Izland
Izland (Iceland), sziget az Atlanti-oceán és az Északi jeges-tenger szélén az É. sz. 63° 24´ és 66° 33´ és Ny. h. 13° 20´ és 24° 30´ közt, összesen 104785 km2 területtel, amelyből mintegy 42000 lakható. Partjait, főképen Ény-on, számos fjord teszi szakadozottá, bár nem annyira, mint Norvégiáét és Grönlandét, aminek okai a vulkáni kitötések és a partok lassu emelkedése. A nagyobb parti bemélyedések: a Faxa-fjördr és Breidi-fjördr, ezek közt fekszik az Ény-i félsziget, melyet 8 km. széles földszoros köt a sziget többi részéhez; továbbá a Hunafloi, az É-i oldalon, a Skaga-fjördr, Éyja-fjördr, Axar-fjördr amattól K-re, a Melrakka és Langanes-félszigetek közt a Thistill-fjördr. A K-i oldalon csak a Vopna- és a Horna-fjördr van. A D-i parton a lávaömlések a fjordokat eltüntették. A felülete K-ről Ny- és főképen Dny-nak lejtősödő, 470 m. átlagos magasságu fensik; alacsony részei csak itt-ott a partok mellett vannak. Bensejében a legnagyobb fensik az örökös hóval takart Vatna- vagy klofa-Jökull (7500-8000 km2), melynek D-i szögletében emelkedik I. legmagasabb hegycsúcsa az Oraefa-Jökull (1955 m.). A K-i partokat szegélyező hegylánc legmagasabb csúcsai a Bulandsfindr (1060 m.), Dyfrjöll (1128 m.). Az Ény-i részen a legmagasabb hegyek a Glamu-Jökull (901 m.), Ny-on a Snaefells Jökull (1433 m.). A Vatna Jökulltól Reykjanes-fokig a D-i part mentén huzódó hegylánc az I.-i vulkánok tengelye; ebben a legmagasabb csúcs az Eyjafjalla Jökull (1700-1818 m.), melytől É-ra fekszik I. legismertebb hegye a Hekla (l. o.). Az örökös hó határa e hegyeken 860-870 m.-nyi magasságban van. A glecserek sok helyen, p. a Skrid jöklar DK-en a partok közeléig érnek. A vulkánok óriási lávaömléseiről a nagy lávamezők tesznek tanubizonyságot; ilyen lávamező a Thingvalla, I. egyik legfestőibb része; az Odada Hraun, a sziget közepén; ebben van a legnagyobb, Askja nevü krater (58 km2), amelynek fenekén meleg vizü tű terül el. A bazalt oszlopsorok gyakoriak; legszebb a Snaefells Jökulléi. Vizei számosak; legnagyobb folyók a Thorse vagy Thjorsa, amely a Hekla környékének vizeit és az Olfusa a Gvitával, amely a gájzirok lefolyásait veszi föl; továbbá a Skjalfjandifliot, a Jokulsa és Lagarfliot. A Jokulsa alkotja I. legszebb, 60 m. magas, Dettifosnak nevezett vizesését. Tavai a Thingvalla Dny-on, a Myvatn É-on és a Diupalon, amely a tenger áradásával árad és apadásával apad. I.-ot hiressé teszik meleg forrásai, amelyek oly számosak, hogy vizük télen is meleg patakká alakul; köztük a legismeretesebbek a Blafell-hegy D-i részén levő gájzirok. Az éghajlat enyhébb, mint a sziget nevéből következtetni lehetne; de nagyon ingadozó. Reykjavikban az évi középhőmérsék 4,5°, Akreyriben 6,5°; a legmelegebb hónap (jul.) 13,5°, mindkét helyen, a leghidegebb hónap (febr.) 2,1°, illetőleg 6,2-fk. Ény-on azonban a partok mellett a jég néha csak aug. végével olvad el teljesen. Flórája részint grönlandi, részint skandináviai fajokból áll; a fák száma nagyon csekély, ami főleg a nagy szélviharoknak tulajdonítható. Egykoron gabonát termeltek rajta a lakosok, de most csak a D-i vidékeken találni igen kevés rozsot és árpát; a fő kenyértermék az ugynevezett sand havre, strand hvede és az izlandi moh; zöldséget is termesztenek, de a kenyér mégis ritka. E helyett a nagy kiterjedésü legelők virágzó állattenyésztést tesznek lehetővé; legtöbb a juh, amelyek jó gyapjut és kitünő húst szolgáltatnak; a teheneket főképen tejökért tartják; a lovak kicsinyek, de gyors futók; az 1770. importált rénszarvasok a sziget lakatlan részeiben tanyáznak. A fauna fajokban szegény, de egyebekben gazdag, különösen madarakban és rovarokban. Emlős csak kétféle van, az északi róka és az izlandi egér (Mus islandicus Nils). A kétéltüek ésd reptiliák teljesen hiányzanak. A halászoknak leggazdagabb zsákmányt a tőkehal, a hering, a Gippoglossus maximus, és a Scymnus borealis nyujt. Halászattal a lakosságnak körülbelül 12%-a foglalkozik; azonkivül részt vesznek a halászatban az angolok (főképen Great-Grimsbyből 1892. mintegy 60 kis gőzössel), az É.-amerikaiak (13 hajóval) és leginkább a franciák 167 vitorlás hajóval és 3170 emberrel. (V. ö. Pierre Loti regényét: Les Pęcheurs d'Islande.) A sziget hegyeiben ezüst-, réz-, vas- és ólomérceket találtak, de tüzelő anyag hiányában nem bányászszák; egyedül az oly ritka izlandi pátot keresik az Eski-fjördr É-i oldalán s a K-i part közepén és ként bányásznak Krisuvik környékén.
Lakosság, ipar és kormányzás. A lutheránus vallást követő lakosság száma (1890) 70927, 1 km2-re 0,7 lak., akiknek nagyobb része állattenyésztő. Az ipar egészen primitiv, minden család a maga mesterembere és ipari szükségleteit ki-ki maga látja el. A külkereskedelemnek (1892-ben 5,5 millió kroner) fő tárgyai a kivitelnél halak és halanyagok, besózott juhhús és gyapju, gyapjuharisnyák és kesztyük, tollak és lovak. A szárított halakat főképen Spanyolországba, a lovakat és gyapjut Angliába, a többi cikkeket Kopenhágába viszik. A bevitel főcikkei: gabona és őrlemények, sör, pálinka, só, tea, cukor, fűszerek, dohány, papir, üveg és vas- és réziparcikkek. 1874 óta külön alkotmánya van, amely szerint Dániával csak perszonális unióban van. A Kopenhágában székelő felelős miniszter kormányozza a Reykjavikban lakó főkormányzó (Landshövding) által. A törvényhozó testület (Althing) két házból áll; a felső házban 6 kinevezett és 6 választott, az alsó házban 24 választott tag ül. Közigazgatási szempontból két tartományra oszlik: D-i és Ny-ira (Sudur-, Vestur-Umdaemid) Reykjavik székhelylyel, 14 syslurral (járással) és 103 hrepparral (községgel) és É-i és K-ire (Nordur-, Austur-Umdaemid) Fridriksgafa székhelylyel, 7 syslurral és 66 hrepparral. 1882 óta a községi tisztviselők választásában a nőknek is van választó joguk.
Története.
I. szigete a kő- és bronzkorszakban lakatlan volt, első telepítvényesei a vaskorszakban kötöttek ki a szigeten. I.-ot (Dicuil óta) sokan annak a Thulenak tartották, melyet Pytheas fedezett volt fel a legtávolabbi É.-on. Ennek a nézetnek azonban Müllenhoff és Maurer szerint nincsen semmi alapja. A sziget legelső látogatói kelták voltak, kiket a VIII. sz.-ban ir barátok követtek, mig a lakosság zöme Norvégiából költözött oda. Midőn a norvégek Kr. u. 860-870 között Naddodr, Gardar és Floke-Vilgardarson hajósoktól hirét vették a szigetnek, egy Ingolf nevü norvég egész rokonságával 870. I.-ra költözött, ahol 874-ben Reykjavik városát alapította. A szigetet magát a partjain észlelt zajló jég után I.-nak (Eisland, valamint Snealand a. m. hóországnak) nevezték el. Ingolf nyomain más norvégek is felkeresték a szigetet, különösen abból a célból, hogy Harfagr Harald király elviselhetetlennek látszó igája alól meneküljenek. Az uj gyarmatosok eleintén államot nem alkottak, hanem ősgermán szokás szerint szétszórtan fekvő házaik- és majorjaikban külön életet folytattak. Később azonban a szomszédok mégis érintkezésbe léptek egymással és ez időtől kezdve önválasztott biráikra és a templom főnökeire (Godi) hallgattak. Csak 930. lépett életbe az első állami szervezet és az egész szigetre vonatkozó közjog, Ulfliot törvényhozó fáradozásai folytán. A köztársasági államforma lelke az Aldding (Althing) volt, vagyis a szabad és tapasztalt férfiak gyülekezete, melyben 144 tag vett részt; ezek közül a 39 Godi döntő szavazattal, a többi tag csak véleményező joggal birt. Nemesség nem létezett, de a vagyonosabb szabadok a dolog természete szerint több befolyást gyakoroltak, mint a kis paraszt v. zsellér. Az Aldding minden nyáron 14 napon át tanácskozott a Thingvalla-síkon; ott hozták a törvényeket és ott szabták ki a büntetéseket. Az egyetlen tisztviselő (a lögsögumadr a. m. törvénykimondó) e gyülésen számolt be és vonatott felelősségre, ami eléggé gyakran történt. 965 óta az egyes kerületek élén is állottak bár kisebb rangu thingek, 1004. pedig Njal mint legfelsőbb törvényszéket az u. n. Ötösök-tanácsát alapította meg. Egészben véve azonban az alkotmányos és politikai élet, különösen a nagy távolságok és a zord klima következtében, csak gyöngén lüktetett, a közigazgatás pedig semikép sem indult fejlődésnek.
A X. sz. legvégén a kereszténység terjedett el a szigeten. Tryglavson Olaf norvég király 3 hithirdetőt küldött I.-ra, kik oly sikerrel hirdették az evangeliomot, hogy az Aldding az 1000. évben a keresztény hitet államvallás rangjára emelte. Az első püspökség mind a mellett csak 1080. alapíttatott Skalholtban és Gizurr volt az első püspök. Ő rendelte el a tizedet és ő alapította a második püspökséget is Holarban. De az egyház szervezete nem felelt meg a keresztény Európában uralkodó kánoni szabályoknak és a celibatust hirből sem ismerték az I.-i papok. Az uj egyház eleintén a bréma-hamburgi érsekségnek, 1183 óta a lundi és végre a drontheimi érsekségnek volt alárendelve. A keresztény vallás kiséretében a latin nyelv és a Ny.-európai műveltség is behatolt I.-ba, s ott termékeny talajra talált. - Az anyagi haladás terén a sziget ujabb felfedezéseknek lett kiindulási pontja. Vállalkozó s vakmerő lakosai nem pihentek. Egyikük, a «vörös» Erik, 982. Grönland szigetére bukkant, amelyen más I.-i kivándorlók három évvel később több gyarmatot alapítottak. Herjulfson Bjarne, kit 986. a szélvész messze nyugatra vetett, É.-Amerikának partvidékét pillantotta meg, melynek behatóbb kutatására 1000. Erik fia, Leif Erik vállalkozott. (L. Amerika története I. köt., 548. old.) A «Helluland», «Markland» és «Vinland»-nak elnevezett É.-amerikai partvidék és I. között ezóta meglehetős élénk kereskedelmi összeköttetés állott fenn, mely azonban a XIV. sz.-ban fokozatosan megszünt, sőt a század vége felé már e felfedezések hire is feledésbe ment.
Élénkebben és tartósabban alakult az I. és É.-Európa közötti összeköttetés és Norvégiának befolyása. Az előkelőbb izlandi családok közötti versengés (Sturlunga-harcok) lehetségessé tették V. Hakon norvég királynak, hogy a szigetnek előbb egyházi, majd politikai kiváltságait 1219 óta lépésről-lépésre aláássa és az egyes főnököket (Jarl) pénzzel hódolatra birta, mignem utódja, VI. Magnus a szigetet 1264. végre tényleg Norvégiához csatolta. Midőn a norvég trón 1380. a dán királyok hatalmába került, ezek I.-nak is urai lettek 1814. pedig, a bécsi kongresszus értelmében, Dánia tartotta meg I.-ot. Ami a külkereskedelmet illeti, a norvég királyok ugyan a többi külföldi államokkal való kereskedést eltiltották, mi azonban angol és dán csempészeknek nem igen imponált. A dán királyok korában, különösen 1450 óta a Hansa hajói jelentek meg I. partjain, ahol liszt, élelmi szerek és sörért besózott halakat cseréltek be. A tudomány és művészet a XIV. sz. vége felé egyre hanyatlott, a reformáció behozatala (1540) óta azonban ujra lendületnek indult. Nem kevésbé az oktatásügy. 1551. a prot. vallás lett az uralkodó vallás. 1627. algeriai kalózok kötöttek ki a szigeten és szörnyü vérengzést vittek véghez a védtelen lakókon. A XVIII. sz.-ban 61-szer kellett éhséggel küzdeniök. 1750 után több rendbeli tudományos és társadalmi társulat alakult a szigeten. Az angol-dán háboru folyamában (1809 jul.) egy Jörgensen Jörgen nevü dán szökevény angol hajósok közreműködésével meglepte a fővárost és másfél hónapig bitorolta a legfőbb hatalmat. Elvégre azonban saját angol kisérői üzték el a hencegő kalandort. 1824-1825. ujra nagy éhség pusztított a szigeten, mely a Hekla kitöréseitől és gyakori földrengésektől is sokat szenvedett. 1843. a dán kormány az ősrégi népgyülést, az Alddingot feloszlatta és modernebb szervezetü képviselőházzal kedveskedett a sziget lakóinak. Ezeknek azonban az oktrojált alkotmány nem kellett, ami hosszadalmas és makacs viszályokra vezetett, melyeknek csak az 1874 jan. 5. szentesített demokrata alkotmány vetett véget. Azóta csak kevés ujabb törvényt hoztak I.-on. 1882. a 25 éven felüli, önálló állással biró, hajadon nőknek községi és egyházi kérdésekben a választójogot szavazták meg, 1884-ben pedig minden földbirtokost az általa fel nem használt birtoknak bérbeadására kötelezték. 1874 aug. 2. ülték meg a sziget lakói a sziget gyarmatosításának 1000-dik évfordulóját.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
