Gálffy János (kocsárdi Gálfi),
Gálffy János (kocsárdi Gálfi),
erdélyországi tanácsos, a XVI. században Kocsárdon Aranyos-székben született; tanulását végezvén, Csáki Mihályhoz, II. János király cancelláriusához állott szolgálatba; ott volt 1571 kezdetén is. Báthori Kristóf váradi főkapitányságra lépvén, szolgálatjába hívta Gálfit. A Báthori s Békés közti villongás és harcz alatt G. folyvást B. Kristóf szolgálatjában maradt, miért az többféle gazdag és fényes jutalmakban részesítette s mint fejedelem aranyos-széki főkirálybiróságra, majd tanácsosságra emelte s nagy jószágokkal megajándékozta. 1583-ban Báthori István megtette Báthori Zsigmond nevelőjévé, a ki, midőn az ország kormányát kezébe vette, hatalmával G. ellen visszaélt. Báthori Boldizsár versenygése alatt, az ország tanácsosai 1591-ben Zsigmond és Boldizsár kibékítésére törekedtek. A tanács végzését Gálfira és Gyulai Pálra bizták, hogy tudassák a fejedelemmel, a ki ezeket mint bujtogatókat fogta gyanúba, 1592-ben Gyulai Pált saját jószágán Abafáján darabokra vagdaltatta s Gálfi elfogatását is elrendelte. De ez marosújvári kastélyából nejével Pernyeszi Erzsébettel Magyarországba menekült; azonban Belényesen elfogták és előbb Nagyváradra, azután pedig B. Zsigmond parancsára Husztra vitték. Jóllehet B. Zsigmond leginkább neki köszönhette fejedelmi méltóságát, hasztalan kérték az ország előkelői megkegyelmeztetését; ő maga is csaknem kétségbe esőleg könyörgött, de sikertelenül. 1593-ban Szabó Balázs huszti alkapitány által lefejeztetett. Csak egy napi várakozást kért, s alig egy órányi imádkozási időt nyert.
Várad-huszti rabságában vas lánczai között kezdte irni önéletét, melybe saját tapasztalásaira alapított jegyzeteket füzött II. János királyról, Báthori István és Kristóf fejedelmekről; de munkáját csonkán hagyta, hihetőleg hirtelen történt megöletése miatt. Megjelent ez a gróf Kemény József és Nagyajtai Kovács István által kiadott Erdélyország Történeti Tárában (Kolozsvár, 1837. I.); fogságából irt könyörgő levele is ugyanott van (168. l.)
Nagy Iván, Magyarország Családai IV. 315.
Gróf Mikó Imre, Erdélyi Tört. Adattár. Kolozsvár, 1858. III. 307. l.
Korunk Tárczája 1865. 2. sz.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
