Gonda Béla,
Gonda Béla,
kereskedelmi m. kir. miniszteri osztálytanácsos, műegyetemi m. tanár, született 1851. deczember 28. Szőllőskén Zemplénmegyében régi nemes családból (egyik ősének G. Balázsnak II. Ferdinánd király 1631. november 18-án adományozta a magyar nemességet); gymnasiumi tanulmányait Sárospatakon 1869-ben végezte s a budapesti műegyetemre jött; itt töltött három év után tanulmányait félbeszakítván, 1872-ben a felső-torontáli ármentesítő társulat nagyszabású zsilipépítési, ármentesítő és belvízrendező munkálatainál vállalt állást, honnan másfél év mulva a műegyetemre visszatért és tanulmányait 1875-ben befejezte. Már mint műegyetemi hallgató kezdett, Szily Kálmán buzdítására, az irodalmi téren működni s a természettudományi Közlönyben és a Honban több czikke megjelent. E mellett élénk részt vett az ifjúsági mozgalmakban is. A műegyetem bevégeztével egy évet gazdasági tanulmányokkal töltött a m.-óvári gazd. akadémián, hol a földöntözésből előadásokat is tartott. Itt vetette meg alapját a mezőgazdasági irodalom terén később kifejtett tevékenységének. 1876 őszén a földmívelési miniszter megbizásából beutazta Magyarországot a talajjavítási munkálatok tanulmányozása végett, melyekről számos czikkben számolt be a gazdasági és napilapok hasábjain s ő volt az első, a ki ez alkalomból igen alaposan ismertetvén a hazai rizstermelés történetét, akkori állapotát és fejlődésképességét, ezen termelési ágra a földművelési kormány különös figyelmét és érdeklődését reáirányította. 1876 őszén a Magyar Mérnök- és Építész-Egylet másodtitkárává, majd ugyanott a vízépítési szakosztály jegyzőjévé választatván, élénk részt vett az egyesület működésében s irodalmi téren is nagy és sokoldalu tevékenységet fejtett ki. 1877. máj. 1. indította meg a Gazdasági Mérnök cz. szaklapot; úgy ebben, mint társadalmi téren is élénk részt vett a Tiszaszabályozás ügyében megindult mozgalomban, s a midőn a Tiszavölgyi Társulat központi bizottsága megalakult, a Gazdasági Mérnököt választotta hivatalos közlönyévé, mely azóta buzgó és szakavatott képviselője a Tiszaszabályozás s általában a vizi ügyek országos érdekeinek. 1878-ban a műegyetemen a mezőgazdasági vízműtan magántanárává képesíttetett s a mely napon 1878. márcz. 31-én tartá magántanári próbaelőadását, ugyanaz nap tartotta egyszersmind esküvőjét egy fenkölt szellemű, magas műveltségű fiatal leánynyal, Nagy László kiváló pedagog leányával Irmával, a ki nemcsak férje irodalmi munkálkodásának volt hű segítő társa, de maga is az irodalomnak művelője. 1880-ban és 81-ben az akkor alapított középipariskolában tanította a mértant és földmértant, s ugyancsak 1880-ban az Ellenőr cz. napilap közgazdasági rovatának szerkesztőjeűl hivták meg, mely állásból 1882 tavaszán az akkori közmunka- és közlek. miniszterium műszaki tanácsába neveztetett ki főmérnökké. Ettől kezdve idejének nagyobb részét a hivatalos működés foglalván le, irodalmi működésének súlypontját lapjára, a Gazdasági Mérnökre fektette. Élénk részt vett az 1885. évi budapesti orsz. kiállítás előmunkálataiban s mint az építő ipari bizottság jegyzője ő szervezte és rendezte az építő ipari csoport kiállítását, egyszersmind Kiállítási Értesitő cz. lapjával is szolgálta a kiállítás ügyét. 1887-ben műszaki tanácsossá neveztetett ki. 1888-ban súlyos csapás nehezedett reá, elvesztvén nejét, nemes eszményeinek és irodalmi munkálkodásának osztályos társát s négy kis gyermekének szerető anyját. 1889. július 1-én, midőn a vízszabályozási ügyek, a vaskapu-szabályozás kivételével, a földmívelési miniszteriumba helyeztettek át, az ujonnan alakult kereskedelmi miniszteriumban a Vaskapu-szabályozási és kikötőépítési ügyek vezetésével bizatott meg. Ezen állásában 1889-ben kiküldetett a Rajnán folyamatban levő vízalatti sziklarepesztések tanulmányozására. 1890. márczius 24-én a kereskedelemügyi miniszter kinevezte a Ferenczcsatorna-társulat igazgatósági tagjává. 1892. július Párisban tartott V-dik nemzetközi hajózási kongressuson az Aldunai Vaskapu szabályozásáról írt munkája közelismerést aratott s a kongresszus egyik alelnökéűl megválasztotta s ezúttal valamint 1893-ban a mesterséges hajóvontatás tanulmányozását czélzó külföldi kiküldetése által alkalma nyilt Franczia- és Németország vizi utainak és hajózásának tanulmányozására is. Az 1895. évi ezredéves orsz. kiállítás közlekedési csoportjában a hajózási ügyek előadójává választatott. 1893-ban a folyamhajózási ügyek is a vezetésére bizattak és ismét nagyobb külföldi utat tett a mesterséges hajóvontatás tanulmányozása végett; ez évben az Annales des Travaux Publics et des Chemins de Fer (később «La Revue Technique») cz. elsőrendű szaklap megválasztotta a lap védnöki bizottságának (Comité de Patronage) tagjává. 1894. jan. 5-én ő felsége a miniszteri osztálytanácsosi czímet és jelleget adományozta neki; ugyanezen évben megválasztatott az ujon alakult közgazdasági társulat igazgató-választmányi tagjává s a kereskedelmi miniszter által kiküldetett a hágai nemzetközi hajózási congressusra.
Irodalmi munkálkodását már 1871-ben megkezdte a Természettudományi Közlönyben (Adalékok a magyarországi természetbuvárok életrajzához, Szily Kálmánnal együtt, 1872. Színmásító borostyánkő, Termékenyítés befolyása a képződő gyümölcsre, A majomkenyérfa, 1874. Vulkáni kitörés a tengeren, Miért világít a korhadt fa, Villám és vasút, 1875. Amerikai gázforrások, ezeken kívül fordított czikkeket Böhm, Finot, Flight, Garrod, Laborde, Nordenskiöld és Tyndal után 1877-ig), majd a gazdasági s napi lapokban fejtett ki élénk irodalmi tevékenységet, különösen a földöntözés érdekében a Honban (1873. A torontáli zsilipek építéséről, 1876. A váltókaszálók és szántólföldek öntözése, A Tisza szabályozása, A talajcsövezés és rétöntözés jelene és jövője Felső-Magyarországon, a Duna Budapesten, 1877. A gazdasági mérnökök és azok szerepe a földmívelés emelése körűl, 1878–79. A Tisza és Duna szabályozása ügyében több czikk, úgy a P. Naplóban a Gazdasági Mérnökben is), a Vasárnapi Ujsában (1875. A hangról), a Földmívelési Érdekeinkben (1875–76. A szántóföldek öntözése, A fehérmegyei Sárrétség öntözése), a Pesti Naplóban (1876. A földöntözésről, A hegyi patakok szabályozása, A rétöntözés Veszprémmegyében), a Gazdasági Lapokban (1876. A folyók vízjárásáról, 1877. A magyarországi rizstermelés és története), majd a Tiszai zsilipekről, a baja-bezdáni csatornáról (1877.), A vízfolyás legújabb elmélete 1881.), A korinthusi csatorna (1893.) írt értekezéseket a M. Mérnök- és Építész-Egylet Közlönyébe: 1880-ban az Ellenőr cz. napilaphoz a közgazdasági rovat vezetésére hívatott meg; a Gazdasági Mérnökben 1877 óta több czikket írt és az 1889-ben a Rajnán történt vízalatti sziklarepesztések tanulmányozásáról írt Jelentését közölte 1890-ben; a Nemzetben (1889–90., 1891. 258. sz. Gróf Széchenyi István, 1893. Tiszaszabályozás és a Ferenczcsatorna), a Pester Lloydban (1882–84., 1889–90.). Osztrák-Magyar Monarchia Irásban és Képben cz. vállalat részére terjedelmes dolgozatot írt 1893-ban a Magyar Dunáról az Annales des travaux publics-ban (Paris, 1893. Le port de Fiume), a Revue Techniqueben (Paris, 1894. Ľeclairage electrique du port de Fiume), az Engineerben (London, 1894. The Regulation of the Iron gate and other cataractes on the lower Danube), a Pallas Nagy Lexikonában (1894. Fiume város és kikötője) sat.
Munkái:
1. A torontálmegyei tiszai zsilipek. Bpest, 1876. (Különnyomat a M. Mérnök- és Építész-Egylet Közlönyéből).
2. A torontálmegyei (tisza-marosi) ármentesítő társulat eddigi működése és szervezete. Bpest, 1876. (Különnyomat a M. Mérnök- és Építész-egylet Közlönyéből).
3. Építési tanácsadó. Mérnökök, építészek és építőmesterek, földbirtokosok, gazdatisztek és általában az építkező közönség használatára. Bpest, 1878. (2. teljesen átdolg. kiadás. Húsz képmelléklettel. Bpest, 1889.)
4. A tiszavölgyi társulat által 1879-ben rendezett szakértői értekezlet eredménye. Bpest, 1879.
5. Közgazdaságunk 1880-ban. Bpest, 1881. (Különny. az Ellenőrből).
6. A hydrographiai intézmény Olaszországban. Bpest, 1884. (Különny. a Gazdasági Mérnökből).
7. Az aldunai vaskapu és az ottani többi zuhatag szabályozása. Bpest, 1892. (Francziául is megjelent. Páris, 1892.
8. A Magyar Duna. Bpest, 1894. (Különnyomat az Osztrák-Magyar Monarchia Irásban és Képben cz. műből).
Alapította a Gazdasági Mérnököt és 1877. máj. 1. óta szerkeszti Budapesten; szerkesztette és kiadta a Műszaki Hetilapot 1881. márcz. 16-tól szept. 25-ig, a Kiállítási Értesitőt 1884. júl. 1-től 1885. okt. 1-ig, a Vízügyi Közlönyt 1886. júl. 1-től 1887. októberig, midőn az megszűnt.
M. Könyvészet 1876.
Horváth Ignácz Könyvészete 1879., 1881., 1884., 1891.
M. Szalon XVII. 1892. arczk. és önéletrajzi adatok.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
