Palóczy László (palóczi), | Magyar írók élete és munkái – Szinnyei József

Palóczy László (palóczi),

a képviselőház elnöke, szül. 1793 okt. 14. Miskolczon (Borsodm); kálvinista kollegiumi nevelést nyert s ennek typusát mindenkor megtartotta. Kevésbé fényes ifjúság után a megyei szolgálat fokozatain egész az alispánságig előlépett; Borsodmegyét 1826. és 1832–36-tól több országgyűlésen képviselte, s társainak bizodalma mindenkor a kerületi jegyzői tollal tisztelte meg. A jegyzőkönyvet, melyet eddig latinul vezettek, ő magyarul írta. Valóban nem csak mint publicista szónok, hanem mint fáradhatatlan szorgalmú országos jegyző is érdemessé tette magát arra, hogy neve a magyar történet évkönyveiben fennmaradjon. Legsajátabb mezeje volt a vallási sérelmek termékeny tere; itt küzdött ő eredeti szeszélyes modorában éveken át hitfeleinek jogai mellett. Rendkívüli emlékező tehetségénél fogva igen nagy jártassággal bírt a világ- és hazai történetben, a bibliában s Corpus Jurisban, melyekből roppant tömeg adatokat tudott ellenei fejére idézni, s e száraz adatokat sokszor oly elmésen alkalmazta, hogy a követi tábla legmulattatóbb szónokainak egyike volt. Elmés ötletei s dúsgazdag idézetei mellett azonban, mikkel hallgatóságát folytonosan jókedvben tartotta s egyszersmind oktatta, ha megkivántatott, ünnepies komolyság sem hiányzott beszédéből. A nyelvújítás ellen sokáig küzdött, de később ő is hódolt a korszellem és szükség átalakító hatalmának. Híres toastivó volt, s e miatt kedvesen látott vendég közlakomákon s jelentékeny politikai ebédeken. Midőn 1843. aug. 26. az országgyűlésen elfogadták a pórnép felszabadítását, úgy hogy a paraszt is vehet nemesi birtokot, fölállott és így szólt: «Ma van a mohácsi csata napja, mely az országot veszedelembe döntötte, azóta az ország rendei nem határoztak üdvösebb dolgot a haza fölvirágoztatására, mint e mai napon.» A szabadságnak és a magyar alkotmánynak mindig buzgó híve volt és az ellenzékkel küzdött, hogy azt tekintélyével is támogassa. A márcziusi napok után is megmaradt a ház korelnökének mindaddig, mig Pázmándy Dénes az elnöki széket el nem foglalta; azután is a nemzeti gyűlés tagja s a kegyelmi szék elnöke volt, és az újépületből megkegyelmeztetés útján szabadult ki. Ezentúl Miskolczon éldegélt, míg az 1861. parlamentbe újból felküldték régi tisztelői. Ezt az országgyűlést ő nyitotta meg mint korelnök, s az elnöki széket a megválasztott elnöknek még átadhatta, de azután csakhamar meghalt 1861. ápr. 27. Pesten. Miskolczon síremléket emeltek neki, melyet 1869 aug. 2-án lepleztek le; az emlékbe van illesztve b. Vay Lajos által karrarai márványból készített mellszobra. Hű és szép arczképe Borsod vármegye gyűléstermében van.

Költeményei a M. Kurirban (1803. II. Toldalék, Id. gróf Majláth József főispánt dicsőítő versei, Vasárnapi Ujság 1869. 33. sz.); a Tavaszi Virágokban (Pozsony, 1805.): a Ragályi Tamás által szerkesztett Segitő czímű havi folyóirat első füzetének (1806.) tekintélyes részét ő állította össze, ebben négy költeménye van, az egyik Bölöni László aláírással; beszédei a M. Kurirban (1817. II. 205. lap. Vármegyei beszéde), a Századunkban (1840. 8. sz. Gyászbeszéd, melyet báró Bánffy László temetésekor f. é. jan. 23. tartott), a Borsodmegyei Lapokban 1884., Toldy István, A m. politikai szónklat kézikönyvében (Pest, 1866. I. A szólásszabadságról 1839., A szerzetes rendek be nem vételéről 1840., A sérelmek és kivánatokról 1841.); a többi beszédei a Naplókban és az 1848–49. Közlönyben vannak; levelei a miskolczi Borsodmegyei Lapokban (1883. 66–68. A magyar tudós társaság első közgyűléséről sat.).

Munkái:

1. Gyászversek, mellyeket kis-csoltói Ragályi József úr ... hamvai felett zokogott ... 1804. Pest, 1805. (Szathmári József gyászbeszédével együtt).

2. A tehénhimlő beoltása terjesztésének elővitelére a felsőbb rendelések hagyomásához képest a megyebéli tisztviselők, orvosok, szülők és a városok s helységek előljárói számára. T. N. Borsod vármegye által kidolgozott közönséges rendszabás és utasítás. Feljegyzette s kiadta ... Miskolcz. 1814.

3. A helységek birái számadása elkészitésének módja; és a helységek nótáriussai hivatalos kötelességeinek folytatására szolgáló utmutatás. Mely T. N. Borsod vármegye kegyes rendeléséből, minden illető személyek számára, közönséges sinórmérték gyanánt készíttetett. Kinyomtattatott közköltségen. U. ott, 1816.

4. Tek. ns. Borsodvármegye törvényszéke és a felsőbb itélőszék által is rablásért és gyilkosságért halálra itéltetett Fodor Pál geszthi lakos ellen hozatott s Miskolczon 1818 Pünköst hava 25-én kihirdettetett és végre is hajtatott itéletek. Ugyanott.

5. Nagymélt. revisnyei Revitzky Ádám urnak főispányi székébe való beiktatásakor mondott beszédek. U. ott, 1828.

6. Jelentése az 1832–34. országgyűlésről. U. ott.

Arczképe rézmetszet, Lütgendorf Ferdinand bárótól 1827. és kőnyomat Rohntól (a M. Pantheonban).

Gemeinnützige Blätter 1827. 49. sz.

Országgyülési Almanach 1843. 27. lap.

Neue Croquis aus Ungarn. Leipzig, 1844. II. 246. l.

Illustrierte Zeitung. Leipzig, 1845. II. 345. l. arczk.

Ujabbkori Ismeretek Tára V. 640. l.

M. Hirlap 1850. 221. sz.

Ungarns politische Charaktere. Mainz, 1851.

Vasárnapi Ujság 1860. 44. sz. arczk., 1861. 18. sz., 1865. 40. sz., 1869. 33., 44. sz. képpel.

1861: Sürgöny 100. sz. (Ghyczy K. gyászbeszéde), Családi Kör 18. sz., Szépirodalmi Figyelő 26. sz. (Arany), P. Napló 98., 99. sz., Házi Kincstár 115., 164. l., Bohemia 102. sz., Pest-Ofner Zeitung 100. sz., Pester Lloyd 106. sz., Fremdenblatt 118. sz. (Gustav Heine), Prot. Egyh. és Isk. Lap 18. szám.

Nagy Iván, Magyarország Családai. Pest, 1862. IX. 98. lap.

Országos Nagy Képes Naptár 1862. 343. lap

Emich Nagy Naptára 1862. 7. l. arczk.

Prot. Naptár 1862. 24. l.

M. Sajtó 1865. 40. sz.

Főv. Lapok 1869. 183. sz. (Lévay József beszéde).

Budapesti Közlöny 1869. 177. sz.

A Hon 1872. 281. szám.

Szinnyei Könyvészete.

Figyelő XII. 372. 382. l.

Borsodmegyei Lapok 1884. 41. sz.

Petrik Bibliogr.