fogyó-gyarapodó körjáték, várkörjárás
fogyó-gyarapodó körjáték, várkörjárás: az énekes gyermekjáték → körjáték típusába tartozó játékcsoport. – Formái: 1. Kerülő játék, tartalma általában leánykérés. A körön belül és kívül is jár egy szereplő. A kör áll vagy lépésben halad, a szereplők lassan mennek. A külső „kérő” megáll, és ének vagy recitáló párbeszédet folytat a belsővel, az „anyával”, esetleg néhány imitáló mozdulatot (köszönés, ivás) is végeznek. Aki a körben közöttük áll, azt elviszi magával kézenfogva a külső, s az ismétlésnél a következők mindig csatlakoznak a növekvő félkör végére, amíg újabb kör nem alakul ki. Az utolsónak maradó belső játékos a → játékvégző „kígyó”-val fejezi be a játékot. Változatai: → Boldogasszony, → Most viszik, most viszik, → Méz, méz, méz, „Járom az új várnak az alját”. Az egész ország területén ismerik. – 2. Szoknyafogó, az előbbihez hasonló, de a középső kislánynak fogják körben a szoknyáját, és a külső azt viszi magával, akinél befejezték a dalt, amelyhez nincs párbeszéd. Leggyakoribb dal: „Itt ül egy kis kosárban”. – 3. Válogató, amelynél a külső ütögeti a körtagokat, de nem mindig viszi el, akire az utolsó ütés esik. A kör néha csárdáslépéssel mozog. A játékot kísérő dalok: „Járok egyedül... nem kell nekem ez”, „Szerdán viszik a lányokat”. Ez a forma főleg az ÉK-i területeken ismert. – Irod. Gyermekjátékok (A Magyar Népzene Tára, I., Bp., 1951).
Fogyó-gyarapodó körjáték, várkörjárás
Várkörjárás (Boldog, Heves m., 1950)
Várkörjárás (Bajna, Komárom m., 1950)
Igaz Mária
