A BARNA RÉTIHÉJA. Circus aeruginosus (L.) 1758.
A BARNA RÉTIHÉJA.
Circus aeruginosus (L.) 1758.
Circus aeruginosus (L.) 1758.
[Falco ćruginosus L. – Falco rufus GM. – Falco arundinaceus BECHST. – Accipiter circus PALL. – Pygargus rufus KOCH. – Buteo ćruginosus FLEMM. – Pygargus ćruginosus LAKAT.]
Népies nevei: nádi-, tavi-, mocsári kánya vagy sas; vizi ölyv; örv (Fertő).
Jegyei: legnagyobb a réti héják közt; az első evező belső kivágása csak kissé vagy nem is nyulik ki a szárny fedők végein, az ötödik evező külső felén szűkített (szárnyalakja ugyan hasonlít a Circ. cyaneus szárnyához, főleg nem typikus példányé, melynél esetleg az első evező kivágása egy vonalban fekszik a szárnyfedők végeivel); a csüd 8 cm-nél hosszabb.
Leirása. Öreg hím: fejteteje sötétbarna, világos rozsdás és fehéres hosszanti foltokkal; torka rozsdásfehér, sötét keskeny szárfoltokkal; háta és kis szárnyfedői sötétbarnák, a legkisebbek rozsdássárgás szegésekkel; a szárnyhajlása fehéres; a nagy szárnyfedők és az evezők egy része világos hamvasszürkék úgy a fark is, mely egyszínű s nem csíkos; az evezők tőfele belül fehér, hegye feketésbarna; nyaka alulról nézve és begye rozsdássárgás barnán erősen hosszantfoltos; mell és has vörösbarnák sötétebb hosszanti foltozással; a czomb vörösbarna. A tojó egyszínű csokoládé barna, fejteteje rozsdássárgán hosszantfoltos, torka sárgásfehér keskeny barna szárfoltokkal, a kis szárnyfedők egy helyen rozsdás foltozással s a begy táján szintén néhány, kevés ily színű hosszanti folt. A fiatalok egyszínű kávébarnák, fejtetejük és torkuk sárgásfehér vagy rozsdasárga. E leírt tollazatokon kívül számos más is találkozik, a szerint, a mint az illető példányok öregebbek vagy fiatalabbak, de mindig jellemzi őket túlnyomó sötét, barnás főszínük s a kifejlett öreg hímeket kivéve, a fehéressárga, vagy rozsdássárga fejtető és torok. Szárnyalkatuk, mértékük nagysága, összevetve a szinezettel, mely alul sohasem egyszínű világos rozsdaszínű vagy fehéres, hanem sárgás rozsdaszínű és foltos, s fölül nem halványszürke, azonkívül a farknak csíkozás nélkül való egyszínűsége, biztosan megkülönbözteti a réti héják többi fajától.
Mértéke: H. 53–58; Sz. 39–43,5: F. 23–26; L. 8,3–9; Cs. 3,5–4,7 cm.
Majdnem egész Európában közönséges, de Skandináviában csak a délibb Svédországban találták. Közép-Ázsiáig terjed ugyan, de keletfelé a Circus aeriginosus spilonotus KAUP. helyettesíti, melynek fiataljai szakasztott olyanok, mint a mi nádi héjánk fiataljai, a kinőttek azonban kissé eltérők. Megemlíthetem itt a RADDE leírta (Ornis Caucasica 106. l. III. tábla) Circus aeriginosus unicolor-t, melynek fiataljainak feje és torka nem fehéressárga vagy rozsdássárga, hanem egyszínü sötétbarna. Úgy látszik ez nem egyéni elváltozás, mert FLOERICKE Transkaspiában tulnyomóan ilyeneket látott. Nálunk szintén több ily példányt láttam már s ALMÁSY GY. barátom gyüjteményében van is belőlük. Egy a Velenczei tavon 1892-ben lövött s a Nemzeti Múzeumban, levő példány annyiból érdekes, hogy a rozsdás szín a fej hátulsó részén a nyakszirt táján s némileg a homlokon mutatkozik csupán, különben az egész madár sötét kávészínű. Hazánkban ez a rétihéja mocsaras vidékeink legközönségesebb ragadozó madara. Nemcsak minden tóság körül látható, hanem minden alkalmas helyen – hacsak nem pusztítják – igen számos is. Már kora tavaszszal megjön, az országos középnap szerint márczius 22–23-án, de általában korábban, csak szigorú, hosszan tartó teleken későbben. Szinte egész nap a nádasok fölött kovályog, hol alacsonyan, hol magasabban, folyton prédára leselkedve. Gyakran lecsap a nádba, valami varsababára, nádkupaczra száll, hogy rövid pihenő után ismét felkapjon vagy ha zsákmányt fogott, azt a magas növényzet oltalmában nyugodtan elköltse. A tavakról azonban kilátogat a vetések fölé is s bevadássza a területet, főleg az apró vad és madarak költési idejében. Erdő nem az ő birodalma, mert igazában a mocsárnak, nádasnak, tavaknak zsiványkapitánya. Párosodáskor gyakran a nádasok fölött mindenütt keringelnek sokszor 3–4 darab együtt, s repülés közben, magasba csavarodva, lassan lebegve udvarolgatnak. Április első hetében, főleg 10-ke táján egyesek már nádszálakat hordanak s különös látvány a hosszú náddal repülő ragadozó madár. Fészköket is a nád mélyében, torzsokra vagy buczkás, zsombékos helyekre rakják s csak mélyedését bélelik ki nádlevelekkel, finomabb anyaggal, alját azonban nádszárakból építik. Általában hasonlít a szárcsafészekhez, de kissé szélesebb, laposabb; sokszor régi szárcsafészkeket is elfoglal, de kissé kitatarozza izlésének megfelelőleg. 3–6 tojása kékes, zöldesfehér, meszes; néha ritkásan világosbarnásan foltos.
Tojásmérték: H. 47–52 Sz. 35–38 mm.
Három heti kotlás után kikelnek a tojások. Míg a tojó ül, addig a hím a fészek környékén kering s mintegy folytatja repülési mutatványait, melyek révén párhoz jutott. Hangját, mely nyávogó kej kej-re emlékeztet ritkán hallani, meglövöttek azonban olyformán czinczognak, mint az egerek vagy még inkább szárnyas egerek.
Ez a rétihéja leggonoszabb pusztítója a vizi vadnak. Különösen a szárcsáknak, sirályoknak veszedelmes ellensége. A kinőtteket ugyan ritkán csipheti el, de a fiatalokkal, tojásokkal annál hamarább végez. A meglövött, szárnyazott vadat is rendesen összeszedi a tóságokon. A költés idejében majdnem kizárólag tojásokból, azután apró madárfiókákból él s ha a mezőre látogat, ott is csak a földön fészkelő madarak fészkeit pusztítja. Egy Csallóközben lövöttnek (május 20-án) begyében és gyomrában kis süldő nyul maradványai is voltak. Őszszel azonban egereket, ürgét is vadászik, de hajszolja a meglapuló fürjet, foglyot stb. Nagy szükségben békát, halat is elkölt. Bőrére jól vigyáz ugyan, de gyakran nádból keltében lőhető vagy lesből is. A czuppogva czinczogó egérhangot utánozva sokszor odacsalhatjuk. A bagolykunyhóra nem valami mérgesen s leginkább alkonyat felé jön meg, de nem sokat időzik. Azt tapasztaltam, hogy egyszer vág a bagoly felé s csakhamar elszelel. Mint minden tekintetben vérengző, nagyon kártékony szárnyas, különösen nálunk, hol annyira gyakori, rendszeresen irtandó. Tapasztalataim nyomán, melyeket éveken át a Velenczei tónál ez irányban tehettem, különösen a csapó vasakat ajánlom, melyre csali gyanánt fából esztergályozott s fehérre festett tojást teszünk. A vasakat kedvencz helyei táján, több ponton, zsombékra, nádtorzsra rakott, utánzott fészekben rejtjük el, lazán annyira eltakarva azt, hogy csak a tojás lássék. Ilyen módon alaposan megritkithatók. A Velenczei tavon volt eset, hogy tavaszszal 11 nap alatt 12 darabot fogtak a vasak.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
