Szent-Mihály, nagyközség, 1294 házzal és 6903, többnyire ev. ref. lakossal. Van postája, távirója és vasúti állomása. E község az orsz. levéltár adatai szerint 1472-ben Szent-Mihálytelke néven szerepelt. 1472-ben a Báthoryak voltak a földesurai és ekkor az ecsedi uradalomhoz tartozott. 1620-ban a község elpusztult, de Lónyay Zsigmond, akkori földesura, újra felépíttette és szabad hajdúkat telepített belé. 1624-ben Bethlen Gábort és később II. Rákóczy Ferenczet találjuk a földesurak közt, azután a gr. Csáky, a Pethő, Dogályi és végre a Dessewffy családot, mely mai napig is birtokos a községben. Szt.-Mihály határa több ízben volt harczok szinhelye. Lakosai a törököktől és később a kurucz és labancz csapatoktól sokat szenvedtek. Itt van gr. Dessewffy Aurél diszes, régi kastélya és szép parkja. A kastélyt gr. Dessewffy József építtette a XIX. sz. elején. Gr. Dessewffy Emil az 50-es években kibővíttette, a jelenlegi tulajdonos pedig a 70-es években egy újabb szárnynyal toldotta meg. A kitünő ízléssel berendezett kastély a XIX. század első felében valóságos Mekkája volt az írói és művészi köröknek. Döbrentey és Kazinczy is gyakori vendégei voltak; de az ország legelőkelőbb államférfiai is gyakran megfordultak a kastély kiváló szellemü urainál. A község református temploma a XVI. században épült, de 1740-ben restaurálták és megnagyobbították. A római katholikus templom a XIX. század első felében, a kastélylyal egyidejüleg épült. Az izraelitáknak is van imaházuk. A községben hitelszövetkezet, gazdakör, ipartestület, 4 temetkezési egylet, kaszinó és önk. tűzoltó-egylet van. Ide tartozik Előhát, Függő, 65Kincses, Kashalma, Józsefháza, Lóriháza, Forgáchhát, Szőlőslapos, Paulaliget, Takaros és Szorgalmas puszta.