Ptolemaios,
Ptolemaios, Ptolomeus, ezt a nevet viselték Egyiptom makedon-görög eredetü uralkodói Nagy Sándor halála után Kr. e. 323-30.
1. P. (I.) Soter vagy Lagi, azaz Lagos fia, egyike Nagy Sándor leghirnevesebb és legszerencsésebb hadvezéreinek, alacsony sorsból küzdötte fel magát. Nagy Sándor halála után belenyugodott a világuralom területének feldarabolásába, mely alkalommal neki a gazdag és termékeny Egyiptom jutott. Ennek lakosait eszes és ügyes viselkedés által teljesen megnyerte, sőt alatta indul meg a nagy számu görög bevándorlók által az ország helleinázálása, mig sikerült egy virágzó és az emberi művelődés történetében szereplő dinasztiát alapítania. Összeköttetésbe lépett Antipaterrel, hatalmába kerítette Nagy Sándor holttestét, midőn az útban volt Alexandria felé, és Alexandriába hozta, hogy ezáltal is emelje tekintélyét és még jobban megnyerje a népnek bizalmát. Kr. e. 321. végleg megkapta Egyiptomot, melynek népe bölcs és mértéket tartó, kormánya folytán szivben már ugyis az övé volt. Élénk részt vett a diadochok harcaiban. Midőn Rhodust, melyet Demetrius keményen szorongatott, felszabadította, akkor kapta a Soter (felszabadító, megváltó) melléknevet. Most már zavartalanul szentelhette magát birodalma szellemi felvirágoztatásának, ami fényesen sikerült is. Tekintélyes, állandó hadsereg, jelentékeny hajóraj hirdette kifelé P. hatalmát, melynek központja Alexandria volt. Itt állította föl, maga is iró lévén, azokat a remek gyüjteményeket, melyek Musaion név alatt lettek az utókorra nézve irányadók és utánzandó minták és ugy az irodalomtörténet, mint a könyvtártan és az egész tudós világ rendszerének bölcsője gyanánt ismeretesek. Hires költők és tudósok (Philetas, Zenodotos, Hekataios, Eukleides) állandóan Alexandriában tartózkodtak, melynek szellem ugy az irodalomban, mint a művészetben bizonyos állandó és tipikus jelleget fejlesztett, melynek neve az alexandriai és melynek egyik monumentális emléke a hetven tudós által készült septuaginta-fordítás. P., akinek neve bejárta a művelt világot, 283. halt meg 84 éves korában. Utódja lett negyedik nejétől, a költők által ünnepelt Berenikétől született fia:
2. P. (II.) Philadelphos, szül. Kr. e. 309. Kosz szigetén, megh. 246. Tanítói Zenodotos a grammatikus és Philetas a költő voltak, az államügyekbe pedig maga atyja vezette be őt, ugy hogy benne sokoldalulag képzett, rendkivül tudós és szellemes uralkodó lépett a trónra. A népszerüséghez útját egyengették atyjának érdemei, melyeket azonban egyénileg utánozni nem igen tudott, mert bujasága és kicsapongásai elhomályosították jó tetteit és rossz például szolgáltak utódainak. Feleségét Arsinoét, a trákiai Lysimachos leányát, eltaszította magától és helyette feleségül vette saját hugát, aki ugyancsak Arsinoenak hivtak és testvérszerető mellékneve dacára testvéreivel éppenséggel nem testvériesen bánt el. Összeköttetésbe lépett Rómával és Etiopia felé kereskedelmi vállalatokat indított, melyek épp ugy kedveztek a kereskedésnek, mint ahogy fejlesztették a természettudományi ismereteket. Atyjának a tudósokkal, irókkal és költőkkel szemben követett példáját követte. Alexandriai gyüjteményeinek kincseit szaporította és gyarapította, magát Alexandriát templomokkal, szobrokkal és középületekkel díszítette.
3. P. (III.) Euergetes (a jótékony, azért, mert a persák által régebben elrablott istenszobrokat visszahódította), szerencsés háborukat viselt. Úrrá lett Sziriának jelentékeny részén és az ázsiai tengerpartnak számos görög gyarmatán. Nagy szabásu alakja volt a világtörténelemnek, aki katonái és hajói által jelentékeny politikai tekintélyt tudott magának biztosítani; tudományos expediciók, a kereskedelem ápolása útján pedig gazdaggá és világhirüvé tette Egyiptomot. Igy sikerült aztán az elődei által megkezdett poltikát tovább folytatni s ahellenizmusnak egész szellemi áradatát Alexandria felé terelni, megh. 221-ben. Utódja
4. P. (IV.) Philopator (apaszerető) alatt, akit másként Tryphon-nak (céda) is neveztek. Több közeli rokonát kegyetlenül eltávolíttatta, spártai Kleomenest megölette, azután pedig egészen átengedte magát a kicsapongásoknak és fajtalanságoknak. Nem volt szellem nélkül való, tragédiát irt, Homerost tanulmányozta s templomokat épített, de mindez érintetlenül hagyta kedélyét, mely egészen elmerült az ivásban és egyéb durva szenvedélyekben, mialatt az uralkodást saját hasznukat kereső és a népet kiszipolyozó kegyencek, első sorban Sosibios és Agathokles bitorolták. Megh. 204. Utódja
5. P. (V.) Epiphanes (a tiszteletre méltó) trónraléptekor alig volt több négy évesnél és a rómaiak gyámsága alatt kezdett uralkodni. Birodalmának bomlását némi részben a rómaiak akadályozták meg, minek folytán sikerült a népnek belső lázongásait végleg lecsillapítani, egyúttal pedig a Sziriával szemben kifejlődött hosszas politikai ellentétet házasság útján (P. feleségül vette Kelopatrát, Nagy Antiochos leányát) ha nem is eloszlatni, de legalább enyhíteni. Utóda lett fia
6. P. (VI.) Philometor, aki anyjának, Kleopatrának gyámsága alatt kezdett el uralkodni. Kormányzata idejét a baleseteknek és politikai csapásoknak egész sorozata tölti be. Titkos féltékenység által keletkezett és a rómaiak által ügyesen ápolt visszavonás kezdődött a voltaképeni király és annak testvéröcscse P. Physkon (a hájas testü) között, akit amaz már régebben társuralkodóul fogadott. Belső pártoskodás fészkelte be magát Egyiptomba, amit a rómaiak szivesen láttak, bár azért szinleg a fennálló hatalomnak pártját fogták. P. 144. halt meg a csatatéren, midőn országát annak természetes ellensége, Sziria ellen megvédelmezte. A trónon testvére és társulakodója,
7. P. (VII.) Physkon követte, aki rettenetes vérfürdővel kezdette uralkodását, melynek áldozatául esett megholt bátyjának fia és minden igaz hive. Kegyetlenségével annyira felingerelte maga ellen a népet, hogy annak dühe elől Ciprusba kellett menekülnie. Később visszatért és ismételte kegyetlenkedéseit, melyeket azonban nem sokáig gyakorolhatott, mert Kr. e. 117. meghalt. Utódja végő akarata értelmében felesége Kleopatra lett, aki elébb idősbik fiát 8. P. (VIII.) Soter Lathurost, majd nemsokára 9. P. (IX.) Alexandrost tette meg társuralkodónak, de csakhamar kénytelen volt amazt visszahivni, akivel 10 évig békés egyetértésben uralkodtak, ekkor azonban olyan gyilkos viszály tört ki közöttük, hogy Soter Ciprusba menekült s onnan tért vissza katonáival bosszuhadjáratra, mig Alexandros akkor hagyta cserben anyját, mikor legnagyobb szüksége lett volna rája. Igy aztán Alexandria népe visszahivta Sotert, Tébe ugyan testvérének állott pártjára, de azzal Soter hamarosan végzett. Meghalt 81. Utóda lett leánya Berenike, akit Sullának szorgalmazására összeházasítottak 10. P. (X.) 11. Alexandrosszal, aki Kosz szigetén született és nevelkedett. Boldogtalan frigyben éltek, a király nejét megölette s nemsokára maga is áldozatul esett a nép dühének. Vele szállott sírba a P.-ok igazi családja, mert az utánuk következők, aminthogy nem örökölték a dinasztiának hibáiban is megnyilatkozó erejét, ugy nem fakadtak annak valódi törzsökéből sem.
Említendők közülök: 11. P. (XI.) Nothos, még ismertebb az Auletes (fuvolás) melléknéven, melyet kedves hangszeréről kapott. Ő volt a hirhedett Kleopatrának (l. o.) atyja. Politikai magatartása olyan volt, hogy Egyiptomot már ekkor római tartományak lehetett tekinteni, amit a nép meg is érzett és ismételt lázongásokkal próbálta a gyülölt zsarnokot lerázni, de hasztalan. A római fegyvereknek mindig sikerült őt a trónon megtartani. A nép fellázadt és kérte a királyt, álljon élére és védje meg Róma ellen, de a gyáva Auletes vonakodott, mire elkergették és leányát Berenikét kiáltották ki helyébe királynőnek. Három év mulva a rómaiak visszahelyezték P.-t, kinek első teendője volt saját leányát kivégeztetni (55), akit azonban csak 4 évig élt túl. Végső akaratához képest két gyermekének, XII. P. (Dionyos)-nak és Kelopatrának együtt kellett volna uralkodniok. Ámde P., bárha csak 13 éves, mégis elűzte Kleopatrát. azután részt vett a mutinai háboruban, még pedig Caesar ellenében. Menekülés közben a Nilusba fulladt. Halála után (47) Caesar Egyiptom uralmát odaadta Kleopatrának és öcscsének, XIII. P.-nak, ki 42. meghalt. Kleopatrával aztán a másodrendü P.-ok is kihaltak. V. ö. Champion-Figeac, Annales des Lagides (2 köt., Páris 1819) és Lepsius, Zur Kenntniss d. Ptolomaeergeschichte (Berlin 1853).
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
