Lágyulás
Lágyulás (malacia), gyüjtőnév a kórtanban mindazon kóros folyamatok összefoglalására, melyeknél a szövetek összeállása, konszisztenciája jelentékenyen, néha a szétfolyásig csökken. Régebben a L. külön kórtani egység, külön fogalom volt; ma azt a legkülönbözőbb folyamatok végső stádiumának tekintik. Mig p. régebben a gyomor-L.-t külön halálos betegségnek nézték, ma tudjuk, hogy az kizárólag halál után a gyomorfalzatnak megemésztetése következtében a gyomornedv által történik. Szövetlágyulás az élőben bekövetkezik: 1. az üteres vér odaáramlásának akadályozott volta vagy teljes megszünése után, ami iránt első sorban az agyállomány fogékony, legkevésbbé a csont; 2. a genyedésnek szövetoldó hatása alatt (tályogok, fekélyek); 3. zsíros elfajulás által, amikor a sejtek protoplaszmájának bomlásából képződik a zsír, p. foszformérgezésnél v. heveny sárga májsorvadásnál vagy az agyban üteres vérszegénységnél; 4. nyákos elfajulásnál, amely után u. n. lágyulási tömlők is származhatnak, p. az agyban, a tultengett pajzsmirigyben (guga, struma), vagy daganatokban, p. húsdaganatban (sarcoma); 5. az u. n. nedves üszkösödésnél; 6. az oly gyakori túrós gyuladások, gümős termények l.-ánál, ami vizfelvétel által történik és analogiába hozható a friss sajt későbbi lágyulásával és szétfolyásával; 7. a csont-L. (osteomalacia), mikor a csontok papirszerüen hajlékonyakká lesznek s ami nem egyszerüen a mészsók felszívódásában, hanem új, de olyan csontállomány képzésében is áll, melyben a mészsók le nem rakódnak. Főleg a csont-, a gyomor- és az agyállományra használatos még a L. szó, más folyamatoknál a kórtan az azt előidéző folyamat elnevezését használja. - L. a nyelvészetben a kemény (zöngétlen) hangoknak lágyakra (zöngésekre) való változása, p. lélekzés helyett lélegzés. L. Hangváltozás, Hangtörténet.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
