Joannovics György,

Full text search

Joannovics György,
volt m. kir. államtitkár, a m. tud. akadémia tiszteleti tagja, J. Pál és Dechira Anna fia (J. atyja, macedon rumén származású volt, a mult század végén Macedoniából költözött Magyarországba s Temesvárott telepedett le, családi Kaliva nevét ekkor atyja K. János keresztneve révén Joannovicsra változtatta s királyi adomány útján 1800-ban a Dulleo s Valyamara (Krassóm.) jószágokat és az ezzel járó magyar nemességet szerezte). J. szül. 1821. nov. 24. Temesvárt, a gymnasiumot ugyanott, a bölcseletet és jogot Pesten és Pozsonyban végzete. 1842-ben ügyvédi vizsgát tett és kevéssel azután a nyilvános pályára lépett, az akkori ellenzék reform-eszméiért küzdvén Krassó és Temes megyékben, valamint szülővárosában is, a melynek polgársága az 1847–48. pozsonyi országgyűlésre követnek választotta meg. 1849-ben mint Krassómegye másodalispánja a haza veszélyben forgó ügyének szentelte tehetségét. A szabadságharcz után Törökországba menekült, honnét egy évi számkivetés után hazatért. Az 50-es években az ismeretes aradi politikai perbe keveredett, 12 évi súlyos börtönre ítélték és 1854-től 1857-ig a pesti, bécsi s olmüczi börtönökben sanyargott, mígnem az 1857. általános amnestia neki is visszaadta szabadságát. A 60-as években a sajtó terén működött. A 48-as alkotmány helyreállítását sürgető czikksorozatban, mely akkor figyelmet keltett, felhívta a horvát-szlavon testvéreket a Magyarországgal való újraegyesülésre. 1867-ben a Pesti Naplóban megjelent czikksorozatban újra védelmezte a 48-as alkotmányt. A provisorium alatt felhagyott a politikával és 1864-től kezdve a magyar nyelvészek sorában munkálkodott. A m. tudom. akadémia 1867. jan. 30. levelező taggá (1883. máj. 19. tiszteletivé) választotta. 1865-ben a bogsáni (Krassómegye) kerület országgyűlési képviselője lett; 1867-ig a képviselőház jegyzője, azután a kiegyezési (67-es) bizottság, a haderő megajánlása tárgyában kiküldött, továbbá a koronaőrző-bizottság és a koronázás ügyében eljáró országos választmány tagja volt, mely Csengery Antal betegeskedése következtében a jegyzői tisztet is reá ruházta. Eötvös József báró vallás- és közoktatásügyi miniszteriumában Tanárky Gedeonnal együtt 1867-től államtitkári tisztet vállalt, melyet 1873-ig viselt. Ez állásában oda irányozta törekvését, hogy a görög-keleti vallásúak szorosabb kötelékkel fűződjenek a magyar államhoz. A görög-keleti szerb és rumén metropoliák önkormányzatára vonatkozó törvényjavaslat ügyét minisztere meghagyásából ő kezdeményezte, értekezletre híván egybe az akkori görögkeleti hitű szerb és rumén ajkú országos képviselőket és törvényjavaslatba foglalván az értekezlet megállapodásait; e javaslat törvénynyé is vált, kiegészítve a Deák Ferencztől beadott szakaszszal, a mely a vegyes ajkú (rumén-szerb) községek egyházvagyonbeli tulajdonjogának vitás kérdéseire nézve megállapítja és szabályozza a birói eljárást. A görög-keleti metropolia szervezkedése munkájában, mint a nagyszebeni metropoliai zsinat congressusi tagja, közreműködött és részt vesz most is az egyházmegyei zsinatban. Az államszolgálatból való kilépés után is a bogsáni kerületet képviselte az országgyűlésen 1881-ig és a Deák-párthoz tartozott. A «fuzio» létrejöttekor a szabadelvű pártnak tagjai sorába állott; később rövid ideig pártonkívüli volt; legutóbb a mérsékelt ellenzékhez, mely később nemzeti párt nevet vett föl, tartozott. A közjogi kérdés tárgyalását megelőző válaszfelirati vita közben a nemzetiségi kérdést érintő tételnél mondott beszédet; felszólalt később a közjogi kiegyezés megvitatása alkalmával és különösen Tisza Kálmán ellenében, a ki Deák Ferencz javaslatát a svéd-norvég unio-törvény szerint is mind a két ország bizottságai határoznak fontos és életbevágó kérdésekben a nélkül, hogy akár a svéd, akár a norvég azt állítaná, hogy ama delegatiók életbeléptetésével fel van áldozva országuk állami léte. Későbbi beszédei közül kiemelendő még a Bosznia megszállása ellen tett felszólalása. A m. tudom. akadémia nyelvtudományi bizottságának elnöke volt 1882-től 1895-ig; részt vett a nyelvújítás-szülte újabb küzdelemben, az orthologia fegyvereivel harczolván. Tagja a magyarországi szabadkőmívességnek. Régebben a skót szertartású nagy Oriens cz. szabadkőmívességnek működő nagymestere volt. Az Oriens- és Szt. János-szövetség egyesülése óta a Magyarország nagy páholya cz. kőmívességnek tiszteleti nagymestere. A Kisfaludy-társaságnak alapító tagja. Az 1894-ben megalakult szabad lyceumnak elnöke.
Politikai czikkei a Magyarországban (1861–62, 1867. 2., 4. sz. Alkotmányunk), a Pesti Naplóban (1861., 1867., 1871.) és az Országban (1862–63.); nyelvészeti dolgozatai a P. Naplóban (1864. 121., 158., 194., 288., 1865. 13. sz. Nyelvészet, 183., 184. Az a mutató szócskáról, 1867. 170. Egy helyesírási kérdés, 1879. 29. Férhely), a Nyelvtudományi Közleményekben (IV. 1865. A magyar a mutató szócskáról, VII. 1869. Némely újabb szó alkotásáról, székfoglaló), a M. Nyelvőrben (I. Szórend, II. Hibás fölcserélések, A nek névrag, III. A fosztó képző, Szóegyeztetés, IV. Idegen csemeték, Helytelenségek, IX. Hibás szók és szerkezetek, XI. Hibás szók és szólások, XIII. Szórend, A dativusnak nincs birtoka, XIV. A nek-ragú név és a birtokszó, a Sámuel-díjjal jutalmaztatott, Válasz a Nyelvészeti logicára, XVIII. Hangsúly, XX. A végtelen kérdés, különnyomatban is).
Munkái:
Adalékok a magyar szóalkotás kérdéséhez. Pest, 1870. (Értekezések a nyelv- és széptudományok köréből II. 3.)
Az ik-es igékről, Bpest, 1877. (Értekezések a nyelv- és széptud. köréből VI. 10.)
Értsük meg egymást (az orthologia s neologia ügyében.) U. ott, 1882. (Értekezések a nyelv- és széptud. köréből X. 4.)
Szórendi tanulmányok. U. ott, 1886. (Értekezések a nyelv- és széptud. köréből XIII. 10. és XIV. 2.)
Emlékbeszéd Pompéry János felett. U. ott, 1887. (Emlékbeszédek IV. 6.)
Országgyűlési beszédei a Naplók köteteiben (1869–72. IV., VI., XIII., XIX., XX., 1872–75. VII., X., 1878–81. V., VII., XI., XV. k.)
Akadémia Értesítője 1874. 126. l., 1885. 209., 1886. 219. l.
M. Könyvészet 1887.
Kiszlingstein Könyvészete és önéletrajzi adatok.

 

 

Arcanum Newspapers
Arcanum Newspapers

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!

Show me

Arcanum logo

Arcanum is an online publisher that creates massive structured databases of digitized cultural contents.

The Company Contact Press room

Languages







Arcanum Newspapers

Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!

Show me