énekes gyermekjáték, énekes táncos gyermekjáték, énekes játék, dalos játék

Full text search

énekes gyermekjáték, énekes táncos gyermekjáték, énekes játék, dalos játék: a kötött formájú több személyes gyermekjátékok leggazdagabb csoportja. Főként gyermek- és serdülő leányok (4–10–16 évesek) énekes, ritmikus mozgással kísért, térformát alakító játéka. Falvainkban és városainkban egyaránt kedveltek voltak a két háború közti időkig, azóta az óvodai és iskolai közösségekből fokozatosan kezdtek kiszorulni. A játékosok maguk énekelnek s az ének ritmusát mozgással kísérik az egyszerű lépéstől a tánclépésformákig, meghatározott alakzatban, térformában. A szöveg és a mozgás bizonyos cselekményt fejez ki (bár nagyon halványan), esetleg dramatikus formában, amely a csattanóban válik tulajdonképpen játékká (pl. párválasztás, a játékos elvitele stb.). Az énekes gyermekjáték dallama nagyrészt az emberiség dalkincsének legegyszerűbb, legrégibb rétegéhez tartozik. A mozgás térformái (kör, sor) szintén a legegyszerűbbek, jóformán világszerte egyformák. A szövegek töredékesek, összefüggésteleneknek látszanak, bár van bizonyos tartalmi egységük. Eredetüket tekintve: a szövegtöredékekből a felnőttek szokásformáira következtethetünk vissza. Így pl. lakodalmi szokások, leánykérés, a hídon való átkelés, vámszedés stb. emléke él az énekes gyermekjátékokban. A szokásokon kívül ősvallási elemek, ráolvasások nyomai, történeti énekek, balladák stb. töredékei találhatók az énekes gyermekjátékokban. – Az énekes gyermekjáték rendszerezése: Dallamból, szövegből, térformát alkotó mozgásból, színjátékszerű cselekményből tevődnek össze az énekes gyermekjátékok. Mindezek önállóan is variálódnak (leginkább a szöveg, legkevésbé a térforma), és egymáshoz való kapcsolódásuk is változó. Pl. ugyanazt a „Fehér liliomszál” kezdetű szöveget különböző dallamokkal, változó térformákban játsszák. Ezért nem lehetséges az énekes gyermekjátékok egynemű rendszerezése. A legáttekinthetőbb a térforma szerinti rendszerezés, amely figyelembe veszi a térformákat kialakító mozgástípust is: I. Körjátékok: 1. Egyszerű körjáték: a) Kiforduló: Lánc, lánc eszterlánc vagy Kis kacsa fürdik, b) guggoló: Ég a gyertya, ég, c) tapsoló: Egy kis várat kerítettem, d) szűkülő-táguló kör: A kállói szőlőbe. – 2. Táncos körjáték: a) párcserélő: Haj szénája, szénája, Héla, héla, héluska, b) páros kör: Hajlik a meggyfa, c) páratlanul maradó: Hatan vannak a mi ludaink. – 3. Fogyó-gyarapodó körjáték: a) kerülő: Erzsébet asszony, Méz, méz, méz, Boldogasszony, b) szoknyafogó: Itt ül egy kis kosárba, c) válogató: Járok egyedül. – 4. Váltó körjáték: a) utánzó (imitáló): Fehér liliomszál, b) kiváltó: Mély kútba tekintek, Elvesztettem zsebkendőmet, c) kitaláló: Hej koszorú. – 5. Kergető körjáték: a) kendőelejtő: Tüzet viszek, b) ütögető: Ne nézz hátra, jön a farkas, c) behunyt szemű: Lipim-lopom a szőlőt, d) harmadikat kergető: Sickiri, e) bujkáló: Künn a bárány, benn a farkas. – II. Sorjátékok: 1. Vonulás a) egyenes irányú, b) szabálytalan irányú kanyargás, c) kanyargás kijelölt pontok körül, d) vonulás arcsorban: Hej, Pilike táncolj! – 2. Bújós játék: a) bújós játék: Mért küldött az úrasszony?, b) kapusjáték: János úr készül, c) hidasjáték: Itthon vagy-e hidasmester?. – 3. Fogyó-gyarapodó sor: Ninive, Ninive. – III. Páros játékok: 1. Forgás: Kocsi-kocsi komámasszony. – 2. Szökdelés: Szép a szőlő. – 3. Tapsos játék: Kovács pengeti a vasat. – Az énekes gyermekjátékok dallamainak teljes rendszerezését és a hozzájuk kapcsolódó játékok legkorszerűbb formai elemzését Kerényi György végezte el A Magyar Népzene Tára I. Gyermekjátékok kötetben. A játéktípusok rendszerezése első ilyen kísérlet a világirodalomban. – Irod. Kiss Áron: Magyar gyermekjáték-gyűjtemény (Bp., 1891); Lajos Árpád: A magyar nép játékai (Bp., 1940); Bakos József: Mátyusföldi gyermekjátékok (UMNGy VII., Bp., 1953); Bakos József–Kerényi Gyula: Útmutató a népi énekestáncos gyermekjátékok gyűjtéséhez (Bp., 1953); Igaz Mária–Borsai Ilona: Ki játszik körbe? Újjáéledt népi gyermekjátékaink (Bp., 1955); Gyermekjátékok (A Magyar Népzene Tára, I., Bp., 1951); Lajos Árpád: Módszeres szempontok a népi gyermekjátékok rendszerezéséhez (Miskolc, 1968).

Körtáncos gyermekjáték (Méra, v. Kolozs m.)

Lánykörtánc. Szombat este, vasárnap délután „ablak alá menünk” mondókával (Galgamácsa, Pest m., 1939)
Igaz Mária

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT