Index librorum prohibitorum

Full text search

Index librorum prohibitorum (lat.) a. m. titlott könyveknek lajstroma. Igy nevezik azoknak a könyveknek jegyzékét, amelyeknek olvasása a kat. egyház hiveinek tilos. A könyvtilalom a reformáció óta rég ért nagyobb terjedelmet. Az eslő Indexet (annyiban első, amennyiben a korábbi lajstromokat katalogusoknak nevezik) a római inquizició IV. Pál pápa alatt 1559. tette közzé. Betürendben szerkesztett 3 osztálya volt. Az első magában foglalja azoknak aziróknak neveit, kiknek minden művei eltiltvák; a második osztályban egyes tilos művek, a szerzők megnevezésével; a harmadik osztályban névtelen szerzők. Ez az I. tartalmazza továbbá a tilos bibliakidásokat, valamint 61 könyvkiadónak nevét, kik eretnek könyveket nyomtak. Az I.-ot a tridenti zsinat átdolgoztatta s bővítette. Azóta az I. számos uj, bővített kiadást ért. A könyvtilalom joga a pápát illeti, aki azt az u. n. Congregatio indicis által gyakorolja. Ez a kongregáció adja a tilos könyvek olvasására való engedélyt is. A kongregáció egy bibornok elnöklete alatt világi és szerzetrendbeli papságból kiszemelt consultorokból áll. Egyik tagja a palatii magister. Határozatait pápai megerősítés után Rómában (in acie campi Florae( hirdetik ki. Az I. különbözik az Index librorum expurgandorum v. Index expurgatorius, azoknak a könyveknek lajstroma, melyeknek csak bizonyos, botrányosaknak talált helyei a meglevő példányokban s az uj kiadásokban törlendők.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT