Szarvasmarha-tenyésztés.
Szarvasmarha-tenyésztés.
Győr vármegye szarvasmarha-tenyésztésének fejlődésére élénk világot vet az 1895. évi állatösszeírás feldolgozott anyaga, mely szerint a termő területhez viszonyított állattartási arányban, az itteni szarvasmarhalétszám az ország vármegyéi között a hetedik helyet foglalja el, az itteni juhtartás pedig a 17-ik helyre kerül, felülről számítva. Ellenben az 1870. évi statisztika szerint, a vármegyei szarvasmarhaállomány a 17-ik, a juhállomány a negyedik helyen állott, ugyancsak fölülről számítva.
A szarvasmarhatenyésztésre kedvező világot vet a két jelzett statisztika számadatainak összehasonlítása is. Az 1870-ik év 29.347 darab szarvasmarhát talált a vármegyében, az 1895-ik év pedig 42.623 darabról számol be, 16 millió korona értékben. Míg azonban 1870-ben a szarvasmarhaállomány 93%-ával volt a fehér magyar faj képviselve, 1895-re annak arányszáma 49%-ra csökkent. A vármegye szarvasmarhatenyésztése tehát fejlődő irányzatú, a nyugati faj rohamos térfoglalásával.
A fejlődő irányzat a kistenyésztőt is serkenti, hogy jobbat és mindig jobbat produkáljon. A győrvármegyei gazdasági egyesület évenként két helyen, a vármegye két-két járásában, tehén- és üsződíjakat oszt ki és e verseny eredménye kielégítő. Az a mozgalom, mely az e téren fejlődöttebb Tolna és Baranya vármegyékből elsőrendű tenyészanyag importálását s annak a kisgazdáknak kedvező fizetési feltételek mellett leendő kiosztását czélozza, a megvalósulás küszöbén áll.
A tenyészkerület-beosztásban Győr vármegye a magyar és a berni-simmenthali fajta tenyésztésére utaltatott. Ez egységesebb mederbe terelte a községi szarvasmarhatenyésztést. Az államtól biztosított három félévi törleszthetés és 10–20%-os árengedmény pedig lehetővé teszi, hogy a szegényebb községek is értékesebb tenyészbikaanyagot szerezhessenek.
A kistenyésztő szarvasmarhaanyagának fejlődését bizonyítja a fejési eredmény és a tenyésztésre és a haszonra kiváló produktumok feltünése. A pirostarka tehenek fejési eredménye darabonként és évenként a vármegye kisgazdaságaiban 1515 literre rúg, a mi az országos átlagszámnál 373 literrel több. Az országos átlagban a kis- és nagygazdaságok fejési eredménye között a különbség 587 liter plus, a nagygazdaságok javára; Győr vármegyében a nagygazdaságok csupán 305 literrel fejnek többet, pedig e nagygazdaságok évi tejhozamának átlaga is 91 literrel nagyobb az országos átlagnál. De a kistenyésztőkre 112még kedvezőbb világot vet, hogy a vármegye több községében a községi bika megyebeli kisgazda tenyésztése. A vásárokra felhajtott saját nevelésű anyag, különösen tarka tinóban és ökörben, kitünő. Egy kisgazdaságra a vármegyében 3.72 szarvasmarha esik. Az országos átlagnál tehát 0.72-vel több.
A közép- és nagygazdaságokban, igásvonósaknak, az ország keleti vármegyéiből ide átszármazott fehér, magyar, erdélyi ökör használtatik, míg a haszonállat-állományt a tejelésre vagy felhizlalásra tenyésztett pirostarka vagy másszínű nyugati faj szolgáltatja. Ez utóbbiak sorában a bonyhád-simmenthali keresztezésűek dominálnak. Eltérőleg találunk a báró Lévay-féle táplányi uradalomban, a Jankovics L. Viktor-féle józsefházi birtokon pinzgauiakat, a sövényházi Fricke- s a csécsényi Szalacsy-birtokon allgaui teheneket is.
A tejgazdaságok között a legnagyobbak: a sövényházi Fricke-féle, napi 1600 liter, a szentjánospusztai Auspitz-féle bérgazdaságé, napi 1500 liter, a hédervári gróf Khuen-Héderváry-féle napi 1400 liter, a pilingéri napi 700–800 liter eladással. Sem ezek, sem a sok kisebb, napi 200–300 litert elszállító tejgazdaságok nincsenek a teljes lefejésre berendezve, mert ezek a legjobb tehenek üszőborjait a saját tehénszükségletükre nevelik fel, sőt eladásra szánt tenyészanyagot is nevelnek. Igen szép eredménynyel dolgozik e tekintetben a hédervári uradalom, melynek fiatal bikáit apaállatokként viszik a tósziget-csilizközi járás legtöbb községébe, mint Kónyba, Öttevénybe, Kúnszigetre, Bezibe, Csilizradványba, Kulcsodra, Patasra, stb., stb.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
