Gaál Imre,
Gaál Imre,
ev. ref. lelkész, G. András birtokos és Márczéh Éva fia, szül. 1815. ápr. 28. Kajászó-Szent-Péteren Fehérmegyében; a gymnasiumot Kún-Szent-Miklóson kezdte s a bölcseleti tanfolyammal Nagy-Kőrösön folytatta. 1834-ben a debreczeni főiskola törvényeit aláirta; a bölcseleti, jogi s theologiai tudományok bevégzése után 1840 őszén nevelő lett a báró Vay családnál; ezen állását azonban 1841-ben a henczidai rektorsággal cserélte föl. 1843-ban a nagy-kerekii ev. ref. egyház hivta meg lelkészének. Itt érte az 1849. év, midőn ő is a felsőmagyarországi hadseregbe lépett és a Dembinszky IX. hadtesténél tábori lelkész lett. A szabadságharcz után mint magánzó élt; 1851-ben Földesen időközi lelkész volt. 1852. tavaszán visszahivták nagy-kerekii állomására. Több évig egyházmegyei tanácsbiró s 1881. máj. 2-tól esperes volt. Jelen volt a debreczeni ev. ref. zsinaton 1881-ben. Meghalt 1890. febr. 23. Nagy-Kerekiben.
Irt politikai, gazdasági s egyházi lapokba társadalmi s szakczikkeket; így az Évkövy Adolftól szerkesztett M. Gazdába (1859–61) és Gazdasági Füzetekbe (1862), a Szegedi Hiradóba (1859); vallásos költeményei pedig a Debreczeni Prot. Lapban jelentek meg.
Kéziratban maradtak egyházi beszédei s lyrai költeményei.
Dömény József, Zsinati Emlékkönyv. Székesfehérvár, 1882. 125. l.
Debreczeni Prot. Lap 1890. 11. sz.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
