Gyarmathi Sámuel (gyarmathi),
Gyarmathi Sámuel (gyarmathi),
orvosdoktor, Gy. János és Osváth Éva fia, szül. 1751. júl. 15. Kolozsvárt; első tanulását ugyanott 1757-ben kezdette, melyet 1763-ban Nagy-Enyeden folytatott; de csakhamar visszatért Kolozsvárra, hol 1766-ban a rhetorikát elvégezte, mire mint tanuló diák Zilahra s innét Nagy.-Enyedre ment 1769-ben, hol iskolai tanulását befejezte. Mária Terézia az orvosi tudományt tanulók számára új alapítványt tett, mire 1776. Gy. is Bécsbe indult ezt a tudományt megtanulni; ott a goldbergi alumneumba felvétetett, de az erre való kétszáz forintból álló segélyt az erdélyi cancelláriától kapta. 1782-ben orvosdoktor lett és Andrád Sámuel barátjával Németországba ment, melynek nevezetesebb városait meglátogatták, mindenütt gyalog utazva. Berlinben ismeretséget kötött Formeyvel, az ottani tudóstársaság titoknokával, és többször is megjelent a társaság gyűlésein. Azonban a pénzszükség visszakényszerítette hazájába. Ráday Gedeonnál vállalt nevelői állást és annak két fiát Pált és Gedeont tanította s Pozsonyba kisérte. Horpácson fölkereste barátját Hajnóczit, gróf Széchenyi könyvtárőrét, ki által 1783-ban a gróf ismeretségébe jutott. Mikor Rát Mátyás az első magyar hirlapot, a M. Hirmondót, Pozsonyban 1780-ban megindította, ő is részt vett annak írásában, különösen 1784-ben, mikor a magyar korona Bécsbe felvitetett. Ő volt az első, ki akkor tájban a Montgolfier léggolyóját számos néző jelenlétében a pozsonyi piaczon felbocsátotta, mit másnap a primás Batthány háza előtt megismételt. Megérkezvén az ifjú Rádayak új nevelője a külföldi akadémiáról, Gy. még 1784-ben Pestre ment, hol a pesti s budai szinháznál sugó volt. Itt Waltron szerepére egy magyar fiút szerzett, kit azután, valamint a szinigazgató német nejét Waltronné szerepére ő tanította be. A Hóra zendülés lecsendesültével Erdélybe ment, hol 1785-ben megnősült; nejétől azonban törvényesen elvált és leánya később Andrád Elek ügyvéd és iró neje lett. Báró Radák Ádám, a Rhédey Ádám és Ferencz gondnoka, magához vette orvosnak, honnét gróf Bethlen Gergelyhez ment udvari orvosnak, majd 1787-ben Hunyadmegye főorvosa lett és Déván telepedett le. Nem sokára Gy. újra Bethlen Gergely udvarába ment, kinek haláláig szolgálatában volt, ezért fiai is Gyarmathinak holtáig négyszáz forintból álló évi fizetést rendeltek, minthogy ennyi fizetése volt Hunyadmegyéből eljöttekor is. 1795-ben másodszor utazott Németországba, mint Bethlen Elek gróf barátja s mentora. Ekkor ismerkedett meg Halléban Forsterrel, Cook utitársával, Jenában Büttnerrel, Weimarban Wielanddal, Schnepfenthalban Salzmannal, Drezdában Adelunggal. Göttingában két évig lakott s megismerkedett az ottani tanárokkal, ú. m. Blumenbachchal, Lichtenberggel és Schlözerrel, kikkel hazaérkezte után is levelezésben állott. Stojkovicstól tanulta az orosz, Schlözertől a svéd és dán, Cantalertől az angol nyelvet. Gy. jeles minerologus is volt; a nagy-enyedi főiskola számára 425 darab kőzetet vett 1797-ben, melyek jegyzékét is elkészítette. Növendékével Göttingából háromszor utazott Németország több városába, azután Kopenhágába s naplót írt ez útjáról (ebből a Nemzeti Társalkodó 1832. I. 13. sz. kivonatot is közölt.) Hazatérvén, Bécsben időzött, hová 1799-ben harmadszor is felutazott; itten különösen Denis barátságának, a múzeumban történt kutatásainál, sok hasznát vette. 1800-ban zilahi tanárnak hivatott meg, hol tíz évig működött. 1810-ben nyugalomra ifj. gróf Bethlen Gergelyhez Bunra vonult. Meghalt 1830. márcz. 4. Kolozsvárt. Végrendeletében a zilahi gymnasiumnak hagyta könyvtárát és 800 ezüst forintot. Ismeretes volt azon gyakorlottsága s kedvtelése, hogy szeretett egyes magánhangzókkal, különösen e-vel beszélni s a magyar nyelvnek e sajátságát kitüntetni, miért is őt Meszeshegye vén mesterének nevezték.
Körösi Csoma Sándorról tudósítást küldött a Tudom. Gyűjteménybe (1820. X.)
Munkái:
1. Continuatio praelectionum Haenianarum, quam dissertationis inauguralis loco adnuente inclyta facultate medica in... universitate Vindobonensi adnexis thesibus medico-practicis pro gradu doctoratus legitime consequendo exhibet. Viennae, 1782.
2. Amerikának feltalálásáról, a gyermekek kedvekért Kampe J. H. által németűl írattatott hasznos és kedves könyv, melyet némely hazájok nyelvében gyönyörködők magyarra fordítottak. Kolozsvár, 1793. Három rész. (I. Kolumbus. II. Kortes. III. Pizarró. Névtelenűl.)
3. Okoskodva tanító magyar nyelvmester. Kolozsvár és Szeben, 1794. Két kötet. (Midőn Görög Demeter Bécsben 50 arany jutalmat tűzött ki egy magyar nyelvtanra, Gy. is pályázott ezen munkával és azt az erdélyi országgyűlés 1791-ben felküldötte, de a jutalmat nem nyerte el; azért az ország vette pártfogásába, mikor épen Nátorp 1892-ben 1500 Rftot küldött Bécsből a magyar nyelv előmozdítására, a miért indigenatust nyert és a pénz Gy. munkájára fordíttatott, melyből a nyomtató Hochmeister ezer frtot, a szerző 500 frtot kapott).
4. Ifjabbik Robinzon, mely a gyermekeknek gyönyörködtetésekre és hasznos mulatságokra németűl Kampe J. H. által irattatott. Magyarra pedig... által fordíttatott a harmadik német kiadás szerint. Kolozsvár, 1794.
5. Uj próba a magyar irás módjában. Kolozsvár, 1794.
6. Affinitas lingvae hvngaricae cvm lingvis fennicae originis grammatice demonstrata. Nec non vocabvlaria dialectorvm tataricarvm et slavicarvm cvm hvngarica comparata. Göttingae, 1799. (Göttingában laktában készűlt főműve, melyre Büttnerrel való barátságos ismeretsége s a köztük folyt társalgás szolgáltak indító okúl. A göttingai tudós társaság ezen munkája miatt választotta tagjának. Hogy könyve megjelenhetett, abban Lichtenbergnek volt fő érdeme, ki Gyarmathit igen szerette. «Ezen tudós ember társaságát életem leggyönyörűségesebb paradicsomának tartom – Gy. szavai hátrahagyott jegyzéseiben – egy nyavalyája végin tokaji borral gyógyítottam meg nagy gyönyörűségemre.» Ezen munkája európai hírt szerzett neki; ebben a modern összehasonlító nyelvtudomány alapelvei már világosan ki vannak mondva és alkalmazva; Gy. tehát ezzel megelőzte Raskot és Boppot, azért joggal nevezi Gabelentz a nyelvtani összehasonlítás apjának. Elismerőleg írt róla Sylvester de Sacy 1799. jan. 13. Párisból Gy.-nak; ezen franczia levelet a N. Társalkodó 1832. I. 13. sz. hozta, a Jenaer Literatur-Zeitungban 1799. 214. sz. Dobrowszky írt róla dicsérőleg; Koch tanácsos pedig Blumenbachnak írt Sz.-Pétervárról 1798. júl. 26. levelet, melyben szintén magasztalja Gy. érdemeit).
7. Vocabularium in quo plurima hungaricis vocibus consona variarum linguarum vocabula collegit... Szótár, melyben sok magyar szókhoz hasonló hangú, idegen nyelvbeli szókat rendbe szedett... Bécs, 1816. Kőrösi Györgynek Magyar- és Erdélyország latin historiáját is ki akarta adni s erről szóló Tudósítása a Bécsi Magyar Merkuriusban (1796. 99. sz.) van, a munka azonban nem jelent meg. Fordította Ziegler Fr. V., Repressalia vagy a tromfot tromffal, érzékeny játék 4 felv. (előadatott Pesten 1810. decz. 31. és 1811–14-ben is).
Levele Tóth Ferenczhez, 1806. okt. 7. (a m. nemzeti múzeumban), Engelhez 1798. febr. 18. (M. Akadémiai Értesitő 1855. 68.)
Kéziratban maradtak naplójegyzetei, melyeket e sorokkal végez: Göttingából én hoztam Erdélybe legelébb a sárga krumplit, az úgynevezett Zucker krumplit, mely mind a Luftbalonnál, mind az első magyar tragoediánál becsesebb tárgy előttem. (Kézdivásárhely).
M. Hirmondó 1798. II. 36. sz.
Katona, Historia Critica XLI. 585.
Nemzeti Társalkodó 1832. I. 13. sz. (Kállai Ferencz).
Közhasznu Esmeretek Tára V. 482. l. (Kállai F. A Nemzeti Társalkodóból utánnyomatott).
M. tudós-társaság Évkönyvei II. 1832–34. (Gy. egyszerü betüi).
Ferenczy és Danielik, M. Irók I. 172. l.
Toldy, M. Nemz. Irodalom Tört. 166., 172. l.
Szilágyi Ferencz, Zilah Történelméből. Pest, 1870. 110–112. l.
Szinnyei Könyvészete.
Kiss Áron, Adalékok 71. és M. Népisk. Tanitás Tört. 107., 108. l.
Zilahi ev. ref. főgymn. Ertesitő 1878.
M. Könyv-Szemle 1883. 162. l.
Uj M. Athenás 148. l.
Figyelő IX. 123., X. 7., XII. 355–57., 366. XVI. 366.
Beöthy Zsolt, Szépprózai Elbeszélés II. 179., 180. l.
Petrik Bibliogr.
Kazinczy Ferencz Levelezése II. 359., III. 102., 387.
Gabelentz, Georg von der, Die Sprachwissenschaft. Leipzig, 1891. 26. l.
Horvát István Mindennapija V. 19–20. l. (Kézirat a m. n. múzeumban).
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
