Japáni nyelv és irodalom.
Japáni nyelv és irodalom. A japáni nyelv a turáni nyelvcsaládhoz tartozik, mely a finn-ugorral és a töröktatárral a magyart is magában foglalja. Legközelebbi rokonai még nincsenek kiderítve. Meglepően hasonlít nyelvtani és mondattani szerkezetében a mandsu-nyelvhez. Hogy annyira elüt szókincsében a turáni nyelvtől, azon nincs mit csodálkozni, ha meggondoljuk, hogy vagy kétezernégyszáz év óta elszigetelve, távol rokonaitól, él szigetcsoport hazájában. Különféle, a khinai irásból alakított betüket használ a japáni irodalmi nyelv, mely meglehetősen eltér a társalgási nyelvtől. Ez az eltérés azonban a műveltek előtt nem képez akadályt, mert minden tanult japáni jól érti az irodalom régieskedő szójárását. A régi japániak eredetileg a III. századot és a khinai befolyást megelőzőleg, képirással éltek. Ezt a kezdetleges irásmódot a khinai betük váltották fel. Ebből alakították aztán minden valószinüség szerint a buddhista papok a VIII. sz.-ban a manjokannát (a tizezer levél irása), igy nevezve a Manjefusifu (tizezer levél) cimet viselő régi költeménygyüjteményről, mely ezekkel a betükkel van irva. Jelenleg a leghasználtabb irások Japánban az egyszerü katakanna 48 szótagjellel és a nehéz firakanna. Ujabb időben többen az európai latin irásnak akarnak hiveket szerezni; sokat tesz e tekintetben a Romajikai társaság, mely lapot is ad ki az uj irás terjesztésére. Az irodalommal foglalkozónak okvetetlenül szüksége van, ha a legrégibb, tisztán japáni műveken kivül egyébbel is akar foglalkozni, a khinai nyelvre, mert a khinai irodalom hatása mindenre kiterjed és óriási a khinaiból köcsönzött szók száma az irodalmi nyelvben. Japáni nyelvtanokat irtak az ujabbak közül a jeles francia japánolog de Rosny, Introd. á l'étude de la langue japonaise (Páris 1856, 4. kiad. 1872); Donker, Curtius Proeve eener japansche spraakkunst (Lejda 1857); Hoffmann, (Lejda 1868. hollandul és 1877. u. o. németül); Chamberlain, B. H. handbook of colloquial japanese (Tokijo 1888., II. kiad. 1889) és Simplified grammar of the japan. lang. (modern written style, London 1886); Noack, Lehrbuch der japanischen Sprache. Mit Uebungsstücken u. Glossar (Lipcse 1886); Lange R., Lehrbuch der japanischen Umgangsprache (Berlin 1890). Japáni szótárakat irtak: Hepburn, Japanese english and english japanese dictionary (Sangai 1872, 2. kiad.); Goskevics, Russzko japonszkij szlovar (Szent Pétervár 1857) és Japonszko-russzkij szlovar (u. o.); Pagés, Dictionnaire japonais français (Páris 1868); Santo, Dictionary of the japanese language (in japanese characters w. a brief explanation in english, Jokohama 1878); Satov és Massakáta, English-Japanese dictionary (2. kiad. London 1879); Lehmann (Tokio 1877). Itt említjük meg, hogy Bálint Gábor a kolozsvári egyetem tanára is egyik képviselője a japán-magyar nyelvrokonságnak s az Erdélyi Muezum-ban, valamint több értekezéseivel és felolvasásaival másutt is síkra kel ezen irány védelmére.
A japáni irodalom még kevéssé ismeretes Európában. Alig egy pár költői terméke van átültetve valamely európai nyelvbe. A japánok sokáig a khinai nyelvet tekintették az egyedüli tudományos és a magasabb röptü eszmék kifejezésére alkalmas eszköznek. Ugy uralkodott a tanultabb körökben a khinai, mint a középkorban nálunk a latin. Csak egy téren maradt meg a maga valóságában a japáni szellem munkája menten minden zavaró külső befolyástól. Ez volt a költészet. A legtöbb régi japáni költemény a Manjefusifu cimü nagy költeménygyüjteményben (Kr. u. 760 körül) van összeszedve. Ennél valamivel régibbek a Kozhiki (Kr. u. 712) és a Nihongi (Kr. u. 720) cimü régi történelmi művek, melyek a japáni archeologia legfontosabb forrásai, verses darabjai. Ezeket azonban a japániak nem számítják klasszikus verseik közé. Egy másik jelentékeny költői antologia Kokinsifu (régi és uj ódák gyüjteménye), melyet az előkelő származásu jeles japáni költő Tszurajuki válogatott össze 905. Hitomaro a japániak legünnepeltebb költője (meghalt 737.), költeményei a Tizezer levélben foglaltatnak. Egyedüli vetélytársa Akahito, kitől nevénél és a már említett gyüjteménybeli verseinél egyéb nem maradt az utókorra. Jeles klasszikus verselők még a buddhista főpap költő Henzeu és Narihira, egy Aho nevü herceg fia, mindketten a IX. sz.-ból. Jakamocsit (megh. 785.) szeretik legjobban a mostani japánok a klasszikus kori költők közül. Irónők is vannak elég számosan, ilyenek Hasibito, ki Zhijomei nevü mikádó (megh. 641.) leánya és Kautoku mikádó (megh. 654.) neje volt, továbbá Komacsi, kit a legnagyobb modern japáni tudós Mabucsi az első japáni költőnőnek tart. Rohamos hanyatlást mutat a klasszikus kor utáni japáni költészet. Gyermekes, éretlen utánzás és szőrszálhasogató mesterkéltség s terjengős bombasztikus irály jellemzik. Némi utóvirágzásként a buddhista papok karénekéből lirikus drámaféle fejlődött ki. A lantos költészet és a szinműirodalom mellett a regényirás is virágzik Japánban. Khinai mintára szerzett hosszadalmas történelmi regények, melyek olykor egészen khinai nyelven levén irva, alig számíthatók a szorosan vett japáni irodalomhoz és népszerü nyelven irt társadalmi beszélyek a népkönyvekkel együtt képezik annak fajait. Több népies elbeszélés található Mitford Tales of Old Japan cimü művében. Hiresebb történelmi regényeik Ivagi fejedelem élete (12 köt.), Otoba és Tanszitszi szerelmi kalandjai (2 köt.), A hét szerencsés és a hét szerencsétlen dolog (5 köt.). Époszaik sorából megemlítendő, mint egyik legbecsültebb, a Feike-nonogatari, a Feike dinasztia története 12 kötetben, mely 1183 után iratott. Enciklopédiákban igen gazdag a japáni tudományos irodalom. Ezek között első helyet foglal el a nagy khinai-japáni lexikon 105 kötetben (Jeddo 1714). Természettudományi művek olykor gazdagon illusztrálva, szép kiállításban mindennapi jelenségei a japáni könyvpiacnak. Számos természettudományt tárgyaló khinai mű, köztük a hires Pen-csao (31 köt., 1769) ujra átdolgoztatott. A khinai nyelv megtanulására bőven rendelkezik szótárak és egyéb segédeszközökkel. Hasonlókép vannak szanszkrit nyelvtanok és aino meg koreai nyelvet magyarázó szójegyzékek. A buddhizmus és Konfucius tana terjedelmes vallásos irodalmat teremtettek. Történelmi irodalmuk a japánoknak gazdagnak mondható, csak az a kár, hogy történelmi műveik többnyire száraz krónika stilban vannak irva.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
