Gaal Gyula (dálnoki),

Full text search

Gaal Gyula (dálnoki),
szinész, G. József irónak testvéröcscse, szül. 1839. márcz. 15. Szatmár-Németiben; iskoláit Szatmárt és Pesten végezte 1856-ban (VI. gymn. osztályt és műegyetemet). 1859-ben szinész lett; 1875-ig az István-téri és budai szinkörben működött, azután vidékre ment vándorszinésznek. Tevékeny részt vett a magyar szinészet rendezésében, a nyugdíjintézet megalapításában és az alapszabályok kidolgozásában. 1893-ban nyugdíjba lépett.
Irt az évkönyvekbe és lapokba, igy a Szatmárba (1882. Petőfi életéből), többnyire a szinészetet érdeklő szak- és vezérczikkeket. Szinművei: Világosvári gyásznapok, korrajz 5 felv., mely a vidéki szinpadokon, sőt Német- és Lengyelországban is gyakran előadatott, azonban 1861-ben az ideiglenes kormány betiltotta; Spanyol inquisitio, dr. 5 felv. (1873. Budán adták), Itt van Kossuth, népszinmű 3 felv. (1874. Jászberényben). Menyaszszony a sirig, dr. 3 felv. (1875. Pécsett); Honfoglalás, tört. dráma 5 felv.; Jézus Krisztus tragoedia, Govean Felix után ford. (1875. Pécsett); Oroszok Bulgariában, népszinmű 3 felv. (1878. Nagy-Kanizsán) sat. Szinműveit 1860–80-ig előadták a pesti Istvántéri s a budai Krisztina városi szinkörben is.
Munkája: Szent István király ajándéka, dr. költemény. Módos, 1892. (Előadták Békésen 1892-ben.)
Önéletrajzi adatok.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT