Ind filozofia,

Full text search

Ind filozofia, kezdetét mély homály födi. A történelmi érzék hiánya, mely egyik legjellemzőbb vonása a sok tekintetben gazdag ü-ind művelődésnek, nem engedi meg, hogy az egyes filozofiai rendszerek keletkezésének idejét pontosan meg lehessen határozni. Körülbelül ezer évvel a mi időszámításunk előtt, a Védák korában a biráló szellem már kétségbe vonta a sok isten létezését. A Rigvéda és az Atharvavéda bolcsészeti eszmékkel foglalkozó meglehetős homályos irályu, gyarló logikáju himnusaiban a teremtett dolgok és az isteni lények sokfélesége egy felismerhetetlen alapegységre vezettetik vissza. Először mitologikusan fogták föl ezt az alapegységet és Pradsápati a. m. a teremtmények ura neve alatt tisztelték a világ teremtőjét. Pradsápati maga magából, vagy jubban mondva lénye egy részének átváltoztatásával hozta létre a mindenséget. A világ teremtésének az okát ugy magyarázzák, hogy Pradsápati utódokat akart és sokféle akart lenni. Céljának elérésére az ind gondolzásmódnak megfelelőeg önkinzással tevén matá érdemessé, teremtette ezt a világot vagy mint azt az indek mondják, ezeket a világokat (imán lokán aszridsata). Mások a teremtésre előkészítő vezeklést (tapasz a. m. forróság, hő) oda magyarázzák, hogy azzal a hőséggel a világtojást, a Hiranja garbhát költötte ki. Pradsápatit a teologiai világnézetnek jobban megfelelő. Brahman, az istenített ima váltotta föl. Ebből keletkezett a legfőbb lény, a minden vallásos szinezettől ment Purusa (ember-szellem), Prana (élet) és a legtalálóbb Atman (maga) bölcsészeti fogalma. Az Upanisádokban egyértelmü szóként használják a filozofiai Atmant és a teologiai Brahmant. Idők folyamán panteisztikus alakot öltött magára ez az eszményített egy isten hivés. Az Upanisáodk tanítása szerint minden ember benső lényege azonos a mindent átható őserővel, az Atmannal. Hat ortodox bölcsészeti rendszert találunk a védákra következő korszakban (Kr. e. 500). 1. Mímánszá (kutatás, vizsgálat), ez tulajdonképen nem is filozofiai rendszer s csak a Védántávali összefüggése folytán kerül a bölcsészeti rendszerek közé. Tárgya az örök időktől fogva létező teremtetlen. Véda magyarázata. Beszél az áldozati ceremóniákról és az azokért járó jutalmakról. 2. Védánta (a Véda vége) vagy más néven Sariraka-mímánszá (a megtestesülés vizsgálata), olyan viszonyban áll Deussen szerint az Upanisádokhoz, mint a keresztény dogmatika az ujszövetséghez. A védánta alapelve egyéniségünk azonossága Brahmannal. Brahman mellett nincs más igazán létező, ezért a Védánta tanát röviden a kettőstelenség tanának (advaitaváda) nevezik. 3. Njája (szabály, rendszer, logika), Gotama észszerü tana, mely a gondolkozás törvényeivel, a logikával foglalkozik, 16 logikai fogalmat sorolva föl. Eleinte mit sem tudott a teremtő istenről s csak később lett teisztikussá. 4. Vaisesika (sajátságos, különös), a dolgok természettrudományi osztályozásán alapuló filozofia. Alapítója, bizonyos Kanáda (a. m. parányevő, valószinüleg csufnév) szerint az egész világ természetes uton isten nélkül egyes parányokból alakult. Hat osztályba sorozza dolgokat tulajdoságaiknak megfelelő módon; ezek: az anyag, minőség, mozgás v. cselekvés, közösség, különbség, elválaszthatatlnaság. Ehhez a hathoz járult még a nemlétezés (abháva) kategoriája. A lélek öröktől való helyhez és időhöz nem kötött valami. Az emberi elme gyarlóságát azzal igyekszik érthetővé tenni, hogy a tökéletes lélek a beső gondolkozó közegen, a manaszon át látja a tárgyakat, mely utóbbi parány létére egyszerre csak egy tárgyat tud felfogni. 5. Számkhja (fölsorolás), ateista, a többi bölcsézeti rendszerektől igen letérő racionalisztikus tan. A számkhja bölcsészet a legkövetkezetesebb pesszimizmus, mely mindent árnyoldaláról tekint. Minden öntudatos élet csupa szenvedés. A boldogság valóságban nem létezik. Az ujra meg ujra születés és halál a lélekvándorlás utján az emberiség legnagyobb átka. Teremtő istenséget a Számkhja nem ismer, minden létező az örök ősanyagból (prakriti) származik. Ez az ősanyag egysége és oszthatalnasága dacára három különböző elemből áll, ezek a hárum gunák: a) Szattva (jóság); b) Radsasz (szenvedély); c) Tamasz (sötétség). A teremtés ugy történik, hogy a három guna egyensúlya megzavartatik, egyik v. másik tulhatalomra akar szert tenni. Ekkor létre jövén a mindenség, egy ideig működésben marad a teremtő erő, ez a világrend fennállásának (szthiti) korszaka. A fennállást a visszafejlődés (pratiszamcsara) követi. Lassan-lassan egyensúlyba jönnek a gunák és az ősanyag a teremtés előtti állapotába tér vissza és ott marad, míg a teremtés ideje elérkezik, mikor is a leirt módon ujra alakul. Ez a természeti erő örök játéka. 6. Joga a számkhja bölcsészet teisztikus szellemü átalakítása gyakorlati irányban. A Joga lényege az ember érzékeinek a külvilágtól elfordulása és gondolatainak benső koncentrálásában áll. Ezzel a magában mélyedéssel Patandsali, a Joga-rendszer irásba foglalója szerint természetfeletti hatalmat szerezhet az ember. A hat ortodox filozofiai iskola mellett számos eretnek tan is létezik. Az eretnek bölcsészeti renszerek közül nevezetesebbek: 1. Csarvaka tanítása, mely nem egyéb mint az ind materializmus a maga ridegségében. Egyedül az anyagot ismeri el létezőnek, mely a négy elemből van összetéve. Magától érhetőleg minden természetfelettit tagad. Az ember célja az érzéki élvezet. A Védák ostoba, egymásnak ellentmondó fecsegések. A Véda-kutatók közönséges csalók. Tanának sivársága kiállja a versenyt a modern anyagelviséggel. 2. A buddhizmus (1. o.). 3. A Dsainak, a dsina követői (1. o.).

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT