyekkel; az alsó szárnyfedők fehérek, agyagsárgás árnyalattal; alsó teste világosabb, mint a háta; a mell, a has közepe és az alsó farkfedők fehérek; a torok, begy, alsó test oldalai rozsdásszürkésen árnyaltak; egészben egyszínű szürkének látszik, alul világosabb, őszszel olajbarnásabb, mint nyáron és tavaszszal; lábai ólomkékesek, talpa sárgás; csőre sötétbarna, az alsó káva töve világosabb; szemei dióbarnák.

Mértéke: H. 13,5–14,3; Sz. 7,8–8; F. 5,9–6; L. 2–2,15; Cs. 1–1,1 cm.

Angliában, Észak-Németországban van előfordulásának igazi határa, habár egyeseket jóval északabbra (Skandináviában még a 70° é. szél., Oroszországban a 65° é. szél. alatt) is észleltek. Kelet felé Ázsiába is átterjed; honos a Kaukazusban, északnyugoti Perzsiában, Palesztinában. Őszszel Afrikába költözködik s mélyen lehatol az Egyenlítőig, sőt Dél-Afrikába is. Nálunk ligetekben, bokorcsoportokkal és fákkal bővelkedő nyilt, nagy kertekben, sűrű aljazatú erdőkben tartózkodik lapályos és dombos vidéken. Magas hegyekben, nagy szálerdőkben, homályos fenyvesekben azonban hiába keressük. Megérkezésök országos középnapja: április 27–28;* javarészben persze május első felében mutatkoznak. A hím kiváló szép éneke erős, tiszta, egyes hangjai fuvolára emlékeztetnek; félelmét tek-tek-tek-szerű csettegéssel fejezi ki.

«A madárvonulás elemei Magyarországban 1891-ig» 166. lap idevágó adatsorozatából Fogarast márczius 30. és Ungvárt április 6. datummal, mint biztos hibákat, a középnap számításánál kihagytam.

Fészkét nem tulságosan rejti el s bokrokra 1/2–2 méter magasságban száraz növényszálakból, pókhálóból rakja; építkezését bizonyos lazaság vagy szellősség jellemzi úgy, hogy az egész alkotmány mintegy átlátszó. Fészkelő helye táján rendszerint megkezdett s félbehagyott fészkeket is találhatunk. 5–6 tojásból álló fészekalja meglehetős változékony szinezetű, némelykor a barátposzáta tojásokhoz hasonló, többnyire halvány olajszínű alapon, barnásan, szürkésen elmosódottan foltos, pettyes; azonban vörnyeges, zöldesfehér, fehéres alapszínű fészekaljak is akadnak. Évente csak egyszer, május végén vagy junius elején költ.

Tojásmérték: H. 20–21; Sz. 14,5–15,5 mm.

Fészkét a legkisebb zavartatásra elhagyja még akkor is, ha tojásai már meglehetősen kotoltak. Augusztus végén és szeptemberben távozik tőlünk. Körülbelül ugyanazt eszik, mint a többi poszáták, csakhogy az édeshúsú bogyókat, cseresznyét, bodzát, málnát, ribiszkét stb. még jobban szereti, mint rokonai s őszszel majdnem tisztán ezekből él. Kárt nem tesz – gyümölcsevését számba se vehetjük – s örülhetünk, ha a kertekben, a ligetekben tanyát üt s énekével gyönyörködtet, rovarászgatásaival, hernyózásaival pedig javunkat szolgálja.

Arcanum Newspapers

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!

Show me