Adolf
Adolf (gót nyelven «Athaulf»), több német fejedelem neve. 1. Nassaui A., német király , szül. 1250 körül, II. Walram nassaui grófnak, e vitéz és müvelt lovagnak fia. Megh. 1298 jul. 2. Midőn a német választófejedelmek Habsburgi Rudolf iránt való ellenszenvük miatt Rudolf fiának, a hatalmas Albrechtnek mellőzésével, teljesen gyönge fejedelmet kerestek, olyant, kinek üstökét markukban tarthassák, Nassaui Adolfon akadt meg szemük. Miután A. nemcsak az elődje által tett igéreteket erősítette meg, hanem még sokkal többet igért, nevezetesen vámok szedésére jogosította föl a rajnamenti három érseket, a választófejedelmek 1292 május 5. csakugyan A.-ot emelték a királyi székbe. Ezzel ugyan sem A., sem választói nem nyertek sokat. A leghatalmasabb fejedelem, Osztrák Albrecht, csak látszólag ismerte el A.-ot új urának, a városok pedig a főpapságtól választott fejedelem iránt eleitől bizalmatlanságot tanusítottak. Hogy mégis némi tekintélyre tegyen szert, A. I. Eduárd angol királylyal szövetkezett a túlhatalmas francia szomszéd ellen; csakhogy a kapott angol segélypénzeket saját céljaira használta föl és a franciák ellen megigért segédhadat nem küldte el Eduárdnak. Hogy pedig a választófejedelmek igája alól fölszabaduljon, ő is, Habsburgi Rudolf példájára és adott szava ellenére, családi hatalom megalapítására törekedett. E célból Meiszenés Osterlandra, továbbá pedig Thüringiára vetette szemét, melynek fejedelme, az «elkorcsosult» Albrecht, hogy gyülölt fiait az örökségből kiforgassa, Thüringiát szerződésileg a királynak eladta. A. ezek után kis hada élén Thüringiába vonult, hogy a tartományt elfoglalja, de Albrecht fiai (Frigyes és Diezmann) által 1294, és 1296-ban visszaveretett; Meiszent és Osterlandot ellenben hatalmába kerítette. Ekkor azonban a bosszús választófejedelmek Osztrák Albrechttel alkudoztak oly célból, hogy ez a szószegő fejedelmet megbuktassa. Albrecht szívesen fogadta a meghivást és vejétől, III. Endre magyar királytól támogatva, A. ellen vonult, kit a választófejedelmek Mainzban letettek volt. Göllheim mellett, az ú. n. «nyulak halmán» ment végbe az a véres lovag-csata, melyben A. életét vesztette. A hagyomány szerint maga Albrecht szúrta őt agyon. Tetemét előbb a rosenthali kolostorba, 1309-ben pedig a speieri császári sirboltba helyezték örök nyugalomra.
2. II. A., Holstein grófja, a Schauenburg-család sarja, 1128-ban vette át apai örökét. Birtokát III. Konrád alatt elvesztette s csak 1142-ben nyerte vissza, miután a császár Oroszlán Henrikkel, a velfek fejével kibékült. Grófságában a kereszténységet terjesztette, miben különösen Vicelin hittérítő támogatta. Barbarossa Frigyest 1159-ben Olaszországba kisérte, Oroszlán Henriket pedig 1164-ben támogatta seregével az obotritek ellen; 1164 jul. 6. e hadjáratban Demmin táján elesett. (Allgem. Deutsch Biogr. I. 92.)
3. VIII. A. Holstein grófja és Schleswig hercege, a Schauenburg család sarja, szül 1401. meghalt 1459 dec. 4. Az uralkodásban idősebb testvérét IV. Henriket követte. Sikerrel küzdött Dánia ellen, s 1435-től békében birta Schleswig hercegségét dán főhatóság alatt. 1448-ban a dán koronával kinálták meg; nem fogadta el, hanem kivitte, hogy helyébe Keresztély unokaöcscse Oldenburg grófja, választassék meg királynak. Ez megerősíté az V. Valdemár által adott alkotmányt, mely szerint Schleswig hercegség Dániával s a dán koronával sohasem fog egyesíttetni. VIII. A. gyermektelenül halt el s vele kihalt a schlesvig-holsteini nemzetség férfiága.
4. A. Frigyes, svéd király; Holstein-Gottorp hercege, szül. 1710 máj. 14., megh. 1771 febr. 12. Mint Lübeck püspöke, orosz befolyással svéd királylyá választatott 1743 máj. 23-án (az abói béke u. is csak e föltétel mellett köttetett). Trónját csak l. Frigyes halála után 1751 ápr. 6. foglalta el miután az 1720-iki államtörvényt esküvel erősíté meg. Középszerü tehetségü, gyenge jellemü ember volt, ki a fenhéjazó főnemességgel nem birt s az ország ügyeire ugyszólván semmi befolyást sem gyakorolt. Csak miután lemondásával fenyegette a nemeseket, hivta össze a nemesekből alakult tanács a rendeket (1768) és csak most sikerült az udvarnak az angol befolyás alatt álló uralkodó pártot, a «sapkások»-at megbuktatni. A rendek a királyi pár adósságainak kifizetését is elhatározták. Utóda volt fia III. Gusztáv. V . ö. Carlsson Sveriges Historia, Gejer és Fryxell ide vonatkozó svéd történeti műveit.
5. A. (Vilmos, Károly, Ágost, Frigyes), volt nassaui herceg, jelenleg Luxemburgi nagyherceg. Született Wéilburg várában (melyben az utolsó magyar nádor, István is élt) 1817 julius 24. Fia I. Vilmos hercegnek szász-hildburghauseni Lujza hercegnővel kötött első házasságából. Korán belépett az osztrák hadseregbe, melyben a táborszernagy rangjáig felvitte. 1839 aug. 20-án vette át Nassau kormányát, melyet az uralkodó reakció szellemében gyakorolt, birodalmi ügyekben pedig Metternich befolyása alatt állott. 1844-ben nőül vette Erzsébetet, Mihály orosz herceg leányát; ennek 1845-ben történt halála után pedig anhalti Adelheid hercegnővel kelt egybe (1851 ápril). E házasságból két gyermeke született, Vilmos trónörökös és Hilda hercegnő. Az 1864-iki dán hadjáratban az egyik birodalmi dandárt vezényelte. Belügyi kormányában mindvégig ellensége volt a szabadelvü eszméknek. Az 1866. évi háboruban Ausztria részére állott, amiért Bismarck, noha a nassaui csapatok csatában sem vettek részt, a hercegséget Poroszországba bekebelezte, mi ellen a Bécsbe költözött herceg eleintén tiltakozott; később 9 millió tallér végkielégítés mellett trónjáról véglegesen leköszönt. Nagyterjedelmü magánbirtokait, vadaskertjét és gyönyörü kastélyait az 1867 szept. 22. kötött szerződés értelmében visszakapta. Azóta a telet Bécsben, a nyarat a Taunusban fekvő csodaszép «Königstein» villájában szokta tölteni. A német császári udvarral szemben tartózkodó, bár nem ellenséges magatartást tanusított. 1885-ben a bádeni nagyhercegség örököse A. leányát, Hildát jegyezte el; e házasság által a nassaui és Hohenzollern-család rokonságba lépett egymással. III. Vilmos, Németalföld királyának halála esetére, ki már régebben gyengélkedett, a Németalföld és Luxemburg között fennálló perszonális unió véget érvén, a luxemburgi nagyhercegség trónjára Adolf herceg emelhetett első sorban törvényes igényt. 1889. tavaszszal Vilmos király oly sulyosan megbetegedett, hogy Németalföldön ideiglenes kormány alakult, a luxemburgi kamara pedig elhatározta, hogy ideiglenes kormányzónak A.-t hivja meg, mint törvényes örököst. Adolf elfogadta a meghivást és 1889 ápril 10-én Luxemburgba csakugyan bevonult. A következő napon pedig esküt tett az alkotmányra. Ekkor III. Vilmos váratlanul annyira fölépült, hogy máj. 3-án ismét átvehette az ország vezetését; A. tehát kénytelen volt Luxemburgból megint távozni. 1889 november havában azonban III. Vilmos ujból súlyos beteg lett és nov. 25-én meghalt. A. herceg (dec. 8.) véglegesen elfoglalta új trónját és letette az esküt. Fia és örököse Vilmos, szül. 1852 ápril 22-én, az osztrák-magyar I hadseregben az őrnagyi rangig vitte.
6. A. György, Schhaumburg-Lippe hercege. szül. 1817 aug. 1. Az uralkodásban György apját követte 1860 nov. 21. 1866-ban Poroszország pártjára állott, a háboru után pedig tagja lett az északi német szövetségnek; 1870. a német birodalom fejedelmeinek sorába lépett. Neje Hermina, waldeck-i hercegnő.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
