Oheroly János,
Oheroly János,
állami tornatanár, O. György kereskedő és Bőle Katalin fia, szül. 1844. ápr. 15. Pakson (Tolnam.); atyja 1845-ben Pestre költözött és itt végezte O. a középiskolát a kegyesrendieknél, honnét tanulmányainak folytatása végett külföldre ment. 1862-ben Amerikában Wisconsin állam Milwaukee városában tornatanári állást nyert és ugyanitt két év mulva kerületi tornafelügyelővé lépett elő. 1869-ben hazajött és amerikai oklevelének nostrifikálása után Békés-Gyulán kezdette meg tornatanári pályáját, a hol a vívómesteri állást is betöltötte s az önkéntes tűzoltó-egyesület szervezése után annak főparancsnoka lett. 1871-ben a budai tornaegylet művezetőjének hívta meg, és e minőségében vállalta el a II. ker. egyetemi kath. főgymnásiumban, valamint a budai tanítóképzőben a tornatanítást. 1872-ben a női tornászat tárgyában a vallás- és közoktatási miniszterhez emlékiratot nyujtott be s ennek eredménye volt, hogy a budapesti II. kerületi elemi tanítónőképzőhöz is kinévezték tornatanárnak. Az ezen évben alakult budapesti korcsolyázóegylet igazgatósági tagjává választotta meg. Az ezen időben Rudolf főherczeg trónörökös védnöksége alatt szervezkedett ifjúsági véderő parancsnoka is volt. 1875-ben tevékeny részt vett a magyar athletikai club szervezésében és ennek első művezetője lett. Mint az «Egyetértés csónakázó-egyesület» evezőmestere az 1876. árvízveszély idején szervezte az önkéntes mentőegyesületet; ezen buzgalmáért a király a Ferencz József-rend arany érdemjelével tüntette ki. 1879-ben mint a Pannonia csónakázóegyesület igazgatóját Kammermayer Károly polgármester a szegedi árvízveszély elsö hirére mentőcsapat toborzásával bízta meg. és ő csapatával egyike volt az elsőknek, a kik a vész helyén megjelentek. Saját tervei szerint készített tornaszerei tíz különböző kiállításon nyertek elsőrendű érmeket, okiratokat és egyéb kitüntetést. 1896-ban az országos sportbizottság az Athenben rendezett nemzetközi olympiai játékok tanulmányozására küldötte ki, a honnét visszatérve az ezredéves országos ifjúsági tornaünnepély főrendezője volt. A budapesti athletikai club 1902-ben alelnökévé választotta meg. Mint a budapesti I. ker. állami elemi és polgári tanitóképző rendes tanára s a tornaszakcsoport vezetője, a II. kerületi elemi tanítónőképző tornatanára s az «Erzsébet nőiskola» polgári tanítónőképző tornatanára, egyszersmind a három intézetnél a képesítő vizsgáló bizottság tagja.
Czikkei a Néptanítók Lapjában (1881. Fontos kérdések a tornázás köréből. 1884. A téli és nyári tornahelyiségekről s az azokhoz tartozó tornaszerekről, 1886. Könyvismert.).
Munkái:
1. A tornázás elméleti és egészségtani alapelvei. Bpest, 1878. és 1881.
2. Torna-Zsebkönyv. Bpest, 1888. (2. kiadás 1891., 3. bőv. k. 1896., 4. bőv. k. 1900. Bpest. Ism. Néptanítók Lapja 1892. 4. l.).
3. A tornajátékok zsebkönyve. Bpest, 1896.
Néptanítók Lapja 1871. 19. sz.
M. Könyvészet 1888., 1891., 1896. 1900.
Kiss Áron, M. Népiskolai Tanítás Története 420. l.
Kiszlingstein Könyvészete és önéletrajzi adatok.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
