Ghyczy Kálmán (Ghiczi, assa- és ablanczkürthi),
Ghyczy Kálmán (Ghiczi, assa- és ablanczkürthi),
val. belső titkos tanácsos, nádori itélőmester, m. kir. pénzügyminiszter és a képviselőház elnöke, szül. 1808. febr. 12. Komáromban; tanulmányait szülővárosában és Győrött végezvén az ügyvédi vizsgát 1828-ban tette le Pesten. Atyja az ügyvédi pályára szánván, ez a kellő tapasztalatok és gyakorlati tanulmányok megszerzése végett Pesten töltött két esztendőt és már 1830-ban uradalmi rendes ügyvéddé neveztetett ki a cs. kir. uralkodó család Pestmegyében levő ráczkevii uradalmába. 1831-ben magasabb vágyak és tanulmányok foglalkoztatták, azért hivataláról lemondott és a magánéletbe vonult vissza Komárommegyébe, hol nagy szorgalommal foglalkozott a magyar közjog tanulmányozásával. 1833-ban komárommegyei aljegyzővé főjegyzői czímmel, 1839-ben pedig főjegyzővé választatott meg. 1843-ban mint Komárommegye egyik követe jelent meg Pozsonyban az országgyűlésen, melyen a jeles tollu ifju mint kerületi jegyző oly tevékenységet fejtett ki s oly befolyást gyakorolt a törvényhozás akkori nagy feladatainak eldöntésében, hogy a közvélemény őt már akkor az országgyűlési notabilitások közé sorozta. 1844-ben megyéje első alispánjává választotta meg, mely hivatalában a három év mulva tartott tisztújítás ismét megerősíté. 1847. nov. elején folyamodás nélkül váratlanúl személynöki itélőmesterré s még ugyanazon hó közepén nádori itélőmesterré neveztetett ki s decz. elejétől fogva az 1847–48. országgyűlésen mint nádori itélőmester vett részt. Megalakíttatván a magyar miniszterium, honpolgári kötelességének tartotta elvállalni az államtitkárságot az igazságügyi miniszteriumban. Az 1848. pesti nemzetgyűlésen mint Komárommegye egyik választó-kerületének képviselője vett részt s kettős minőségében 1848 szept. végeig Deák Ferencz igazságügyminiszter alatt, ennek lelépése után pedig decz. végeig maga vezette az igazságügyi miniszterium ügykezelését. Ekkor pedig mind államtitkári, mind képviselői állásáról lemondván, a magán életbe vonult vissza, a következő éveket gyengélkedő s 1858-ban jobb életre költözött szeretett nejének (Baranyai Bora) és egyetlen (Ferencz) fiának nevelésére fordítván legtöbb gondját. Résztvett ezen idő alatt mint Beszterczebánya részéről választott biró azon választott biróságú perben, mely ezen város és a kir. fiscus között nagy érdekű kérdések felett számos év óta s még azután is folyamatban volt. 1861-ben Komárommegye udvardi kerülete képviselőül, a képviselőház pedig egyhangulag elnökéül választotta meg. G. a felirati párttal szemben a határozati párthoz tartozott. Az 1865. országgyűlésen ismét Komárommegyét képviselte; ekkor már határozott politikai programokkal lépett föl a két párt és midőn Deák husvéti czikke kijelölte a követendő útat, a korábbi határozati pártból hazafias ellenzék nőtte ki magát. A kiegyezési nagy mű megkezdetett. G. Tisza Kálmánnal azt az ellenzéket vezérelte, mely a közjogi kérdésre s annak néhány pontjaira nézve eltért Deák Ferencz és gróf Andrássy Gyula többségétől és azt folyvást erősen ostromolta. A király megkoronáztatott, a törvények szentesíttettek és új miniszterium neveztetett ki. G. élénk részt vett az 1867–68. első delegáczióban; mint fényes szónoki tehetség és alapos jogtudós munkálkodott a horvát kérdést megoldó, a nemzetiségi, házszabályi, vasúti, pénzügyi, a bankkérdést tárgyazó stb. vitákban is. 1869. márcz. 6. ismét Komárom városa választotta meg képviselőjének. A balközéppártból, melynek egyik kitünő vezére volt, 1873 végén kilépett és nehányad magával a középpártot alapította. Midőn Kerkapoly optimismusa a beruházások rohamos szaporítása következtében az ország pénzügyeit erősen veszélyeztette, 1874-ben a pénzügyminiszteri tárczát vette át, pártja pedig visszacsatlakozott a balközéphez. Rendszeres tapintatos eljárásának sikerült, minden nagyobb veszélyt kikerülni, de a mint 1875. febr. 11. a kormány lemondott, szivesen lépett vissza s megelégedett azon önérzettel, hogy jó szolgálatot tett a hazának. Ekkor a képviselőház elnöke lett, mely méltóságról, előhaladott korát adván okúl, 1879. ápr. 2. leköszönt; letette képviselői mandátumát is és egészen a magányba vonulva élt. A főrendiház újjászervezésekor ennek tagjává neveztetett ki. Meghalt 1888. febr. 28. Budapesten.
Győrben 1822. aug. 30. az akadémia záróünnepélyén mint II. éves philosophus ő is vitatkozott és versekkel zárta be a vitatkozásokat. Palóczy László fölött mondott gyászbeszéde (Sürgöny 1861. 100. sz.) Több vezérczikket irt a Honba (1867. 126. 272. sz. és többet névtelenűl); A vadászatnak és vadászati fegyvereknek megadóztatását tárgyazó törvényjavaslat indokolása (lenyomtatva ujra az Erdészeti Lapokban 1874.)
Munkái:
1. G. K. beszéde. A képviselőház 1866. febr. 16. üléséből. Pest, 1866.
2. Beszéde választóihoz. Komárom, 1869.
3. Javaslat a czukor-, kávé-, pótkávé-, csokoládé- és sörfogyasztási adónak az 1881. IV. t.-czikkben megalapítottal eltérő módon való kezeléséről. Bpest, 1881.
Beszédei a képviselőház Naplóiban vannak.
Utolsó levele Komárom városa közönségéhez 1888. febr. 16. (Fővárosi Lapok 62. sz.)
Arczképe kőnyomat Dauthagetól év n. és Gerhart Henrik által Bécsben rajzolva a Vereby Soma Honpolgárok Könyvében (IX. Bpest, 1874.)
Mellszobrát Izsó készítette 1873-ban.
Hazai s Külf. Tudósítások 1822. II. 25. sz.
Vasárnapi Ujság 1861, 48. sz. arczk. 1872. 19. 20. sz. arczk. 1873. 47. sz. (Mellszobra.) 1874. 13. sz. arczk. 1875. 10. sz. 1878. 51. arczk. 1888. 10. sz. (Pulszky F.) arczk.
Ország Tükre 1862. 25. sz. arczk. (Marastonitól.)
Hazánk és a Külföld 1865. 53. sz. arczk. 1871. 16. sz. arczk. 1872. 11. sz. arczk.
Magyarország és a Nagyvilág 1866. 10. sz. 1872. 19. sz. arczk. 1874. 14. sz. arczk.
Kákay Aranyos, Ujabb Fény- és Árnyképek. Pest, 1866.
Országgyűlési Emlékkönyv. Pest, 1867. arczk.
Jó Barát 1869. arczk.
Budapesti Közlöny 1869. 59. sz.
Igazmondó 1870. 2. sz. arczk.
Vereby Soma, Honpolgárok Könyve 1874. arczk.
Petrik Könyvészete.
1888: Budapesti Hirlap 60. sz. P. Napló 59. 60. sz. Nemzet 59. 60. sz. Egyetértés 60. sz. Komáromi Lapok 9. sz. M. Salon IX. arck. M. Könyv-Szemle (Könyvtára.)
Képviselőház Könyvtárának Katalogusa. Bpest, 1894. 600. l.
Endrődi Sándor, Általános Mutató a m. országgyűlés képviselőházának Naplójához. (1861–1868.) Bpest, 1894. és gyászjelentés.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
