Gaál Imre,

Full text search

Gaál Imre,
ev. ref. lelkész, G. András birtokos és Márczéh Éva fia, szül. 1815. ápr. 28. Kajászó-Szent-Péteren Fehérmegyében; a gymnasiumot Kún-Szent-Miklóson kezdte s a bölcseleti tanfolyammal Nagy-Kőrösön folytatta. 1834-ben a debreczeni főiskola törvényeit aláirta; a bölcseleti, jogi s theologiai tudományok bevégzése után 1840 őszén nevelő lett a báró Vay családnál; ezen állását azonban 1841-ben a henczidai rektorsággal cserélte föl. 1843-ban a nagy-kerekii ev. ref. egyház hivta meg lelkészének. Itt érte az 1849. év, midőn ő is a felsőmagyarországi hadseregbe lépett és a Dembinszky IX. hadtesténél tábori lelkész lett. A szabadságharcz után mint magánzó élt; 1851-ben Földesen időközi lelkész volt. 1852. tavaszán visszahivták nagy-kerekii állomására. Több évig egyházmegyei tanácsbiró s 1881. máj. 2-tól esperes volt. Jelen volt a debreczeni ev. ref. zsinaton 1881-ben. Meghalt 1890. febr. 23. Nagy-Kerekiben.
Irt politikai, gazdasági s egyházi lapokba társadalmi s szakczikkeket; így az Évkövy Adolftól szerkesztett M. Gazdába (1859–61) és Gazdasági Füzetekbe (1862), a Szegedi Hiradóba (1859); vallásos költeményei pedig a Debreczeni Prot. Lapban jelentek meg.
Kéziratban maradtak egyházi beszédei s lyrai költeményei.
Dömény József, Zsinati Emlékkönyv. Székesfehérvár, 1882. 125. l.
Debreczeni Prot. Lap 1890. 11. sz.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT