A KÉKES RÉTIHÉJA. Circus cyaneus (L.)1766. | Madaraink

A KÉKES RÉTIHÉJA.
Circus cyaneus (L.)1766.

VIII. tábla

és

[Falco cyaneus L. – F. griseus GM. – Circ. gallinarius SAV. – Accipiter variabilis PALL. – Pygargus dispar KOCH. – F. strigiceps NILS. – F. pygargus NAUM. – Circ. cyaneus BOIE. – Circ. pygargus STEPH. – Circ. cinereus BRHM. – Strigiceps cyaneus, pygargus BP. – Strig. nigripennis, pallens BRHM.]

VIII-ik tábla

KÉKES RÉTIHÉJA
CIRCUS CYANEUS (L)

Népies nevei: fehér kánya, fehér héja.

Jegyei: az első evező belső kivágásának kezdete nem nyulik ki a szárnyfedők végein, az ötödik evező külső felén szűkített (Kép.); fátyolkoszoruja, jól kivehető. Öreg hím: főszine világos kékes hamvasszürke (mint a sirályok háta), melle és hasa fehér, a nagy evezők feketék. A tojó és fiatalabb hímek (előbbi sokkal nagyobb utóbbiaknál) felül szürkésbarnák, a nyakon és szárnyfedőkön rozsdássárga és fehéres hosszanti foltokkal, alul fehéresek barna hosszantifoltokkal. Fiatalok felül barnák rozsdás foltokkal, szegésekkel, több helyt tarkítva, alul rozsdasárga fehéresen áttetsző alapszínen, erős barna szárfoltokkal. Lábak és viaszhártya sárgák úgy az öregek szemei is; a fiatalok szemei barnák; csőr szürkésfekete.

Mértéke: H: 53–56; Sz. 37–39; F. 22-28; L. 7,4–8,1; Cs. 3,3–4,1 cm.

A rétihéják eddig említett három fajának teljes leirását nem adhatom, mert amellett, hogy nagyon hosszúra terjedne, vele a tájékozódást s a fajok megkülönböztetését is még inkább megnehezíteném. Nemcsak tollazatuk ivar és kor szerint való sokfélesége, nagyságuk változékonysága, hanem egymás között való nagy hasonlóságuk is megnehezíti meghatározásukat. Jegyeik alapján azonban, főleg szárnyuk s evezőik sajátságos alakjára figyelve, könnyebben felismerhetők az egyes fajok.

Közép-Európában Skandinávia északi részéig előfordul s Lapponiában még a 68° é. szél. alatt fészkel. Oroszország északi részében úgy Szibériában egész Japánig tanyázik. Télen délre vonul s Afrikában, Indiában, Khinában tölti a zordonabb évszakot. Nálunk alföldi vidékeken, nagyobb mocsárterületek és kiterjedt vetések, rétek táján elég gyakori. Javarészök tavaszszal márczius közepe táján érkezik, de nem ritkán találkozunk vele télszakán is. Költözködéskor erdők szélén levő alacsonyabb vágásokban, úgy kisebb fiatalos, bokros erdőrészletekben is többször találtam, valamint előhegységek, szőlőkkel beültetett lankásai fölött. Rendesen azonban a nyilt lapályokon, nádasok, vetések, rétek fölött látjuk alacsonyan, a föld szinéhez közel, röpködni, bizonyos megtartott vonalakat bevadászva. Repte könnyű, imbolygó, sirályszerű s a vén hímeket bizonyos távolból – mikor egészben fehéreknek látszanak s csak szárnyuk hegye feketedik – könnyen sirályoknak tarthatjuk. Ez is az alakoskodásnak egy különös neme! A párosodás idejét és a költözködés szakát kivéve, mikor kisebb területen néha több darabot találunk, a rétihéják mindig magukban czirkálgatnak s addig vadászgatnak, míg zsákmányra akadnak. Valóságos földi ragadozók, mert repülő, fán ülő állatot nem bántanak, mint általában erdőben nem tartózkodnak, fára nem vagy csak kivételesen szállnak. A földön tartózkodó kisebb emlősöket, madarakat, madár tojásokat azonban irgalmatlanul pusztítják. Április havában párosodnak s gyönyörü repülési mutatványokkal udvarolgatnak. Fészköket a földre réteken, vetés közt, nádszélekben, néha valami bokor vagy kupacz tövébe rakják. Belseje finomabb szálakkal, szőrökkel, mohával, egyes tollakkal van bélelve, különben kóróból, gazból, vastagabb szálakból, levelekből laposan van készítve. Ritkán 3, rendesen 4, néha azonban 5–6 tojást tojik, melyek rendesen egyszínű kékesen áttetsző fehérek, olykor azonban sárgásbarnán és kormosan foltosak.

Tojásmérték: H. 40–46; Sz. 32–36 , mm.

A réti héják kikelt fiókáit szürkésfehér pelyhezet borítja. Teljes kitolladzásig ülik a fészket, de kirepülés után csakhamar elválnak egymástól s vadászgatnak kora hajnaltól, majdnem délig, délután késő estig. Táplálékuk nyáron: főleg az apróbb mezőkön költő madarak tojásai, repülni nem tudó fiókái, nemkülönben békák, egerek, ürgék, hörcsögök, nagyobb rovarok, szöcskék, tücskök. Békát, rovarokat inkább csak akkor kapkodnak föl, mikor mást nem foghatnak, mert a madártojást, madárfiókákat pusztítják leginkább. Őszszel és télen azonban sok egeret falnak föl s ez évszakban felbonczoltakban rendesen mást nem is találtam. A mezőgazdaságnak némi hasznot hajtanak ugyan, a mi azonban fel nem éri károsságukat, mert temérdek hasznos madár fészkét fosztják ki, azok fiait, az ülős anyamadarakat, az apróbb szárnyas vadat – fáczán-, fogoly-, fürjcsirkéket – kegyetlenül tizedelik. 1897 szeptemberben számos rétihéja mutatkozott Eszterháza vidékén (Sopronm.) s a roppantul elszaporodott egér arra a feltevésre engedett, hogy ezeket pusztítják. Két lelövött gyomrában azonban fogolymaradványok voltak, a mi bizonyítja, hogy a terített asztalon sem csupán az egerek csiklandozták étvágyukat. Ezért határozottan kártékonyak s első sorban legnagyobb ellenségei a mezei vadászatnak; tehát általában pusztítani kell. Ott azonban, hol egércsapás sujtja a gazdaságot s a vadászat nem fontos vagy vad elég van, békében hagyhatók, mert ilyenkor – kivált őszszel – mikor nagyobb számban járják az egerektől hemzsegő területeket, hasznuk jóval felülmulja azt a kárt, mit egy-két fogoly elemesztésével tesznek. Sőt rossz néven se vehetjük ezt nekik, mert a folytonos egérevést megunják néha s egy kis változatosságot hoznak ételrendjükbe.

Arcanum Newspapers

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!

Show me