Julius Caesar 44-ben Kr. e. még 2 aedilisi állást szervezett, még pedig plebejusit, a mennyiben a két uj aedilisnek aediles plebis Ceriales nevet adott, s kizárólag ő rájuk bízta a cura annonaet (Suet. Caes. 41. Dio, 43, 51), meg talán a ludi Ceriales rendezését. Marqu.-Momms. i. m. II. 490.
Aediles néven valamennyi római s latinus városban találunk az aediles curulesnek megfelelő tisztviselőket, rendesen kettőt. Latinus városokban föliratok tanúsága szerint régen voltak már ilyen nevű tisztviselők; de hogy mikor léptek föl az összes római s latinus jogú városokban, bizonytalan; valószinűleg kevéssel 367 után. Már a praefecturákban aedilisek végezték a kormányzati teendőket s Ariminiumban, Fundiban és Formiaeban 188-tól 3 aedilisből állott a kormányzó hivatal. A köztársaság vége felé már municipiumokban és coloniákban szabály szerint 4 főtisztviselőt találunk, a kik a municipiumokban két, a coloniákban egy testületet alkotnak, és ott kettőnként duoviri jure dicundo és duoviri aediles (v. edilicia potestate), itt szintén kettőnként quatuorviri j. d. és quatuorviri aediles nevet viselnek. Igy volt a latinus városokban is. Voltak azonban egyes városok, a hol 8 személyből álló főtisztviselőség működött, s azokban a két aedilis neve octoviri aediliciae potestatis volt. Az aedilisek az igazságszolgáltató főtisztviselőkkel szemben mint collegae minores szerepelnek, a kik községük vagyonbecslésében résztvettek, ae. quinquennales néven is fordulnak elő, bár hivataluk épúgy egy évig tartott, mint a többieké. Marqu.-Momms. i. m. IV, 478 skk. – Irodalom: Marquardt-Mommsen, Handbuch der röm. Alterthümer, II. 443 skk. Schubert, De roman. aedilibus. Königsb. 1823, 1828. Hoffmann, De aedilibus Rom. Berlin, 1842. Ohnesseit, Ueb, den Ursprung der Aedilität in den latein. Landstädten (Burs. Jahresb. 1883.) Soltau, Die ursprüngl. Bedeutung und Kompetenz der aediles pl. (U. o.) CS. JÓ.