Buvárkészülékek
Buvárkészülékek oly műszerek, melyek segélyével az ember huzamos ideig a viz alatt tartózkodhatik. Ilyen műszer a buvár-harang, nagy harangalaku üvegedény, mely nyilásával lefelé fordítva a viz alá sülyesztetik. A harang belső üregébe szorult levegő nyomása nem engedi a viz beléhatolását, de egyszersmind arra is szolgál, hogy a buvár a lélekzetvételhez szükséges levegőt megkapja. Ha a harang feneket érve alsó nyitott részével a viznek nyomása által a talajhoz szoríttatik, ugy a harang által elzárt tengerfenéken a buvár szabadon mozoghat ugyan, de a harangból ki nem mehet, minélfogva a szükségképen viz alatt végzendő munkának lehetősége igen szük korlátok közé szorul s hajótesteknek javítása, vagy oly munka, mely a harang felett vagy tőle oldalt volna foganatosítandó, általában kivihetetlen. E műszer már a XVI. sz.-ban is ösmeretes volt és hiányosságánál fogva igen sok javításon ment keresztül. Többek között egy légszivatytyuval látták el, mely a harangban lévő, a buvár .által már felhasznált levegőt volt hivatva pótolni és ez által a viz alatt való tartózkodhatásának idejét meghosszabbítani, de a tengerfenéken való azabad mozgás minden javítás dacára is korlátolva maradt amiért is a buvárharang mint ilyen .a mai nap már elvesztette jelentőségét, s hasonló szerkezettel biró viz- és légmentes hengereket ma már csak víz alatt végzendő építkezéseknél, különösen a hidak kő-oszlopainak lerakásánál használnak, de itt is csak oly esetekben, ha a viz nem nagyon mély.
1. ábra. Buvárkészülék
Oly buváröltözéket, mely a viz alatt való szabad mozgást lehetővé teszi, az angolok találtak fel, de ez is hiányos, amennyiben a lélekzésre szükséges levegőt a légszivattyu a buváröltözékbe nyomja, ezt felfujja és ez által a buvárt folytonosan a viz felszinére való jövetelre készteti. Ennek ellensulyozására szükséges volt a buvárt ólomsulyokkal felszerelni, mi ismét a mozgékonyság rovására történt.
Rouquairol-Denayrouze franciának sikerült oly buváröltözéket készítenie (l. az 1. ábrát), mely most általánosan használatos és minden tekintetben kielégítőnek mutatkozik. E buváröltözék bő, vizálló gummiszövet öltözetből üveglencsékkel ellátott rézsisakból; nehéz ólomtalpakkal biró bőrsarukból és a lélekző készülék, az ugynevezett aeroforból áll, mely utóbbit a buvárnak hátára kötik. A lélekzésre szükséges levegőt légszivattyuval először az aeroforba, ez erős és üres fémhengerbe nyomják, melynek önműködő szelepei vannak. E szelepek a viz és a sürített levegő nyomásainak alapján akként vannak szerkesztve, hogy bármely mélységben is csak egy-légköri nyomás feszítő erejével biró levegőt bocsátanak azon közvetítő csőbe, mely az aerofortól a fejsisakon át a buvár szájába vezet, és ezt is csak akkor ha a buvár a lélekzetvételnél a levegőt magába szijja, ellenkező esetben midőn a buvár a már felhasznált levegőt kileheli, a szelepek bezárulnak és egy másik, az aerofor felső részén lévő gummiszelep nyílik ki, melyen keresztül a lehelet a vizen keresztül elillan. Egy és ugyanazon szájcső szolgál tehát a ki- és belélekzésre, de a orrnak igénybe vétele nélkül, minthogy az orron kibocsátott levegő a buváröltözéket felfujja és már két lélekzetvétel után a buvárnak a viz felszinére való emelkedését okozza.
2. ábra. Buváröltözet.
A viznek nyomása minden 10 m. mélység után egy ily légköri nyomással fokozódik azért tehát hogy az aerofornak szelepzete működjék, az aeroforba oly sürített levegőt kell szivattyuzni melynek feszítő ereje egy légköri nyomással nagyobb, mint a viznek nyomása. Igy 3 légkörnyomásnyi feszítő erejü levegőt 20 m., 4 légkörnyomásnyi feszítő erejü levegőt 30 méter mély vizbe stb. E légnyomásnak és a viz mélységének éber ellenőrzése mellett a buvár könnyen és minden nagyobb testi megerőltetés nélkül mozoghat a viz alatt, és végezhet bármely munkát. Ily buváröltözékkel gyakorlott buvár már másfél órán át is tartózkodott a viz alatt a nélkül, hogy a viz felszinére jött volna, rendszerint azonban félóra vagy háromnegyed óránkint szoktak pihenőre fel-feljönni. A legnagyobb mélység, amelyre ilyen buváröltözékkel alászállani lehet, 40-45 m., azontul a viznek nyomása a testnek véredényeit támadja meg, és a végtagoknak rögtön beálló bénulását vagy hirtelen halált is okozhat. A buvárral való értekezés vagy kötéI-rángatása által adott jelekkel történik, mely kötél a buvár derekához van erősítve, vagy pedig egy gummi szócső áItal, mely a rézsisakhoz vezet. A tengerfenéknek megvilágítása céljából egy külön légvezető csővel ellátott olajlámpa vagy pedig villamos lámpa van használatban. Hogy a buvár még a légszivattyutól is függetlenül mozoghasson, ujabb időben légtartókat készítettek, melyek erős, de aránylag könnyü fémhengerekből állanak. E légtartót mely kellőleg sűrített levegővel van megtöltve és amelyből egy légcső az aeroforba vezet, a buvár magával viszi a viz alá s belőle kapja az aeroforon át a lélekzetvételhez szükséges levegőt.
A tűzoltóságok a füst és hőség ellen szintén használnak B.-t (l. a 2. ábrát), kivált oly tüzeknél), amelyeknél a hely zárt volta miatt a füst nagyobb tömegben benszorul, p. a pincetüzeknél. Ezen öltözetekben a tűzoltó nemcsak a füst ellen van védve, hanem a hőség ellen is védekezhetik, amennyiben egy a fejburával összefüggő tömlődarabon át a fecskendő vizsugara a fejburára vezethető s ott szétoszolva az egész testet mintegy vizköpenynyel borítja el. A légszállító tömlő néha a vizszállító tömlő belsejében nyer elhelyezést; sőt biztosító, illetve villamos lámpa s csengő is hozatott kapcsolatos használatba az öltözettel, úgyhogy a buvár a kivül állókkal villamos csengőjelekkel közlekedhetik s a légszivattyuzást szabályozhatja avagy segélyt kérhet A berlini tözoltóságnál az Oestberg és Greiner-féle, a magdeburgi tűzoltóságnál a Stolze-féle öltözetet használják. Buváröltözetek készítésében Bremen S. kieli cég tett szert hirnévre.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
