Szent-György-Ábrány, kisközség, körjegyzőségi székhely, 328 házzal és 2416, legnagyobbrészt görög katholikus lakossal. Van postája, távirója és vasúti állomása. E község hajdan Bihar vármegyéhez tartozott. 1371-ben mint „Szent-Ábrány”-t találjuk megnevezve, később pedig „Nagy-Ábrahám” és „Nyír-Ábrahám” néven is előfordul, nem bizonyos azonban, hogy az Anjoukori okmánytárban, a leleszi orsz. levéltárban stb. előforduló ilyen és hasonló elnevezések tulajdonképen melyik Ábrányra vonatkoznak. 1448-ban a Várdayak voltak a földesurai, 1457-ben pedig a Szennyesy család. A XVIII. század végén és a XIX. sz. elején az Eördögh-család volt itt a birtokos, most pedig gr. Szapáry Gyuláné, szül. gr. Festetich Karolina, kinek nagyszabású, impozáns fekvésü kastélya és díszes, nagy kiterjedésü parkja van a faluban. A kastélyt Eördögh-Ábrányi Alajos e század elején építtette. Tőle gr. Vay Dániel vásárolta meg, azután Pucher József birtokába került, kitől ifj. gr. Festetich Pál vette meg és így jutott a mostani tulajdonos birtokába. A faluban róm. kath. és gör. kath. templom van. Az előbbi a XIX. század elején épült, az utóbbi 1868-ban. A községhez tartozik Kis-Fülöp, Nagy-Fülöp, Szt.-Anna, Bánháza, Pa-Ábrány, Dalári rész és Pergő puszták. Puszta-Bánháza hajdan nagyobb község volt, de a török időkben elpusztult. Egy kis dombon áll a község kápolnája, melyet a XVIII. század második felében gr. Keglevichné, Bánháza akkori földesura építtetett. A puszta 64iskoláját 108 gyermek látogatja. A XVIII. század közepén a br. Sághyak voltak a földesurai, azután gr. Keglevichné és utána a birtok a leányági utódokra szállott és ma mint ősi birtokosok, csupán a Bory és Nemess családok bírják. Van itt Bory Bélának egy csinos, régi nemesi kúriája is. Ő őrzi a Bory család gazdag és érdekes levéltárát, melyben Árpád-kori pergamenek is vannak.