Nők emancipációja,
Nők emancipációja, nőkérdés (l. o.) megoldásának jelenkori törekvése, amely a nőknek a férfiakkal teljesen egyenlő jogi, társadalmi és politikai állapotokat akar biztosítani. A mult század utolsó negyedében Észak-Amerikában a függetlenségi harc idején kezdték követelni a nők számára a férfiakkal való teljes jogegyenlőséget s azóta minden kulturállamban találkoznak erre a célra való törekvések. A kérdés megítélésénél két szempont követel figyelmet: 1. az emancipáció szükségessége; 2. a nőknek erre való képessége.
Az emancipáció szükségessége csak olyan társadalmakban forog fenn, amelyekben akár etnikai állapotok, akár kereseti viszonyok következtében megszaporodott az olyan nők száma, akik a családi, illetőleg házassági állapoton kivül állva, kénytelenek megélhetésükről maguk gondoskodni. Az emancipációra való képességet pedig fiziologiai és pszichikai szempontból kell megitélni. Az kétségtelen, hogy a nők testi szervezete általában gyengébb a férfiakénál, lelki működéseik pedig olyan eltéréseket mutatnak a férfiak pszichikai tevékenységétől, amely az emancipációra nézve nem mondható kedvezőnek. Mindkét tekintetben nagy szerepe van a természeti sajátságoknak és az évezredek óta egyforma társadalmi viszonyoknak. Egyrészt ugyanis az adott természeti tipusok, másrészt az évezredek óta működő családi, gazdasági, társadalmi és különösen nevelési hatások már valósággal öröklődővé és tipus-jelleggé tették a nőknél a gyengébb testi szervezetet, a gyorsabb, de alacsonyabb foknál megállapodó testi és lelki fejlődést, az érzékenyebb, ingerlékenyebb kedélyt, az elvont, analitikus vizsgálatoktól való idegenkedést; ellenben kifejlesztették a szóban forgó hatások a mélyebb és gazdagabb kedélyvilágot, a fantáziát. Mindezen tények és körülmények állanak a nők nagy tömegeire, amelyeknek soraiból azonban egyesek nagy számmal válnak ki, amennyiben megfelelő antropologiai és társadalmi viszonyok között egy vagy több tekintetben elérik, sőt felül is mulják a velük hasonló nevelésü és állásu férfiak átlagát. A N.-nak azonban az a veszedelme, hogy hiányos indukció alapján általánosítják az ilyen kivételeket s aztán nagy méretekben törekszenek keresztülvinni olyan intézkedéseket, amelyek ilyen terjedelemben feleslegesek a társadalomra, és szükségtelenek, sőt károsak az illető nőkre nézve. Az egyedül helyes elvet e kérdés megoldásánál ugy kell felállítani, hogy semmiféle eszközzel nem szabad akadályozni az egyes nők emancipálását, de nem szabad azt általánosítani, még kevésbbé erőltetni. Nem lehet különben a N.-t a civilizáció haladásának tekinteni, mert hiszen maga a két nem közötti különbség és a vele járó képességbeli eltérés igen célszerü és szükséges munkamegosztást létesít, ami inkább elősegítheti a kultura haladását, mint a nemi különbségek erőszakos és mesterkélt nivellálása. Végre a jogok és kötelességek elosztását sem lehet teljesen egyenlő mértékben keresztülvinni, mert a nők nem vehetnek részt a legsúlyosabb polgári kötelesség teljesítésében, t. i. a haza védelmében. A N.-nak két eszköze van, a nők nevelése (l. Nőnevelés) és megfelelő törvényhozási intézkedések, mely utóbbiak közül a fontosabbak a következők:
Legelőször az Egyesült-Államokban ismerték el a nőknek vagyonuk és gyermekeik feletti jogait, mi után csakhamar következtek a többi szabadságok. Az üzleti életben teljes szabadságuk van az amerikai nőknek, s az a csodálatos, hogy az ó-világ népeivel ellenkezően, ezt a szabadságot nem annyira az alsó néposztályok, mint inkább a felsők használják fel jobban. A tanítóságon kivül, amely téren tulnyomóan ők foglalatoskodnak, sokan szép köztisztviselői karriert csinálnak. A postánál, a kincstárnál, a hadügyminisztériumban, a tengerészetnél, a biróságoknál nagy számu nő van alkalmazva. Ezrekre megy a nőorvosok és nőügyvédek száma, ezen kivül a tudományban is többen visznek közülük előkelő szerepet. Jelentékeny működést fejtenek ki a sajtó terén is, sokan vannak alkalmazva a vasúti szolgálatban és nagy számmal foglalkoznak földmiveléssel. Az unitáriusoknál, az univerzálistáknál, a quekkereknél, a kongregációkban és a methodistáknál lelkipásztori állásokat töltenek be. A választói jog kivételével gyakorolhatják az Egyesült-Állam-szövetség összes politikai jogait, sőt Wyoming és Colorado államokban ugy az aktiv, mint a passziv helyhatósági választójogot birják. A községi választásoknál pedig Kansas államban szerezték meg a teljes politikai jogképességet. - Ausztráliában némely gyarmaton csak a hajadon és az özvegy nőnek, másokban pedig minden teljes koru adófizető nőnek van községi választói joga. E mellett nagyon tevékeny részt vesznek a nők a gyarmatosítás munkáiban, ültetvényeket telepítenek be banánnal, ananászszal, kokuszszal, virágokkal, európai gyümölcs- és főzelékfélékkel, kávéval, cukornáddal. Önálló farmokat és vállalatokat létesítenek. Sokan működnek a különböző minisztériumokban, de ez állásaikat a férjhez menetellel elveszítik. - Indiában, ahol kevéssel ezelőtt még a szent könyvek olvasása is el volt tiltva az asszonyoknak, ma már egyetemi vizsgálatokhoz bocsátják őket s kiképezik orvosi, betegápolói, tanítói és nevelői pályákra.
Angliában a nő, még a férjes nő is, teljesen szabadon rendelkezik vagyonával és jövedelmeivel; gyermekeinek a férjjel egyenlő jogu gyámja s ebbeli jogát végrendeletileg reá ruházhatja másra is. A N.-nak legkiválóbb hive és vezére a nagy közgazdasági iró John Stuart Mill volt, aki már 1866-ban 1500 asszony által aláírt kérvényt adott be a parlamenthez a nők szavazatjoga érdekében, de az alsóház elvetette azt. A következő évben megalakult a National Society for Women's suffrage (Nemzeti társaság a nők szavazatjogáért) cimü egyesület, amely azóta majd minden évben kérvényez az angol parlamentnél. A nők választójogának legjelentékenyebb ellenzője Gladstone volt, ugy látszik azonban, hogy e politikai jog kivívása már csak rövid idő kérdése, mert az angol nők igen tevékeny részt vesznek a politikai mozgalmakban. A Primerose-League és a Szabadelvü Nőegyesület országos szervezettel működik e téren s ma már milliókra megy tagjaiknak száma. Egyéb téren már eddig is nagyon előrehaladt Angliában a N.; orvosok, tudós társaságok tagjai között sok nő van; nagy számmal alkalmazzák őket a postánál, táviróhivataloknál, a tanítói pályán, sőt gyárfelügyelők is vannak közülök. Az ipar, kereskedés terén nagyon jelentékeny munkásságot fejtenek ki. A legutóbbi foglalkozási statisztika szerint 331-féle szakmában vannak nők alkalmazva, s vannak közöttük olyanok, akik 4000-5400 frtnyi rendes évi fizetést húznak.
Franciaországban már 1863 óta nyitva van az egyetem a nők előtt s közülök sokan megszerezték a doktori címet. A francia állam legelőször alkalmazott nőket az állami postáknál és a táviróhivataloknál s ma ezeknek száma megközelíti a 10.000-et, a vasutaknál pedig több mint kétszer annyi nő van alkalmazva, a kereskedelemben fél millión, az iparban egy millión felül megy a működő nőknek a száma. A munkásnők és a női foglyok felett nőinspektorok viszik a felügyeletet. Szóval, a gazdasági és a szellemi téren igen jól, politikai tekintetben azonban rosszul áll Franciaországban a N. ügye. Jogképesség dolgában is hátra vannak a francia nők, amennyiben sem gyámságot nem viselhetnek, nem kötelezhetik magukat, 20-nál több személyből álló gyülekezetben nem vehetnek részt, férjes nők nem rendelkezhetnek sem vagyonukkal, sem jövedelmeikkel. Apasági keresettel nem élhetnek.
Németországban a nők nem lehetnek gyámok, csak saját gyermekük felett, a férj beleegyezése nélkül nem folytathatnak semmiféle üzletet, vagyonuk a házasság által a férj kezelésébe megy át s külön kikötések hiányában minden vagyon hozománynak tekintetik. A gyermekek neveléséről első sorban a férj intézkedik. A nőket kezelő hivatalokban alkalmazzák alacsonyabb állásokban, továbbá könyvelők, levelezők, fotografusok lehetnek magán vállalatokban. Rövid idő kérdése csak, hogy a nők előtt megnyittassanak az egyetemek, amikor valószínüleg az orvosi és tanári pályára készülhetnek. Az egyes német államokban e kérdésekre vonatkozólag kisebb-nagyobb eltérések vannak, a fentebbi adatok a legtöbb államban általánosak.
Olaszországban ugy a leány-, minta fiu elemi iskolákban nagyrészt nők tanítanak; az egyetemek nyitva vannak a nők előtt, akik közül sokan lettek orvosok; postánál, sürgönyhivataloknál is vannak alkalmazva. A községi választói jog nincs kiterjesztve a nőkre, de már hét ízben volt e tárgyban a képviselőház előtt kérvény. Vagyona és jövedelme felett az olasz asszony szabadon rendelkezik.
Ausztriában tanítónői, postai, vasúti és táviróhivatali állásokra alkalmazzák a nőket, ezeken kivül nagyon sok nő működik a kereskedelem és ipar terén. A legutóbbi időben már egyetemre is bocsátják s orvosi és tanári pályákra képesítik a nőket. Jogképesség dolgában az osztrák nők elég függetlenek, vagyonukkal s jövedelmeikkel szabadon rendelkeznek, a földbirtokos nőknek községi választói joguk van, amelyet azonban csak megbizottaik által gyakorolhatnak.
Hazánkban a nők jogképessége általában kevéssé van megszorítva; a fekvő vagyonuk után legtöbb adót fizető nők a községi képviselőtestületekben megbizottaik által gyakorolhatják szavazati és tanácskozási jogaikat: gyámi tisztséget viselhetnek; a férjes nők vagyonuk és jövedelmeik felett szabadon rendelkezhetnek. A közhivatalok közül tanítóságot viselhetnek, lehetnek a postának, táviró- és telefon-hivataloknak, a vasutaknak alkalmazottjai, bármiféle ipari s kereskedelmi vállalatokban szerepelhetnek, teljes korukban mindenféle terhes szerződéseket köthetnek s van szenvedő váltóképessügök is. A mult évben nyitották meg számukra az egyetemeket, ahol tanárokká és orvosokká képezhetik ki magukat. L. Nőkérdés és Nőnevelés.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
