Palóczy Lipót,
Palóczy Lipót,
főreáliskolai tanár, Pollák Mór rajztanár, czímfestő és Rubinstein Czeczilia fia, szül. 1849 szept. 1. Pesten; szüleivel már gyermekkorában Bajára került; itt végezte a gymnasiumot; az érettségi vizsga után Bécsbe ment, hogy jogot hallgasson. Bécsben 1868-tól 1871-ig jogász volt, majd szülővárosába Budapestre került vissza, a jogi tanfolyam IV. évét itt végezte; a birói és politikai vizsgálatokat letette. 1872-ben a budapesti királyi ítélőtáblához fölesküdött joggyakornoknak. A főváros egyesítése alkalmából 1873-ban mint hivatalnok Budapest főváros szolgálatába lépett. Eleinte tanácsi fogalmazó-gyakornok volt, majd a tanács katonai ügyosztályánál segéd lett. Ekkor döntő fordulat állott be életében. Régibb irodalmi s tudományos hajlamainál fogva sem a jogi s még kevésbé a tisztivselői pályához elég kedvet nem érezvén, a tanári pályára lépett és 1875-ben letette a magyar és franczia nyelvből és irodalomból a képesítő vizsgálatot, mire Trefort miniszter még azon év szept. kinevezte a budapesti II. kerületi (budai) reáliskolához a franczia nyelv és irodalom rendes tanárának. E mellett 1882-ben az országos szinészeti iskolához is alkalmazták a franczia nyelv, majd 1883-ban a külön miniszteri megbízás folytán a m. k. zeneakadémiához az olasz nyelv rendkívüli tanárának; utóbbi intézetben e tantárgyat még ma is előadja. Baross miniszter 1889-ben szervezvén az új «vasúti szaktanfolyamot», meghívta abba mint a franczia nyelv szaktanárát, minek következtében a szinészeti iskolánál viselt állásától megvált. A mondott szaktanfolyamnál 3 évig működött s ez idő után túlságos elfoglaltsága miatt ez állásáról lemondott. 1895 óta mint Messi Antal utódja a budapesti kereskedelmi akadémiában tanítja az olasz nyelvet. Már ifjú korában sajátította el a német, franczia, olasz és angol nyelvet, kissé a szerbet és lengyelt is. Utazott ismételten Európa művelt államaiban, beutazta Franczia-, Angol-, Olasz-, Német- és Svédországot, továbbá Dániát, Hollandiát, Svájczot, Ausztriát, Belgiumot, Norvégiát. Többször tartózkodott huzamosb ideig Párisban, Olaszországban és Németország nevezetesebb városaiban. 1886 óta ő eszközli a hivatalos fordításokat magyarra a svéd, dán, norvég, hollandi, portugal és spanyol nyelvekből. Pollák családi nevét 1872-ben változtatta Palóczira.
Tóth Kálmán költő által buzdítva, verseivel már a bajai önképzőkörben föllépett, eredeti s fordított költeményei közül néhány nyomtatásban is megjelent az akkori bajai gymnasiumi almanachban; első dolgozatai a franczia irodalom és történet köréből a Rákosi Jenő által szerkesztett Reformban jelentek meg, mely lapnak 1871–75-ig, belső munkatársa volt; azonkívül 1874–75-ben az Ágai által szerkesztett Magyarország és Nagyvilágban a kritikai heti rovatot szerkesztette. Mint lyrikus költőt Szász Károly és Győry Vilmos mutatták be a Kisfaludy Társaságban 1874–76-ban, többször olvastak fel tőle eredeti költeményeket a társaság ülésein. Eredeti s angol, franczia, olasz és svéd nyelvekből fordított költeményei megjelentek főleg a Magyarország és a Nagyvilágban, a Fővárosi Lapokban, a Bodnár Zsigmond Havi Szemléjében, a Nemzetgazdasági Közlöny szépirodalmi mellékletében sat. Azonkívül számos irodalmi útleírási, néprajzi sat. czikket közölt tőle 1871 óta a P. Hirlap, Fővárosi Lapok, Külföld, Athenaeum, Ország-Világ, Magyarország és a Nagyvilág, Földrajzi Közlöny sat., a hazai német lapok közűl főleg sok tárczaczikket a Pester Lloyd és a Neues Pester Journal, irodalmi essayket az Ungarische Revue sat. Külföldi lapok is közöltek tőle czikkeket, így a Wiener Zeitung, Neue Fr. Presse és a Neues Wiener Tagblatt, hosszabb, a magyar szellemi élet ismertetését czélzó essayket a lipcsei Unsere Zeit és a lipcsei Magazin für die Litteratur des Auslandes; több útleírása a bécsi Rundschau für Geographie und Statistikben jelent meg, melynek 1876 óta állandó dolgozótársa, a hol a magyar nyelvészek és földleírók munkásságát ismertette. Egy ideig a párisi Siècle-nek és a zürichi Abendpostnak is levelezője volt Budapestről; a Pallas Nagy lexikonának is munkatársa volt (modern nyelvek és irodalmak).
Munkái:
1. Zur Ethnographie Polens. Wien, 1871.
2. Lammermoori menyasszony. Írta Walter Scott, angolból ford. Pest, 1872. (Palóczy L. Lajos névvel. Családi Könyvtár XV. U. ott, 1884.)
3. Lafontaine meséi. (Szemelvények). A reáliskolák felsőbb osztályai számára. Irodalomtörténeti bevezetéssel, tárgyi s nyelvtani magyarázatokkal s szótárral. U. ott, 1877.
4. Franczia nyelv- és olvasókönyv a reáliskola alsó osztályai számára. Ugyanott, 1881., 1884. Két rész.
5. Sillabaire français. (Első oktatás a franczia nyelvben). Ugyanott, 1888. (3. kiadás).
6. Gyakorlati olasz nyelvtan dr. Ahn tanmódszere nyomán. U. ott, 1888. (2. kiadás 1896., 3. tetemesen javított és a kiejtés pontos megjelölésével gazdagított kiadás 1902. U. ott.).
7. Budapest und seine Umgebung. Linz, (1894. 2. kiadás 1896. U. ott. Städte-Bilder 124., 125.).
8. Ezredéves kiállítási kalauz. Számos képpel és kiállítási tervrajzzal Budapest, 1896. (Németül. U. ott, 1896.).
9. Budapest és környéke. Baedeckerszerű útmutató a magyar fő- és székvárosban és környékén idegenek és helybeliek számára. Az ezredéves kiállítást tárgyaló függelékkel és a főváros környéke és a kiállítás térképével. U. ott, 1896.
10. Les doigts de fée. (Tündérújak). Írták Scribe és Leguové. Kiadta u. ott, 1901. (Franczia Könyvtár).
Kéziratban: Ungarische Unterrichtsbriefe für Deutsche, a berlini Langenscheidt czég számára Balassa József társaságában készülő nagy munka.
Petrik Könyvészete.
M. Könyvészet 1888., 1896., 1898., 1902.
Kiszlingstein Könyvészete.
Századunk Névváltoztatásai. Bpest, 1895. 175. l.
Bricht Lipót, A budapesti kereskedelmi akadémia története. Bpest. 1896. 116. l.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
