Belső és körutak.
Belső és körutak.
A város belterületének kiterjedése az 1907. év végén 650 kat. hold, vagyis 374 hectár volt és ezen van 78 tér, utcza és köz, mintegy 36 km. hosszúsággal és kb. 112 kat. hold (64,45 hektár) területtel. A belterületet a városból kivezető közútaktól hat vámsorompó zárja el; ezek a Honvéd- és Perényi-utczai, Országúti, két temető-közi, Árpád-utczai és a Szamoshídi sorompók. A kövezetvám 1863. évi február 1-től áll fenn s a díjszedés 1885. év végéig bérbe volt adva, de azóta házi kezelésben van. Azóta évente emelkedik, részint a házi kezelés, részint az 1902-ik évben módosított és felemelt díjtételek következtében.
A kövezetvám-bevétel volt, a vámsorompóknál: 1904-ben 22.504, 1905-ben 21.161, 1906-ban 20.318 kor. a három évi átlag tehát 21.327 kor.
A vasútaktól: 1904-ben 15.909, 1905-ben 14.871, 1906-ban 18.507 kor. s így a három évi átlag 16.429 kor. A kövezetvám-szedési jogot legutóbb a kereskedelemügyi m. kir. miniszterium újabb tíz évre, 1909. évi decz. 31-ig engedélyezte. A kövezetvám-bevételből nem fedeztetnek: a Szamos folyó fölötti közúti vashíd és a hozzátartozó vámház fentartása és kezelési költségei, a sorompóknál lévő vámházak építési és fentartási költségei, hanem az előbbiek a közúti vashíd, mint külön kezelt vámtárgy jövedelméből, illetőleg a közúti alapból, az utóbbiak pedig tartozékaikkal együtt a vásárvám jövedelméből, illetőleg a közpénztárból tartatnak fenn, végre a város területén levő gyalogjárók készítési és fentartási költségei.
Az első szekérúti kövezésekhez gömbölyű patakköveket alkalmaztak s az 1808. évi 1643. számú tanácsi jegyzőkönyv szerint „Smotniczki János ungvári flaszterezővel tétetett alku az utczák flaszterezése eránt, oly feltétel alatt, hogy minden 4-szeg öl Térségnek kővel leendő ki-rakatásáért 25 garasokat fog kapni.”
Az utczák kövezését 1809-ben kezdték meg és az 1884-ik évben mondották ki, hogy a fő közlekedési vonalakon a patakkövek fokozatosan fejtett darabos terméskövekkel cseréltessenek ki. Azóta új kövezés patakkővel nem is készült, azonban a trachyt-terméskő állandóan használatban van s az útburkolatok legnagyobb része nagyszőllősi-feketehegyi, vagy rakaszi kőből épült.
Az 1886-ik évben a város közönsége belátván azt, hogy a belkövezethez alkalmazott kő nem megfelelő, elrendelte, hogy a kecskeméti keramitgyárból kísérletképen 500 db keramittégla hozassék s alkalmas helyen lerakattassék, hogy azoknak használhatóságáról gyakorlati módon meggyőződést szerezhessen. Kecskemét város tanácsa azonban azt válaszolta, hogy „eladásra készletük nincs”, s így a kísérlet abba maradt; de ugyanez évben elhatározták, hogy a Deák-tér keleti oldalán, a Széchenyi és Eötvös-utczák között tokaji trachyt-terméskővel tesznek kísérletet, a mi 1887-ben meg is történt, de azóta e követ többé, költséges volta miatt, nem alkalmazták.
Különös jelenség, hogy a város területén az 1886-ik évet megelőző időkben a tekenő-rendszerű kövezési mód volt használatban és a burkolatokat mindig az utcza féloldalán rakták le. A Várdomb-utczának Deák-tér felőli vége ez évben már domború kövezettel készült és az előbbi rendszert általában ez a kövezési mód váltotta fel.
Az utczatorkolatok átkötéséhez és a kocsiút-burkolatokon keresztül vezető átjárókhoz 1889-ben kezdették alkalmazni az idomított trachyt-fejkövet. Az átjáróknak 38ilyenekkel való kiváltását elsőben a Deák-téren kezdették meg; az első fejkő-burkolatot a kissebesi bánya termékéből készíttették, de a következő években tokaji és zebegényi fejköveket is szállítottak.
1890-ben, jó kövező szakmunkások megnyerése czéljából, a belkövezési munkálatokat öt évre adták ki vállalatra s azóta ez az eljárás állandóan gyakorlatban van és czélszerűnek is mutatkozott. A város lakossága, látva, hogy a szakmunkások a darabos terméskőből is jó és tetszetős kövezést teljesítenek, a következő évek folyamán még olyan utczáknak a kikövezését is óhajtotta, a hol különben a forgalom csaknem tisztán az ottani lakosságra szorítkozott s mindinkább érezhetővé vált a jó közlekedés szükségessége és a belkövezési munkálatokra előirányzott összeg elégtelensége.
A vasúthoz irányuló nagy személyforgalom miatt és a kényelmesebb közlekedés czéljából, 1895 február 11-én az Attila-utczának aszfalt-makadam burkolattal való ellátását s ennek két oldalán az utczának egész szélességben való kikövezését határozták el s e munkákat végre is hajtották. Az aszfalt-makadam kocsiútat a „Hazai aszfalt-ipari részvénytársaság”, 550 méter hosszúságban 4,0 m. szélességgel 23 munkanap alatt készítette el, igen kedvező feltételek mellett. A burkolaton két évig semmi javítás nem volt szükséges s a kopás nagysága alig volt észlelhető; ekkor azonban az aszfalt-makadam-compoziczió több helyen bomlani kezdett s rajta egyes lyukak keletkeztek, a melyeket foldozni kellett. A harmadik évben ez a bomladozás és porlódás oly mérvet öltött, hogy a folytonos javítást elkerülendő, a magyar aszfalt r. t. mely a fentartást átvette, a makadam-kompoziczió alkalmazásával felhagyott, a 15 cm. vastag beton-alapot aszfalt-coule réteggel fedte be és ily módon tartja azt fenn négyszögméterenként 12 fillér évdíjért.
A kocsi-közlekedésre szolgáló utczai burkolatozás ügyének előbbre vitele majdnem állandóan foglalkoztatta a hatóságot s a biz. közgyűlés az 1898-ik évben szűkebbkörű bizottságot küldött ki a burkolatozás fejlesztése iránt adandó javaslattételre. A város mérnöki hivatala is az 1899-ik év folyamán a különféle útburkolatozási rendszereket behatóan tanulmányozván, arra az eredményre jutott, hogy azok közül a keramit-burkolatok meghonosítása lenne a helyi viszonyoknak legmegfelelőbb. Ezt az indokolt javaslatot a bizottság magáévá tette és az 1900-ik év folyamán a közgyűlés is elhatározta, hogy még ez évben a Rákóczi, Hám János és Széchenyi-utczákon és a Deák-téren keramit kocsiút-burkolatot készíttet.
A keramit-burkolatokat a Deák-téren és Széchenyi-utczán a magyar keramiai gyár részvénytársaság építette ki 7649,28 m2 területtel, 15 kor. m2-kénti egységár mellett 114,739 kor. 20 fillér vállalati összegért, azonban úgy, hogy ez 60 félévi egyenlő részletben fizettessék ki, félévenként 3503 kor. 60 fillér törlesztéssel.
A keramit kocsiút-burkolat készítésének közgyűlési elhatározása után, a kissebesi gránitkőbányák r. t. is ajánlatot nyújtott be fülek-vidéki bazaltkő útburkolat készítésére, a magyar keramiai gyár r. t. által tett feltételek szerint. Miután a Rákóczi- és Hám János-utczákban a kocsiútak építésével egyidejűleg, a városi közúti vasút is épült s ennek kereszttalpfás rendszerű alépítménye már le is volt rakva, a keramitburkolat betonalapjának elkészítése nehézségekbe ütközött volna; ezért félkoczka bazaltkő kocsiút-burkolatot készíttettek, 3036,98 m2 területen, 13 k. 70 f. egységár mellett, 41,606 korona 63 fillér költséggel s hatvan féléven át, félévenként 1270 kor. 47 fillér törlesztéssel. A burkolatot a czég tartja fenn, hat évi ingyenes jótállás után, még további 24 évig, 15 fillér, négyszögméterenként fizetendő díj mellett.
Az 1900-ik esztendő volt az az év, a melyben megkezdődött az általánosan jónak ismert kocsiútburkolatok meghonosítása. A régi darabos terméskő-kövezetek helyén, közel 10.700 m2 keramit- és bazalt útburkolatot fektettek le, a mi lehetővé tette, hogy a felszedett régi terméskővel több mellékutczát kikövezhessenek. A rendelkezésre álló költségvetési összeg terhére, a több mint 18500 m2 területű kőburkolatot az 1901-ik évben teljesen újból átrakatták vagy kijavították.
A végrehajtott nagyobbmérvű útburkolatozás miatt a belkövezésre fordítható összeg az 1900. év előttinek alig felére szállott alá. Azonban az 1902-ik évben az eddiginél magasabb díjtételekkel megállapított kövezet-vámszedési díjszabás kormányhatóságilag engedélyeztetvén, remélhető volt, hogy a város kereskedelmének és forgalmának fokozatos fejlődése által a belkövezés 39fejlesztésére és fentartására szolgáló kövezetvámbevételek növekedni fognak. Ez a remény teljesedett is s miután az Árpád-utczán végigvonuló és a szabad közlekedést igen akadályozó nagy vízvezető nyílt árkot az Attila-utczától éjszak felé 1902-ben betöltötték, s az alsó részen a Sétatérig 1903-ban földalatti betoncsatornát építettek, az Árpád-utcza nyugati oldalán levő régi kövezetet a Rákóczi-utczától a Bercsényi-utczáig, az utcza közepére helyezték át, a mérnöki hivatal javasolta, hogy a keramit-kocsiútaknak továbbépítését újból tűzzék napirendre, s a legnagyobb dicsérettel nyilatkozott a meglevő keramitburkolatról; meg volt elégedve szilárdságával, s azzal, hogy könnyű tisztán tartani, nagyon csekély mértékben kopik, nem csúszós, nem porzik, vizet nem vesz magába, teljesen fagyálló, s közegészségi szempontból teljesen megfelelő. Erre a közgyűlés a keramit-kocsiút építését 1903. évi junius hó 8-án hozott 160. sz. határozatával a Kazinczy-utczának a Deák-tér és a Bercsényi-utcza közötti szakaszán, valamint az Árpád-utczán, a Széchenyi-utczától az Attila-utczáig elrendelte s ugyancsak a magyar keramiai gyár r.-társasággal szerződést kötött, úgy hogy annak költsége 12 egyenlő félévi részletben lesz törlesztendő.
A tervezett-keramit burkolatokat 1904-ben készítették el, 2598,23 m2 területtel 15 kor. m2-kénti egységár mellett, tehát 38,973 kor. 45 fillér költséggel; ezt az összeget a belkövezési alapból 12 féléven át, egyenlő 3814 kor. 14 fillér törlesztési részletekben fizetik ki.
Ez időtől kezdve újabb műkocsiút-burkolat nem készült; sőt a terméskő-kövezet sem sokat haladt előre, mert az 1905-ben 1280 fm. az 1906. évben 770 fm. és 1907-ben csupán 460 fmnyi ily szekérút épült és mert a kövezetvám-bevételekből remélhető, kb. 38.000 koronából az aszfalt-, keramit- és idomított bazaltkőkocsiút-burkolatok törlesztése és fentartása évenként több mint 17,800 koronát és a kövezetvám házi kezelése kereken 6200 koronát igényel; e terhek a gyorsabb haladást megnehezítik és a megmaradó összegnek a meglevő kövezetek fentartására való szükségessége miatt, a jobb minőségű útburkolatok fejlesztése, a belkövezési alapnak rendkívüli segélyezése nélkül, legalább is 1910 végéig kizártnak tekinthető.
Hogy a keramit-kocsiútburkolatok Szatmár-Németiben eléggé beváltak és a közforgalom igényeinek és mérvének megfelelnek, igazolja az a körülmény, hogy az 1900-ban készült ily burkolatban, a hat évi ingyenes fentartási idő alatt a felhasznált 351,866 drb keramitkőből évenként átlag 714 drbot váltottak ki új kővel s ez eredmény alapján a további fentartás házilag történik.
Befejezésül közöljük Szatmár-Németi sz. kir. város kocsiút-hálózatának kiterjedését, a következőkben.
A város területén 1907. év végén volt összesen: alapzatos kavicsos ut 1.165 km. hossz és 6990 m2. területtel. – Terméskő-útburkolat 60 téren és utczában kb. 29,5 km. hosszúsággal és 177,400 m2. területtel. – Idomított trachyt és bazalt- (fejkő) útburkolat az átjárókkal együtt 6360 m. területtel. – Aszfalt- kocsiútburkolat 550 fm. hosszúsággal és 2200 m2. területtel. – Keramit-kocsiút-burkolat kb. 1.620 km. hossz-és 10,247 m2. területtel. – Van tehát összesen kerekszámban 203,200 m2 különféle kocsiútburkolat, a melynek mai értéke kb. 974,500 koronára tehető.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
